Jerikói lonc

(növ.), l. Lonc.

Jerikói rózsa

v. szüz Mária rózsája (növ., l. az ábrát), most az Anastatica L., apró, egynyári, keresztesvirágu fű, egyetlenegy faja (A. hierochontica L.) Egyiptom, Sziria és Arábia homokos mezein nő. Gykran török házalók árulják. Ez a növénynek összegomolyodott száraz szára és ága, de a vizben v. a nedves levegőn szétterjed, ez az a csekély érdek, amiért mint csodálatosat árulják. Máskülönben sem nem rózsa-alak, sem nem jerikói. Egy tőből a földön mindenfelé szétterülő számos szárat bocsát, levele apró, lapátalaku, az alsók épszélüek, a felsők fogasak. Fürjét apró pirosas virágok alkotják, táskagyümölcse hasas, kétmagu. A nedvszivó jerikói rózsáról mindenféle mende-mondát beszélnek, a szentföld zarándokai azt hiresztelik, hogy karácsony éjjelén ujra kinyilik, de csak akkor, ha kálvinista nincs a házban. Ahol J. van, abba a házba a mennykő se csap. A középkor orvoslatában, az álomfejtésben és kártyavetésben nevezetes szerep jutott neki. Vele jövendöltek a sóvárgott családi gyarapodásra. Nálunk hihetőleg a törökökkel ide került Euclidium Syriacum ilyen természetü. J.-nak nevezik nálunk a Lonicera Caprifoliumot (l. Lonc) is. A középkor J.-ja azonban hamarább az Asteriscus l. o.).

[ÁBRA] Jerikói rózsa.

Jermák

Timofejevics, a doni kozákok főnöke, Szibéria meghódítója, akit hatalmaskodásai miatt IV. (Rettentő) Iván cár halálra itélt, de ki ugyanakkor a Szibéria kereskedelmét közvetítő Sztroganov-család által segítésgül hivatván, csekély számu katonákkal megmenekült, átszökött az Ural hegységen, megverte a magulokat és megalapította ott az orosz uralmat egész az irtis folyóig. 1584. a benszülöttek elleni csatában esett el.

Jernberg

Ágost, svéd festő, szül. Stockholmban 1826 szept. 16. Eleinte az ottani akadémián képezte magát, majd a düsseldorfi akadémia növendéke lett. Képeinek tárgyát a vesztfáliai parasztok élete képezi, melyet J. homoros, bohókás oldaláról fog föl. Legismeretesebbek: Szerencsétlenség a festő műtermében; A rábeszélés; A klarinétos; Az uj és az összetört pipa; Először az iskolába; Festők tanulmányuton; Látogatók Rembrandt «éjjeli őrjárata» előtt; Medve a vásáron; A gondos nagyapa; A düsseldorfi vásártér stb.

Jerney

János, tudós utazó (1800-1855), Dorozsmán született. Pozsonyban, Pesten tanult s 1820. ügyvéd lett. 1844-47 közt Romániában, az Azovi-tenger és a Don vidékén kutatott a magyarok őshazája körül, azután a moldvai csángó magyarokat látogatta meg, kik akkor még mintegy 70 000-en voltak. Utazásáról megjelent műve: Keleti utazás a magyarok ős eredeti helyeinek kinyomozása végett (Pest 1852, 2 kötet). Többi művei is főkép az ősmagyarokról szólanak. Nevezetesebbek: Világosítás Ázsiában a Kaukázus hegyén lakó avarok és kunságiak nyelvén magyartalansága iránt (Szeged 1829); A magyarhoni bessenyőkről (Pest 1839); A palócz nemzet és palócz krónika orosz és lengyel évkönyvek nyomán (u. o. 1854); Magyar nyelvkincsek Árpádék korszakából (u. o. 1854, 2 köt.); Közlemények a hunnscytha betükkel irott turócvármegyei régiségről (Tudománytár 1840. évf.). Az akadémia 1837. levelező, 1838. rendes tagjává választotta.

Jernye

(Jarovnice), kisközség Sáros vármegye sirokai j.-ában, (1891) 698 tót lak., szeszgyárral, a Szinnyey-Merse család kastélyával, szép parkkal.

Jerobeám

Izráel két királyának neve. 1. J. (Kr. e. 25 körül), Salamon király halála után rábirta az északi izraelita törzseket, hogy a Dávid király házától elpártoljanak, amely törzsek azután őt választották meg királyuknak. A bibliai elbeszélés reá vezeti vissza az aranyborjuk tiszteletét Béthélben és Dánban. - 2. J. (Kr. e. 780-740 körül), Joás fai, Izraelország leghatalmasabb uralkodója, aki a szirek támadásait visszaverte és az Iraelországtól elvett tartományokat visszaszerezte. A próféták azonban mindemellett elégedetlenek voltak vele.

Jérome

(ejtsd: zseróm), vesztfáliai király, l. Bonaparte (4).

Jeromos

1. szent (Hieronymus Sophronius Eusebius), Eusebius fia, latin egyházatya, szül. Stridonban (Dalmáciában v. a Muraközben) 331 körül. Rómában nyerte tudományos kiképeztetését, hol megismerkedett a kereszténységgel. Tudományos ismereteinek gyarapítása céljából több utazást tett a nyugaton és a keleten. Előbb Galliát járta be s innen visszatérvén, fölvette a keresztséget s egy ideig Aquilejában tartózkodott. 373. beutazta a keletet s hosszabb ideig Antiochiában tartózkodott, hol paulinus püspök és patriárka pappá szentelte. Még ugyenezen évben Konstantinápolyba ment nazianzi szt. Gergely előadásainak hallgatására. Damasus pápa meghivására 381. Paulinus és Epiphanius kiséretében megjelent a római zsinaton. A pápa megbizta az Italának nevezett régi latin bibliafordítás átjavításával, e revideált szöveg később Vulgata (közkézen forgó) nevet nyert. Damasus halála után 385. elhagyta Rómát és ismét Palesztinába vonult. Itt Bethlehem közelében egy kolostorban lakott, hol tudományos foglalkozásokkal töltötte életét 320 szept. 30. bekövetkezett haláláig. Kolostora mellett temettetett el; szentté avatása után azonban teteme Rómába vitetett át. Emléknapját szept. 30. üli az egyház. Az egyház a nagy latin egyháztanítók sorába iktatta. Munkái biblikus, polemikus és történelmi tárgyuak. Összes művei többféle kiadásban lettek közrebocsátva. A maurini kiadásban öt kötetben foglalvák. Egyéb kiadások: az Erasmus-féle (1516-20); A Marianus Victorius-féle (Róma 1566-72); a Tribbechovius-féle (Frankfurt 1648); a Martianay-féle (Páris 1693-1704, 5 köt.); a Vallarsi-féle (Verona 1734, 11 köt.). V. ö. Dankó József, Divum Hieronymum oppido Stridonis etc. natum esse (Mainz 1874); Sychowski St., Hyeronimus als Kirchenschriftsteller (Münster 1894); H. als Litteraturhistoriker (Kirchengesch. Studien, Münster 1895).

2. J. (prágai), családi neve állítólag Faulfisch volt, Husz barátja és hive, szül. Prágában, meghalt Konstanzban 1416 május 30. Prágában, Párisban, Kölnben, Oxfordban és Heidelbergában tanult; Angliában megismerkedett Wicklef tanaival; 1410. ő rendezte be II. Ulászló meghagyásából a krakói egyetemet. Hazatérve, résztvett Husz küzdelmeiben. Mikor értésére esett, hogy emezt Konstanzban elfogták, védelmére odasietett, de Hirsauban elfogták és kiszolgáltatták a zsinatnak. A börtönben szenvedett kinzások következtében 1415 szept. 23. nyilvánosan visszavonta tanításait,de midőn látta, hogy ennek dacára sem adják vissza szabadságát: ismét fentartásuk mellett nyilatkozott, ami miatt aztán máglyahalálra itélték. V. ö. Helfert, Huss u. Hiëronymus (Prága 1853); Becker, Die beiden böhm. Reformatoren Huss und Hiëronymus (Nördlingen 1858).

Jerovec

község Horvát-Szlavonországban, Varasd vármegye ivaneci j.-ban, (1891) 1923 horvát lakossal.


Kezdőlap

˙