Jeanne d'Arc

(ejtsd: szán dark) v. Darc, D'Arc, D'Ay, Daix, másként orleansi szüz (la pucelle), aki hazáját az angolok uralma alól felszabadította, szül. Domrémyben, Champagneban 1412 jan. 6., megh. máglyán 1431 máj. 30. szülei, d'Arc Jakab és Isabeau, földmivelők voltak, kik istenfélő és szorgalmas, de csöndes természetü leánykájukat pásztorkodásra meg házi munkára alkalmazták. Akkoriban Franciaország a szerencsétlen 100 éves angol háborunak volt szinhelye, mely a sanyargatott nemzetet a kétségbeesés szélére vitte. Egyedül VII. Károly király és élvhajhászó udvara zárkózott még el az általános levertség és nemzeti gyász elől; a nemzetre nézve már elviselhetetlennek látszott a haza gyászos állapota. 1428 elején az angolok a Loire-vonal kulcsát, Orleans városát is ostrom alá fogták és csak időkérdésnek látszott, hogy mikor bukik el ez a fontos bástya is. Ekkor a hazafias és vallásos eszmének a távol Champagneban támadt váratlanul bátor képviselője. J. szülei háza is visszhangzott aggodalmaktól, búbánattól, fohászoktól és ezek az ábrándos, hallgatag és magában visszavonult leánykára nagy hatást tettek; imádság közben belső szózatot hallott és merengő lelke előtt szentek és angyalok jelentek meg, kik arra szólították föl, hogy fogjon kardot és jelentkezzék a királyi udvarban, mert ime isten őt jelölte ki sanyargatott hazájának felszabadítására. Midőn Orleans város veszedelméről értesült, nem volt több nyugalma és addig nem tágított, mignem Baudricourt, Vaucouleur kapitánya őt, lovagnak öltöztetve, hat nemes kiséretében a királyhoz kisrtette Chinonba (1429 márc. 6.). Nehezére esett J.-nak a romlott udvaroncokat s magát a könnyelmü VII. Károlyt küldetéséről meggyőzni. Ennek kiderítése végett a király J.-t Poitiersben a Párisból oda menekült jogtudósok és teologusok elé állította, kikre J.-nak vallásosságáról éppen ugy lángoló honszeretetéről tanuskodó, mesterkélten és józan feleletei legjobb benyomást tették. E birák vették rá a habozó királyt, hogy J.-t kis sereggel (3000 emberrel) Orleans felmentésére küldje. E maroknyi had élén J. az ellenséggel elárasztott vidéken át 1429 ápr. Orleans előtt termett, melyet Bedrod angol fővezér és katonáinak csodálkozására előbb élelemmel látott el, ápr. 29. pedig a mintegy megbüvölt angolok szemeláttára hatalmába kerítette s az angolokat megszalasztotta. E csodás hirek az országot lázba ejtették és most már a legtöbben J.-t isten küldöttjének tekintették. Bevette Jargeaut és Beaugencyt, elfogta Suffolk angol hadvezért, az agg Talbotnak hadát pedig oly sikerrel lepte meg Patay sikján, hogy a vezér maga is fogságba esett. Nehezére esett J.-nak a rettenetes vérontást nézni és amennyire csak tehette, a foglyoknak pártját fogta. Miután a közép Loire vonalát biztosította, a király nem habozott többé vele Reimsbe indulni; utközben az angolok mindenütt meghátráltak és az utbaeső városok és erősségek hódolattal nyitották meg kapuikat. Troyes kivételével, melyet azonban J. két napi ostrom után megadásra kényszerített. Jul. 15. ment végbe a király-, J.- és hadának fényes bevonulása Reimsba. 17. pedig megtörtént az ünnepies koronázás. A szertartás alatt a könyező J. zászlójával kezében, ott állott a királynak oldalán, kit azután térdenállva, a franciák igazi, törvényes királyának üdvözölt. Édes atyja, nagybátyja és bátyja is jelen voltak az ünneplyen, akiket a király nemesi rangra emelt, mig Domrémy lakosait J. kérelmére az adó alól felmentette. Ez volt J. életének legszebb napja. Abban a hitben, hogy misszióját bevégezte, falujába kivánkozott vissza, de a király és az udvar visszatartotta őt. J. bevette ugyan Compiegnet és Beauvaist, de Páris előtt (először) balsikert vallott. Most már maga is árulástól kezdett tartani és csüggedés fogta el kedélyét. Majd kis csapatával Isle de France déli városainak sietett védelmére, ahol arról értesült, hogy a burgundokkal egyesült angolok Compiegne ostromához fogtak. Csekély kiséretével behatolt ugyan ebbe az erősségbe, de egy kirohanás alkalmával (1430 máj. 23.) egy burgundi harcos elfogta. Ezen a napon kezdődött szenvedése. Miután Ligny Janos Beaurevoir várban aránylag enyhe fogságban tartotta, hűbéres ura, a luxemburgi gróf több ezer livresért eladta J.-t a burgundi hercegnek, aki viszont 10 ezer livresért eladta az angoloknak. J. ennek hallatára, szabadulást keresve vagy halált, a toronyból leugrott, de csak súlyosabb sérülést szenvedett és most 1430 dec. Rouenba vitték. Itt Cauchon Péter, elüzött beauvaisi püspöknek, ki az angolok kenyerét ette, egyházi törvényszéke elé állították, melynek tagjai közül különösen Cauchen, továbbá Courcelle Tamás, a párisi parlament helyettese, képtelen vádakkal és aljas gyanusításokkal illették az állítólagos boszorkányt. De J. bátran és rendíthetetlen lelki nyugalommal válaszolt e vádakra és igy a birák belátták, hogy fogas kérdéseikkel nem érnek célt. Elejtették tehát a boszorkányság vádját és e helyett eretnekséggel és engedetlenséggel vádolták. J. ugyan járatlannak mutatkozott a hit dogmában, de kinzói sokáig mégsem tudtak benne oly bünt találni, melynek alapján halálra itélhették volna. Elvégre azonban viziói fejében bálványozás és az egyház tanainak áthágása miatt mégis tüzhalálra itélték (1431 máj. 24.). A máglyával szemben a testileg-lelkileg megtört áldozat egy pillanatig beismerte, hogy nem voltak viziói, mire hamarjában jegyzőkönyvet irattak vele alá, melyben J. bevallotta, hogy 12 pontban átlépte az egyház tanait és büneiért vezekleni hajlandó. Erre birái élethossziglani, súlyos fogságra itélték és egyuttal arra kényszerítették, hogy női ruhát viseljen. J. azonban durva őreinek sérelmei miatt néhány nappal később ujra férfiruhát öltött, mit birái arra magyaráztak, hogy visszaesett büneibe és midőn J. a tőle kierőszakolt bünbánó vallomást is visszavonta, megrögzött eretneksége fejében ujra tüzhalálra itélték, mely büntetést J. máj. 30. lelki nyugalommal átszenvedte. VII. Károly, ki mindvégig semmit sem tett J. megmentésére, csak 1450-ben rendelte el a pör megujítását, melynek folyamán, hat évi huzavona után J. ártatlanságát kiderítették. Ekkor azután körmeneteket rendeztek tiszteletére és Rouen főterén szobrot állítottak neki. Századunk számos emlékszobrot emelt J. tiszteletére, igy Domrémyben, Orleansban és sok más helyen, kivált az 1870-71-iki nagy francia-német háboru után. Több francia főpap, igy Dupanloup püspök is, lépéseket tett J.-nak szentté avattatása érdekében, az ügy most folyamatban van. J. életét és hőstetteit számos költő énekelte meg, nevezetesen: Chapelain, Southey, Lebrun, De Charmettes, Dumenil, Soumet stb. A leghirhedtebb költői mű Voltairenek La pucelle d'Orléans cimü pamfletje; a legnemesebb Schiller, Die Jungfrau von Orleans c. szomorujátéka. Gounod megható kantaté-t irt J. tiszteletére.

Jean Paul

német iró, l. Richter.

Jebna

l. Jamina.

Jebsen

Mihály, német politikus és nagykereskedő, szül. Apenradeban 1835 szept. 27. Miután vagy 20 évig mint hajóskapitány bejárta a tengereket, 1873-82-ig a Krupp cégnek volt tengerészeti vezérigazgatója. 1882-ben pedig önálló tengerészeti társulatot alapított Apenradeban. 1890. a birodalmi gyülésbe választották, ahol a nemzeti szabadelvü párttal szokott szavazni.

Jebuzeusok

kanaáni nép, mely az izraeliták bejövetelekor Palesztiniában lakott s Dávid király idejéig Jebúsz városát (Jeruzsálem) birta.

Jecenye

kisközség Zólyom vármegye breznóbányai j.-ban, (1891) 1181 tót lakossal.

Jechnitz

város Podersam (ettől 15 km.-nyire) cseh kerületi kapitányságban, vasut mellett, (1890) 1408 német lak., jelentékeny komlótermeléssel.

Jechónjá

l. Jojachin.

Jecirá

(a. m. teremtés), a kabbalában a harmadik világ, a nem keletkezett gondolkozó szubstanciák világa. Igy nevezik továbbá azt a névtelen héber művet, mely a világ teremtését és rendjét uj-pithagoreusi fogalmak szerint akarja feltüntetni. E művet Saadja, később, 955. Dunas ben Tamim magyarázta; nyomatott Amsterdamban 1642; héberül és németül Meyertől (Lipcse 1830). Héber kommentárt irt a J. műhöz a Barcelonából való Jehuda ben Barsilai; kiadta Halberstamm (Berlin 1885).

Jécsa

1. Kis-J., nagyközség Torontál vmegye csenei j.-ban, (1891) 1653 német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Nagy-J., nagyközség u. o., (1891) 3431 német lakossal, népbankkal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.


Kezdőlap

˙