Jódtriklorid

l. Jód kloridjai.

Joél

Pethuél fia, zsidó próféta, akinek a róla nevezett biblia könyvecske tulajdoníttatik. A beszédek, amelyek a könyvecskében foglaltatnak, egy sáskajárás alkalmából megtérésre szólítják fel a népet, Izráel elnyomóinak bünhődését és az Isten népének megváltását hirdetik. A könyv keletkezésének korára nézve igen eltérők a vélemények. Ujabb bibliamagyarázók a II. templom korába helyezik.

Joël

Manuel, zsidó tudós, szül. Birnbaumban (Posen nagyhercegség) 1826 okt. 19., meghalt Boroszlóban 1890 nov. 3., hol rabbi volt. Főbb munkái: Religionsphilosophie d. Moses b. maimon (Boroszló 1859); Lewi b. Gerson als Religionsphilosoph (u. o. 1862); Verhältniss Albert d. Grossen zu Maimonides (u. o. 1864); Spinoza's theol.-politischer Tractat (u. o. 1870); Zur Genesis d. lehre Spinoza's stb. (u. o. 1871); Religionsphilos. Zeitfragen (u. o. 1876); Blicke in die Religionsgesch. (u. o. 1880. és 1883., 2 köt.)

Jog

A J. szó a magyar nyelvben a «jó» szóra vezet vissza. (V. ö. Simonyi-Szarvas, nyelvtani szótár; Budenz, Magyar-ugor szótár, jog és jó alatt). Népünk észjárása szerint «jogos» az a cselekmény, magatartás, állapot, amely etikai érzésünk szerint «jól» van, azaz mit helyeslünk; nem «jogos», amit etikai érzésünk nem helyesel (a német «recht- szót hasonló értelemben). E legszélesebb értelemben jogon amaz etikai parancsok s tilalmak összeségét értjük, melyeket az emberi cselekedetekre nézve kötelezőknek elismerünk. Igy: istennek joga van imánkra; a jótevőnek joga van háladatosságra; a köszöntőnek joga van viszonzásra. Ily értelemben a vallásnak, erkölcsnek, illemnek is megvan a maga joga. Mily tények és lelki folyamatok képezik indító okait amaz érzésünknek, hogy szabályokat követnünk kell és ez érzés mikép fejlődik az ember történetében, az az emberi és néplélektan kényes kérdése. Köre hat itt hol a tisztelet azok iránt, kik e parancsokat kibocsátották; hol célszerüségük vagy igazságosságuk belátása; hol az utánzás vagy megszokás hajlama; hol a jó következményekre (az önmegelégedés, a köztisztelet, a jutalom) való kilátás, ha követjük; a rossz következményre (a meghasonlás, a közmegvetés, a megtorlás) való kilátás, ha megszegjük; hol egyik-másik összevéve. Mennél számosabban hatnak közre ezen indító okok közül, annál több emberben és annál erősebben fog bennök e kötelezettség érzése támadni; annál határozotabban mondhatjuk, hogy e szabályok az emberek között fennállanak, érvényben vannak, uralkodnak.

De nem minden parancs vagy tilalom, melyet valamely emberi közösség ily értelemben kötelezőnek ismer el, jogszabály a szó szükebb, műszaki értelmében. Jogszabállyá e szükebb értelemben csak az által lesz, ha az állam magáévá teszi és követésüket a rendelkezésre álló kényszereszközökkel biztosítja. E két ismertető által különbözik a voltaképeni jogszabály a vallás, erkölcs, illem szabályaitól. Voltak államok, melyek a vallás szabályait állami parancs erejére emelték (teokráciai állam); a khinai állam az illem számtalan szabályait maig is az állami kényszer biztosítéka alá helyezi; a modern jogokban is számos erkölcsszabály egyuttal állami szabály is (p. az ölés, lopás, becsületsértés stb. tilalma): ez által a vallás, erkölcs, illem szabályai jogszabályokká lett. De más közösségek, mint az állam, jogot nem alkothatnak, ha mindjárt szabályaiknak megtartását ki is kényszerítik tagjaiktól. Ehhez képest bármely nagy és jól szervezett egyesület szabályai mindaddig, mig az állam azokat el nem ismeri s ez által az állami jog erejével fel nem ruházza, jogot nem képeznek; e felfogás szerint tehát a keresztény egyházak és különösen a kat. egyház joga is csak annyiban jog a szó igazi értelmében, amennyiben az állam e szabályokat elismeri. Az a körülmény, hogy ezen közösségek tagjai magukat e szabályok által kötve érzik, még nem teszi azokat jogszabályokká, mert különben minden jól szervezett egyletnek külön jogáról kellene beszélni, még az államilag tiltott egyesület esetében is, sőt minden különbség jog és erkölcs, illem között is megszünnék, minthogy a kötöttség érzetét ezek is felkeltik. A jognak itt képviselt meghatározása azonban a tudományban vitás. Mig sokan a jog fogalmát az állami jogon tul szeretnék kiterjeszteni oly célból, hogy az egyházjogot is mint egyenrangu jogot foglalja magába, addig másik az állami jognál is szűkebbre szeretik fogni a jogon az állami szabályoknak csak azon részét értik, melyet a biró kényszerít ki, ellentétben ahhoz, mely a közigazgatási hatóságok hatáskörébe esik. Ámde az állami jog e két része a jogi jelleg szempontjából nem különbözik egymástól; nincs ok, hogy a «jog» szót csakis a biróilag megvalósítandó jogra szorítsuk. Ismét vitás, vajjon jognak ismerhető-e el a szó igaz értelmében az u. n. nemzetközi jog is? A fenti álláspont szerint e kérdésre nemmel kell felelni, mert nincs oly felsőbb állami erő, mely e szabályok betartását az egyes állam ellenében kikényszerítené. Ha az egyes államok egymás közt oly közösséget szerveznének, mely az egyes állam ellen ily kényszerhatalmat kifejthetne, akkor e szabályok igazi jogszabályokká lennének és ily irányu fejlődés csirái már meg is vannak.

A most jelölt szükebb, vagyis az állami jog határain belül is háromféle értelemben használtatik a jog szó. Jelenti: 1. A jogrendet, vagyis amaz erők képzelt megtestesítőjét, melyek a jogszabályokat létrehozzák. Ily értelemben mondjuk, hogy «a jog rendeli», «a jognak feladatai» stb. 2. A jogszabályt, vagyis azon közkötelező parancsokat és tilalmakat, melyeket a jogrend létrehoz. E kétféle jelentésben beszélünk a jogról a szó tárgyi értelmében. 3. A jogot a szó alanyi értelmében, azaz azt a hatalmat, melyet a tárgyi jog annak számára biztosít, akinek érdekében a maga parancsát vagy tilalmát kibocsátja (jogalany). Minden jogszabály e szerint két oldal felé fordul: ahhoz, akit jogosít, és ahhoz, akit amannak érdekében kötelez. A viszonyt, melyet ilyképen a jog minden egyes szabálya által a jogosított és a kötelezett (egy vagy több) személy között létest, jogviszonynak mondjuk. Ily jogviszony áll fenn a hitelező és az adós között: a hitelező jogosítva van követelni, hogy az adós teljesítsen, az adós köteles teljesíteni. Ily jogviszony áll fenn a tulajdonos és minden más ember között: a tulajdonos jogosítva van követelni, hogy rajta kivül más az ő dolgához hozzá ne nyuljon, minden más ember köteles a tulajdonos dolgától tartózkodni. Ime kétféle jogviszony: a hitelező egy emberrel (az adóssal) szemben van jogosítva, a tulajdonos mindenkivel szemben: az előbbi esetben abszolut, az utóbbiban relativ jogokról és jogviszonyokról beszélünk. A szerint, amint a jogosított vagy kötelezett fél valamely jogviszonyban magánszeméllyel, vagy az állami közönséggel áll szemben, magát a jogviszonyt is magán- v. közjogi viszonynak nevezzük. Egyazon jogviszonyt nemcsak egy, hanem gyakran a jogszabályok egész sora szabályozza: az egyazon jogviszonyt szabályozó jogtételek ilyen összetartozó csoportját jogintézménynek nevezzük. A magánjog a magánjogi, a közjog a közjogi jogparancsok és jogtilalmak, jogok és kötelességek, jogviszonyok, jogintézmények összessége. A közjog a benne szabályozott viszonyok más-más köre szerint állam- (alkotmány- és közigazgatási), egyház-, büntető- és perjogra, a magánjog személy- és vagyonjogra oszlik.

Jogafosztott

a teljes jogtalanság (Echtlosigkeit, Rechtlosigkeit) állapotára kárhoztatott, személyi és polgári jogaitól megfosztott személy. Hajdan mint büntetés fordult elő.

Jogakadémiák

a jogi s vele rokon pályákra előkészítő főiskolák. Mint általában a közoktatás többi intézetét, ugy a J.-at is a felekezetek karolták föl, az állam csupán a főfelügyeleti jogot gyakorolta felettök. E felekezeti J. tanfolyamaik számában, a tanítandó tárgyak beosztásában, általában az intézetek rendjében egymástól sokfélekép különböztek. Több helyen szoros összefüggésben állottak az ugyanazon intézeteken berendezett teologiai és filozofiai tanfolyamokkal. Az 1874-iki közoktatási miniszteri rendelet adott nekik egyöntetüséget, kimondván, hogy csak azok a J. kapnak állami vizsgálóbizottságot, melyek alkalmazkodnak az akkor kiadott 4 osztályos, jogi és államtudományi fakultásra különített tantervhez, mely lényegében megfelelt a tudomány-egyetem (l. o.) jogi fakultásán életbe léptetett tantervnek és vizsgálati rendszernek. Jelenleg 10 jogakadémia áll még fönn, ezek közül 3 állami (Kassa, Nagyvárad, Pozsony), 2 róm. kat. (Eger, Pécs), 4 református (Debrecen, Kecskemét, Máramaros-sziget, Sárospatak), 1 evang. (Eperjes). A J. tanfolyamáról, alap- és államvizsgálatairól l. Tudomány-egyetem.

Jogalany

l. Jog.

Jogállam

A modern államnak célja nem szorítkozhatik a nép egyes szükségleteinek kielégítésére, hanem az egész népéletet kell, hogy átölelje. Az államnak azért nem egyedüli s kizárólagos célja a jogállapotnak s jogbiztonságnak megvalósítása. Nem egyedüli, de azért mindig elsőrendü cél, mert minden további társadalmi haladásnak alapja és feltétele. Ebből a szempontból is ily értelemben helyesen nevezhették az államot Plato a jog és igazság renderének, Kant, Ritteck s követőik a jogállapot meghonosítására s biztosítására célzó intézménynek. A jog eszméje az állam eszméjétől elválaszthatatlan s oly lényeges, hogy az állami feladatok egyéb s összes köreire is kiterjed s minden állami tevékenységnek szabályozóját és korrektivumát kell hogy képezze. A «jog» és az «állam» azért, habár nem azonos, de egymással a legszorosabban összefüggő fogalmak, nemcsak azért, mert a jog államot, államilag szervezet társadalmat feltételez s államilag szervezet társadalom nélkül, államon kivül jogról szó nem lehet, hanem azért is, mert a jog eszméjének megvalósítása, a jog körén kivül eső állami feladatok megvalósításának lényeges és nélkülözhetetlen előföltétele. A jog körén kivül eső állami feladatokat Bluntschli a «közboldogság», mások a «közérdekü, «közjó» gyüjtő fogalma alá foglalják; ámde lehet-e közboldogságról, a közérdeknek, közjónak megóvásáról szó a jognak állandó s mindenre kiható uralma nélkül? A jogtalanság megállapíthatja egyeseknek, sőt egész társadalmi köröknek és osztályoknak boldogságát, jólétét, javát s kielégítheti külön érdekeiket, de miután szükségszerüen a kedvezményezett körökön kivül állóknak jogsérelmével jár, a közboldogság, közérdek, közjó fogalmával ellenkezik. A jog és az állam eszméinek ezen szoros egybefüggésén alapszik a J. (Rechtsstaat) fogalma, mely alatt nem oly államot kell érteni, amely a jog megvalósításán kivül más feladatot nem ismerne és mintegy jogbiztosító társaság szerepére szorítkoznék, hanem oly államot, mely összes feladataiban a jog és jogosság követelményeit szem előtt tartja, a jognak eszméjét megvalósítani törekszik s a célszerüség, az opportunitás elvét a jog elveinek alárendeli; a «quid juris» tilalmaiba nem ütköznek. Más értelemben J. ellentéte a rendőrállam-nak (Polizeistaat), mely az egyéni szabadság s az egészséges önkormányzat elnyomásával a polgárokat mindenben az állam gyámkodó hatósága alá helyezi.

Jogállapot

a jognak megfelelő állapot. A tényleges állapot nem mindig J., mert a jognak nem mindig felel meg. A tényeknek jogi jelentőségénél fogva azonban a tényleges állapot néha J.-tá válhatik. Ide tartozik p. az elbirtoklás (l. o.)

Jogar

a. m. királyi pálca; a királyi hatalom megjelölése.


Kezdőlap

˙