Jez

Tamás Tivadar, l. Mitkowski.

Jezabel

v. Izebel, Izráel királyának, Áchábnak (Kr. e. 875 körül) neje, Ethbaal (Itubal) Szidon királyának leánya, aki Izráelben a feniciaiak vallását terjeszteni igyekezett, a prófétákat kegyetlenül üldözte és Izráelben szokatlan gonoszságokat követett el. Még életben volt, amidőn fiát, Jórámot Jéhu megölte és az Omridók uralkodóházát a tróntól megfosztotta. A lázadó Jéhu ezen alkalommal rabszolgái által a palota ablakán kidobatta, ugy hogy teste összezuzódott.

Jezd

az ugyanily nevü kerület székhelye Irak-Adsemi persa tartományban, 290 km.-nyire Iszpahantól, a Mehriz időszakos folyó mellett, homokpuszta közepén, az É. sz. 31° 3' 40" alatt, 50 000 lak., selyemkelmeszövéssel, cukorsüteménykészítéssel, különféle gyümölcsökön kivül indiai máktermeléssel, amelyet opiummá alakítva Khinába exportálnak; 50 mecsettel, 65 nyilvános fürdővel és 8 iskolával. A körfalak, amelyek között sok a rom, düledezőben vannak. A nagy mecset, faiencehomlokzattal, a legjelentékenyebb épület. A forgalom, mivel több karavánut találkozásánál fekszik, élénk. J. az egyedüli persa város, ahol a parsziknak községük van.

Jezdegerd

az utolsó nemzeti persa király a szaszanidák családjából. Uralkodott 632-649. Az arabok Kadesia mellett 636. legyőzték seregét, mire ő keleti Iránba menekült, honnét a törökök segélyével remélte birodalmát visszahódítani; előkészületei közben 649. orgyilkosságnak esett áldozatul.

Jezerane

község Horvát-Szlavonországban, Lika-Krbava vmegye zenggi j.-ban, (1891) 1833 horvát lak., postahivallal és postatakarékpénztárral. Mint politikai községnek 7014 lakosa van.

Jezerszko-tó

Szepes vármegyében, a szepesi Magurában, Landoktól É-ra két órányira, 921 m. magasságban fekvő tó, melynek területe 0,49 ha.; igen regényes vidéken fekszik. V. ö. Raisz Miksa, A J.-tó (Magy. Kárpátegyl. VII. Évk., 1880, 216-220. l.).

Jezid

arab név; három omajjád khalifának neve: I. J. (680-683) I. Mo'ávija fia, rövid uralkodását kénytelen volt a birodalom több pontján kitört pártütés leküzdésével kitölteni. Arábiában a szent városok lázadtak fel ellene és Abdalláh ibn Zubejr-t állították fel ellen-khalifának. Irákban az Ali családjának volt nagy pártja, mely Huszeint, Ali fiát buzdította az omajjádok ellen. E lázadás az Alidák leverésével végződött, Huszein a Kerbela melletti ütközetben esett el (680); halálának emléknapjául a siiták az Ásurát (l. o.) ülik meg. Az arab lázadást is legyőzte; Mekka lakossága ellen kegyetlenül járt el; a Ká'bát sem kimélte. A siiták között J. mint a próféta unokájának gyilkosa, végtelen gyülölet tárgya. - II. J. (720-724), Abdalmalik fia, kicsapongó életü uralkodó, az ő idejében is a birodalom nyugalma minden felől lázadásoktól volt megzavarva. - III. J. (744). A J. névből származik a Bájezid (Bajazid) török név, eredetileg a. m. Abú J.

Jezíditák

(Jezídik), a mezopotámai szindsár hegységben élő vllásfelekezet, mely jelenleg körülbelül 2-300 000 tagból áll. Vallásukban, mely mindenféle, Mezopotámiában összekerült szokások és tanok keverékéből áll, mohammedán külsőségek mögött a vidék régi pogányságának maradékai lappanganak. A IX. századra teszik e felekezet keletkezését. Maguk a J. I. Jezíd omajjád khalifát mondják felekeztük alapítójának; legnagyobb szentjükül valami Sejkh 'Adi-t tekintenek, kit majd csaknem istenítenek; sirjához évenkint ünnepélyes zarándoklást rendeznek. Vallásos szokásaikat féltékenyen titkolják az idegenek előtt; szentélyükbe (Lálesben, Moszultól É-felé) nem engednek más vallásut belépni. E templomban van felállítva vallásuk legszentebb jelvénye, az általuk Melek Távusz, azaz pávaangyalnak nevezett madáralak, melyben a sátánt tisztelik. Ezért ördögimádóknak is nevezik őket. Legelőször Mayeux könyvében (Les Bédouins ou Arabes du désert, Páris 1816, 3 köt.) találunk róluk tudósítást, alaposabban azonban csak Layard óta tudunk a J. vallásáról és szokásairól (Nineveh and its remains of Nineveh and Babylon, u. o. 1853). V. ö. ujabban Ménant, Les Yezidi's (Páris 1892).

Jézsafa

jezsamént (növ.), l. Jázmincsere.

Jezsuáták

(Jézus szolgái), szerzetesek, kiknek rendjét Colombino János sienai nemes alapította 1365., V. Orbán pápa pedig 1376. megerősítette. Szegény- és betegápolással foglalkoztak. A rendben elharapódzott visszaélések miatt IX. Kelemen pápa 1668. feloszlatta őket. A rend női ága, az u. n. Jezsuatánák, kiket Colombino János rokona, Colombino Katalin egyesített a szerzetbe, Olaszországban maiglan fennáll.


Kezdőlap

˙