Hüttenberg

község St. Veit (ettől 30 km.-nyire) karintiai kerületi kapitányságban, vasut mellett, (1890) 2951 lak. Ismeretes a már 2000 év előtt megkezdett vasércbányászatáról a H.-i Erzbergben, amely évenkint közel 100 000 tonna vasércet szolgáltat; ezt a közeli Löllingben, Heftben, Ebersteinben és Prävaliban dolgozzák föl részint öntött vassá, részint acéllá. V. ö. Seeland, Der H.-er Erzberg und seine nächste Umgebung (1876).

Hüvelvény

Rimainál (vizi hüvelvény) és Jókainál előforduló szó, csodálatos állatfélét jelent.

Hüvely

(vagina, colpos), a női nem párzási szerve, nőben 1-2 cm. vastag tágulékony falu, 7-8 cm. hosszu, 3 cm. átmérőjü csatorna; bemenete a szeméremrésben a hugycső nyilása alatt, vége a méh nyakánál van, oly módon, hogy ez utóbbit részben - főleg hátul - még magába foglalja (hüvelyes része a méhnek), ami által az ugynevezett hüvelyboltozat jön létre. A menstruacionális folyadék levezetésére, továbbá szülésnél a gyermek számára szülőut gyanánt szolgál; párzáskor a himvesszőt befogadja. Ez utóbbinak szüzeknél helybeli akadálya a bemenetben levő nyálkahártya-ránc,m a szüzhártya (hymen), mely többnyire a hátulsó falról indul ki és félholdalaku szabad homoru széllel előfelé néz; a bemenetet nem zárja, csak 14 mm.-ig szükíti; ritkábban gyürüalaku, még ritkábban teljes. Széle csipkés is lehet, amit törvényszékileg fontos megkülönböztetni a közösülés utáni berepedés-sebből keletkező heges-göbös lebenykéktől, az ugynevezett szüzhártyafoszlányoktól. Ha az oldalsó falakon vannak a nyálkahártyaredők, létrejön a hymen labiatus. Különös alakok még: hymen lingulatus, bipartitus, cruciatus, végre a hymen cribriformis, mely utóbbi alakok legbiztosabban sérülnek közösüléskor. A H. elülső és hátulsó falán ránc-sorozat emelkedik ki, melyek gyakori közösülés és szülés után lesimulhatnak, főleg a hátsó falon. A mindig szivós nyálkával fedett nyálkahártyát réteges lapos hám borítja, mirigyek nincsenek benne, alatta pedig vastag rugalmas rostok és sima izomsejtkötegek vannak, bőven ellátva vivőerekkel. - H. a gépészetben, valamely rudra reá dugott tok. Különösen rudak kapcsolásánál nyer alkalmazást. - H. a levélé, l. Levélhüvely, - virágé, l. Virágburok, - edénynyalábé, l. Edénynyaláb, - védő H., l. Edénynyaláb.

Hüvelyesek

v. hüvelyes vetemények, a magvaik végett termelt pillangós virágu növények csoportja. Ide tartozik a borsó. a lencse, a bab és a lóbab, az abrak- és a szeges bükköny, a csicseri borsó s mások. A H. magvai 44-52% keményítő mellett feltünően sok, t. i. 22-35% proteint (legumin) tartalmaznak és ezen főleg nitrogénben gazdag, kén- és foszfortartalmas anyagnak tulajdonítandó nagy tápláló erejük, melynél fogva emberi és állati táplálékul egyaránt alkalmasak. Szalmájuk értékes takarmány. Növénytermelési tekintetben a H. jelentősége abban nyilvánul, hogy mély gyökérzetükkel főképen az altalajból táplálkoznak, hogy dus levélzetükkel a talajt sürün beárnyékolván, azt nagyon kedvező fizikai állapotban és gyommentesen hagyják vissza, minélfogva a hüvelyesek után minden más növény, de különösen a gabonanemüek, jól diszlenek. Kiváló fontosságu pedig az a jelenség, hogy a H. nitrogénszükségletüket a légkör szabad nitrogénjéből fedezhetik. A szabad nitrogén asszimilációja a H. gyökerein található u. n. gyökszivacsokban, egy azokban élő baktérium (Rhizobium Leguminosarum), közreműködésével megy végbe. Ezen jelenségben rejlik oka annak, hogy a H. trágyázásánál a nitrogén mellőzhető s mivel terményeikben rendszerint több nitrogént tartalmaznak, mint amennyit a talajból fölvettek, azért a H. és a velük rokon egyéb pillangós virágu növények, szemben a többi növényekkel, nitrogéngyüjtőknek mondhatnak, mig a többiek nitrogénfogyasztók. habár a H. művelése nagyon egyszerü, trágyázásuk olcsó, terméseik általában biztosak és terményeik rendszerint jól értékesíthetők, mindazáltal a mezőgazdasági termelésnél nem játszanak valami fontos szerepet. Hazánkban volt a H. termelésének az utóbbi években (1889-93) 218 400 katasztr. hold, vagyis az összes szántóföld területének egy százaléka szánva.

A főzelék-hüvelyesek (paszuly, borsó, lencse) s a takarmány-hüvelyesek (bükköny, kaszanyüg, csillagfürt - Lupinus) főleg a következő betegségekben szenvednek: 1. Rozsda. A növények egész földfölötti részén, de leginkább a leveleken, veresbarna, majd sötétbarna foltok láthatók, melyek miatt a növények fejlődésükben visszamaradnak vagy fejletlen magot hoznak. A betegséget rozsdagombák okozzák. 2. Lisztharmat. A növények zöld részein piszkos-fehér bevonat támad, amelyben őszfelé fekete szemecskék láthatók; az erősen megtámadott fiatal levelek eltorzulnak, elsárgulnak s helyenkint elszáradnak. E betegséget két lisztharmat-gomba okozza. Ellene a kénezés használ. 3. Ragya. A zöld részeken, de főleg a levelek felső lapján nagy, fehéres, később elszáradó foltok, mig a levelek alsó lapján gyengéd, szürkés por mutatkozik. E betegséget a Peronospora Viciae De By. nevü gomba okozza s ellene a bordeauxi keverékkel (l. o.) való permetezés ajánlható. 4. A Colletotrichium Lindemuthianum Sacc. et Mag. nevü gomba a paszuly hüvelyein barna, mindig egy élénkebb övvel körülvett fekélyeket okoz. E betegséget antracnose-nak nevezik s ez a paszuly legveszedelmesebb betegsége, mely hazánkban is (M.-Óváron) igen károsan jelentkezett. Ellene elsősorban az ajánlható, hogy ne ültessük a paszulyt más növény - szőllő, kukorica - közé, hogy a paszulyhoz a levegő jól hozzáférjen, továbbá javasolják a vetőmagnak ammoniákos rézkarbonátoldatban (4,5 l. viz, 42. g. rézkarbonát, 0,57 l. ammoniak) való 1 órai csávázását. Legtöbbet szenved e betegségben a gyalogpaszuly, a felfutó paszuly kevésbé támadhatik meg. 5. A Sclerotinia Libertiana Fckl. nevü gomba a paszuly szárát támadja meg, amely elhalaványodik s levelestől elhal. A gomba a szár bélszövetét teszi tönkre s ebben kemény, fekete szemek, a gomba sclerotiumai jelennek meg. 6. Aranka (l. o.).

Hüvelyesek betegségei

l. Hüvelyesek.

Hüvelygörcs

l. Vaginizmus.

Hüvelygyümölcs

(növ.), Hazslinszkynál csőte (legumen), a vitorlásviráguak gyümölcse. Rendesen jóval hosszabb mint széles, egy termőlevélből alakul s a magvakat a hasi forradáson viseli. Különben száraz, hártyás v. bőrnemü és leggyakrabban egyrekeszü. A hasi forradásból csak ritkán képződik rekeszfal, ekkor hosszában kétrekeszü, mint a csödfű H.-e. A H. a hasi oldalon, azután a főér (hát) irányában is szétreped (paszuly, borsó). A husosabb vagy egymagu H. (Szt. János-kenyér, varjuborsó) nem reped fel. Néha a magvak közt keresztfalak támadnak. Ekkor cikkes H. (lomentum) a neve (Hedysarum, patkócim). A cikkes H. nem nyilik fel, hanem a keresztfal irányában feslik szét.

Hüvelyhurut

l. Colpitis.

Hüvelyk

(állat, Pollex), a kéznek az orsócsont felőli ujja. Az emberi kéz H.-e három csontból áll, a kézközépcsontból, melyet a mutatóujj kézközépcsontjához csak külbőr és az izmok csatolnak s ezenkivül a szabadon álló két ujjporcból; izesülése következtében a többi ujjakkal szembe helyezhető. A majmok H.-e a kézen ugyanolyan működésü, mint az emberé, mig ellenben a félmajmok kivételével az összes többi emlősök H.-e nem helyezhető a többi ujjak ellenében s igy nem valódi H. Az ember lábán a nagy- vagy a H.-ujjnak megfelelő, a H.-izmok jelenléte s az izesülés következtében szintén mozgékonyabb a többieknél s ez magyarázza meg azt, hogy egyik-másik ember miért használhatja H. gyanánt. A Láb H.-ujjának mozgékonysága legnagyobb a majmoknál, amelyek lábaikat kéz gyanánt használhatják; miután azonban a majmok lábcsontjai azonosak az ember lábának csontjaival, a majomlábat nem tekinthetjük kéznek, hanem csak módosult lábnak s igy ezek nem négy, hanem csupán csak két kezüek, mint az ember.

H., a tizenkettedes mérték szerint egy lábnak tizenketted része, mely ismét 12 vonalra van osztva; a tizedes mérték szerint egy lábnak tizedrésze, mely 10 vonalat tartalmaz.

Hüvelykagylók

(állat, Solenidae), a lemezhkopoltyus lágytestüek osztályának Siphoniata rendjében egy különálló család erősen megnyult kagylóhéjakkal, melyek mindkét végükön összeütközők; a kagylózárak fogasak és külső ligamentumuk is van; köpenyük csak elől és hátul nyitott, egyebütt összenőtt, siphójuk vagy rövid és összenőtt, vagy hosszu és szabad; lábaik hosszuak, vastagok, bisszuszmirigy nélkül. Eddig mintegy 70 élő és 80 kihalt faj ismeretes. Legközönségesebb fajok: Solen vagina L. az Európa, körüli tengerekben; az Eusis eusis L. Európa és Észak-Amerika keleti partjain; Eusis siliqua L. Európa minden homokos partján és Észak-Amerikában; Velencében és Triestben capa longa, Nápolyban és Sziciliában pedig cannolichio néven kerül a piacra. További európai fajok a Ceratisolen és Solecurtus nemekbe tartoznak.


Kezdőlap

˙