Jakobstadt

város Kurland orosz kormányzóságban, 50 km.-nyire Friedrichstadttól, a Düna balpartja közelében, (1888) 6091 lak., gabona-, len- és kenderkereskedéssel.

Jákóhalma

község, l. Jász-Jákóhalma.

Jákó-Hodos

nagyközség Bihar vármegye szalárdi j.-ban, (1891) 969 magyar lakossal; régi templomában XIV. sz.-beli falfestmények és egyházi edények vannak. V. ö. K. Nagy Sándor, Biharország. Nagyvárad 1884, I. köt. 49 l.; Századok 1883, 335 l.

Jákótyuk

a. m. hokko (l. o.).

Jákóvár

l. Aranyos-Meggyes.

Jakovlje

község Horvát-Szlavonországban, Zágráb vármegye stubicai j.-ban, (1891) 1356 horvát lakossal.

Jaksic

(ejtsd: -sics), község Horvát-Szlavonországban, Pozsega vármegye pozsegai j.-ban, (1891) 851 horvát-szerb, cseh és német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral; mint politikai községnek 2661 lakosa van, közte 142 magyar.

Jaksics

-család (nagylaki), Jaksich és Jaxith néven is szerepel. A XV. sz. közepén vándorolhatott be Szerbiából Magyarországba. Kiválóbb tagjai: Demeter, vitéz és kiválóan ügyes katona Mátyás és II. Ulászló királyok korában. 1471. Csupor Mihály vajdától kiküldve, Nagy-Mihálynál (Zemplén) cselvetésével sikerült a tulnyomó erejü lengyeleken győzelmet aratnia. 1477. Mátyás királynak Ausztriában harcoló seregében vitézkedett. 1491. az Albert öccse ellen induló II. Ulászló király kassai táborában párviadalra kelt egy óriás termetü, kérkedő cseh, mások szerint tatár bajnokkal, kit heves, hosszantartó küzdelem után meg is ölt. 1510-ben ugy látszik, hogy megánboszuból, megölte az alattvalóitól elüzött és Nagyszebenbe menekült Mihály (Minye) oláh vajdát; de a fellázadt nagyszebeni nép dühének ő is csakhamar áldozatul esett. - J. Péter 1550. körül fölvette a «nagylaki» előnevet; J. Miklós pedig 1687. bárói rangot nyert. A családnak nemsokára magva szakadt. Nagy Iván szerint (Magyarország családai V.) most is él egy másik nagylaki J.-család.

Jakub bég

Kasgar uralkodója, szül. Taskendben 1821., megöletett 1877 máj. 29. Atyja Chodsendből származott s előimádkozó volt, kitől anyja mindjárt gyermeke születése után elvált s egy mészároshoz ment nőül Pskentben (nem messze Taskandtől), akinek házában J. felnövekedett. Szülői elhalálozása után táncos lett. Midőn Nav Mahommed, taskendi chakim, J. mostohanővérét nőül vette, azt tisztté és Akmecset (Perovszki kastély) kapitányának nevezte ki. Midőn pedig Alim Kul, Kokán fejedelme, 1864. követséget menesztett Kasgariába (K.-Turkesztánba), J. bég is tagja volt e követségnek és ez időtől kezdve Kasgaria története (l. o.) J. bég sorsával össze van forrva. Okos, szerény, igénytelen életmódu férfi volt, emellett azonban titkolódzó, ravasz és fortélyos. Az utóbbi időkben rossz vezérnek bizonyult. 1870 óta az Atalik Ghazi (a hit védője) melléknevet viselte. (V. ö. Pallas N. Lexikona II. 266. l.) Egyik udvaronca gyilkolta meg magánboszuból. V. ö. Boulger, Life of Yakoob Beg (London 1878).

Jakub khán

Afganisztán emirje, szül. 1849. Sir Ali fia. Rövid uralkodása az angolokkal való civódásban telt el. Az angolok Indiába internálták; helyébe pedig 1880 jul. 22. Abdur Rahmant nevezték ki emirré.


Kezdőlap

˙