Jégár

l. Glecser.

Jégbarlang

l. Dobsinai barlang.

Jégdara

l. Jégeső.

Jegec

l. Kristály.

Jégeke

valamely folyón vagy tavon előállott jégfölület szétdarabolására szolgáló eszköz. Kétféle szerkezetü J. van. Olyan, amely bizonyos számu, mozgatható állványhoz erősített acéllemezből áll, amelyeknek vésőszerü éle barázdákat csinál a jégen és olyan, amely az állvány tengelyére erősített körfürészből áll. Drótkötél segítségével egy mótor mozgásba hozza a fürészt, amely aztán a jeget felvagdalja. Ha a jégfelület egyenetlen, akkor előbb a jéggyaluval legyalulják.

Jegellő

nyélre erősített vésőszerü szerszám, a jégnek lékelésére; néhol pedig a lékelést végző halászt hivják igy.

Jegenye

kisközség Kolozs vmegye nádasmenti j.-ban, (1891) 470 magyar lak., vasuti megállóval. A községtől negyedórányira 550 m. magasságban fekvő J. fürdő földes mésztartalmu vizén kivül a fürdőtől két órányira fekvő Vásártelkén felfedezett vaslápot is használják, mely a franzensbadival egyenlő hatásunak bizonyult. Vizét köszvényes, csúzos bajok, lápföldjét vérhiányos és női bajok ellen használják sikerrel. A fürdőben 40 szoba áll a vendégek rendelkezésére. A modern kényelem azonban még hiányzik. Tulajdonosa az erdélyi róm. kat. tanulmányalap.

Jegenyefa

(növ.) a. m. jegyenenyárfa (l. o.).

Jegenyefenyő

vagy bálványfenyő (növ., Abies Tourn. Don, Picea Link, l. a mellékelt képet), tobzos, tűlevelü fa a fenyőfélék családjában. Tűje négyszögletü, ritkán oldalvást lapított, az ágakon köröskörül sorakozik, egyforma szinü, magánosan áll (egytűs fenyő). Toboza hosszu, hengerded; pikkelye egyenletesen vékony, cimertelen, maradandó, a toboz tengelyéről nem hull le, mint a szemerkéé, az egész toboz egyben esik le a fáról. 11 faja közül Európában s hazánkban csak egy nő. Ez a jegenye, v. mint Vas vármegyében most is hallani, keresztes fenyő (karácsony-fenyő, Abies excelsa lam., Pinus Abies L., Picea vulgaris sive P. excelsa Link, Pinus Picea Dur.), fenyveseinknek leggyakoribb és legtetemesebb alkotó része, azért az egyszerü fenyő név ezt a fát legjobban illeti meg. Egyike a legcsinosabb erdei fáknak, szép tornyosan nő. Törzse pirosas-barna, rendetlenül, de nem mélyen barázdolt, 44-48, sőt 64 m.-nyire is megnő, 1-2 m. vastag. Alsóbb gallya gyakran lecsüng, tűje egycsúcsu, szurós. Barkája kinyilás előtt szamócához hasonlít, piros, hosszas, 2-6 van együtt a tavalyi ágacskán, ellenben a karminszinü, egész 5 cm. hosszu toboza a tavalyi hajtás csúcsán van. Toboza 13-16 cm. hosszu, zászlós magva októberben érik, de csak jövőre szóródik ki, mire a 3. évben a toboza is leesik. Csak vizszintes és csekély mélységben levő gyökereket bocsát, melyek zárt erdőben sürü szövedéket alkotnak. Csemetéje csak 4-6 esztendős korában kezd jobban megnyulni; karácsonyfának sokat elpusztítanak. Csak 20-30 esztendős korában kezd erőteljesebben növekedni, 50 esztendős koránál hamarább nem igen érlel magvat, némelykor töméntelen tobozának nehézsége alatt a koronája eltörik. Bő magvazása egyre-másra 5 esztendőnkint szokott bekövetkezni, 300 esztendeig elél. Hazánkban a sikon nincs, a hegyekre huzódik, s ott a nevezetes fenyveseket v. fenyőövet (felső erdő) alkotja. Fölötte a hegyeken más erdőalkotó fa nincs, a havasi fenyővel meg a rozmaringfenyővel együtt a legmagasabbra felhtó fa. Sikságon csak Európa É-i részén nő. A J. haszna és fatermelése egyáltalában nagy; jövedelmezőbb fa alig van. Fája halvány pirosas-sárga, az évgyürüktől pirosasan csikolt, puha, nem olyan könnyen hasad, mint a szemerke. Fájának tüzelő ereje csekély, de épületfának nagyra becsülik; házi eszközöknek, zsindelynek is jó. Sziléziában rostjából papirt készítenek (fapapiros), de ez törékeny. A magától kifolyó gyántáját, mely megkeményedve szemcsés, vad tömjénnek hivják, s az igazi tömjént szokták vele hamisítani. A gyántáztatás azonban a fának csak akkor nem árt, ha legfeljebb 1-2 lék van rajta, különben megbetegszik. Felapírott fájából kémiai uton facellulozát is előállítanak. Több fajtája van. Ilyen a toboz szine szerint a var. chloracarpa és erythrocarpa Purk. (zöld- és pirostobzos), a var. Carpatica Loud., a kigyó-fenyő v. vesszős J., var. viminalis Alstr.), melynek gallya hosszura nyulik, kevésbé v. éppen nem ágazik el, egy része lehajlik, egy kissé a tái és lesimulnak. Ha a gallya nagyon lecsüng, szomoru-fenyő a neve. A J. amerikai rokonai közül említésre méltó az Abies Mariana Mill. (A. nigra Desf.); koronája kúpforma, tűje nagyon sürű, toboza kicsi; É.-amerikai nagyon csinos fenyő. A piros fenyő (A. Americana Gärtn., A. rubra Poir.) J.-höz hasonlít, tűjének a szine többé-kevésbé deres-zöld, toboza pirosas. É.-Amerika angol birtokain terem. Az A. orientalis L. (keleti fenyő) kurta-tűs, nagyon csinos, egész 25 m. magas fa; gyántáját sapindusnak v. fenyő-könny-nek nevezik; diszva. V. ö. Baur, Die Fichte in Bezug auf Ertrag, Zuwachs und Form (Berlin 1877).

JEGENYEFENYŐ.

A jegenyefenyő. (Abies excelsa Poir.).

[ÁBRA] 1. A hajtás csúcsa a himes barkával. 12. (az 1. számu rajzon) a Chermes nevü fenyőtetü gubacsa.

[ÁBRA] 2. u. az a fiatal tobozzal.

[ÁBRA] 3. az érett toboz

[ÁBRA] 4. a tobozpikkely külső oldala; lent a rhomboid kis fedő pikkelye látható.

[ÁBRA] 5. u az a belső oldalát tekintve, a zászlós két maggal.

[ÁBRA] 6. u az a mag nélkül, de ennek a lenyomása látható.

[ÁBRA] 7. a mag zászlajával, a nélkül és a zászló mag nélkül.

[ÁBRA] 8. a felrepedt him, két oldalról.

[ÁBRA] 9. a tű és keresztmetszése.

[ÁBRA] 10. a csiranövényke, a tetején van még a maghéja.

[ÁBRA] 11. u az a maghéj nélkül.

Jegenyenyárfa

v. jegenyefa, olasz nyárfa (növ., Populus pyramidalis Roz., P. dilatata Ait., P. Italica Moench, P. Pannonica Kit., P. Croatica W. et Kit.) magas, tornyos, sugár-termetü, 25-35 m. magas fa, utak mellé ültetve gyakori. Gyakran csaknem a tövétől kezdve ágas, mert a derekát vad hajtások lepik el. Ágai különben aránylag kurták maradnak, a törzs főtengelyéhez hajolnak, azért van vékony és hosszu termete. Levele kihegyezett, szélesebb mint hosszu. Humboldt szerint a Misszisszippi partvidékéről, Royle szerint a Himalájáról ered. Olaszországban honosodott meg s Milano vidékéről hurcolták szét Európa más országaiba. Mint utszegélyfát a gyümölcsfák kezdik félreszorítani, mert tarackjai a szomszéd mezőkön 35 m.-nyire is szétterjednek, az árok fenekén is áthuzódnak, s tőhajtásai a mivelt földön is alkalmatlankodnak.


Kezdőlap

˙