Jolin

Keresztély János, svéd költő, született Stockholmban 1818 dec. 28., megh. u. o. 1884. nov. 19-én. Rendkivül termékeny munkásságot fejtett ki, de a legjobbat a könnyebb faju vigjátékok terén alkotta. Legnevezetesebb vigjátéka az En Komedi (1845).

Jolit

(ásv.), l. Kordierit.

Jolle

egy árbocos, Németország és Dánia partjain használt kis csónak, továbbá a kikötői szolgálatra használt minden kisebb nyitott csónak. Egy hadi vagy kereskedelmi hajó legkisebb csónakját szintén J.-nek nevezik. L. Csónak.

Jolly

1. Frigyes, német orvos, született Heidelbergában 1844. nov. 24. Orvosi tanulmányait Münchenben és Göttingában végezte, hol 1867. nyerte el oklevelét. Asszisztense volt Pfeufernek Münchenben, Guddennek Werneckben és Rineckernek Würzburgban. Ugyanitt 1871. egyetemi magántanár lett, 1873. rendkivüli tanár és az elmekórtani klinika igazgatója Strassburgban; 1875. u. o. rendes tanár; 1890. a berlini elmekórtani és ideggyógyászati klinika igazgatója. Nevezetesebb dolgozatai: Hysterie und Hypochondrie; Über den elektrischen Leitungswiederstand des menschlichen Körpers (Strassburg 1884); Bericht über die Irrenabtheilung des Juliusspitals (Würzburg 1873) stb.

2. J. Fülöp, német fizikus, szül. Mannheimban 1809 szept. 26., megh. Münchenben 1884 dec. 24-én. Működését mint magántanár kezdte Heidelbergában, 1847. rendes tanárrá lett, 1854. pedig mint a fizika tanárát Münchenbe hivták. J. egy olyan léghőmérőt szerkesztett (l. Hőmérő), melynek segítségével a gázok kiterjedési együtthatóját előtte elérhetetlen pontossággal lehetett megmérni. Sok ideig foglalkozott igen érzékeny mérlegek szerkesztésével. Ezek segítségével határozta meg a nehézségi gyorsulás változását a földszintől való eltávolodáskor és a Föld sürüségét. Nevezetesebb munkái: Die Principien der Mechanik gemeinfasslich dargestellt (Stuttgart 1852); Physik der Molekularkräfte (München 1857). V. ö. Bhöm, Philipp von Jolly (u. o. 1886).

3. J. Gyula, német nyelvész és szanszkritista, szül. Heidelbergában 1849 dec. 28. Münchenben, Berlinben és Lipcsében filologiát, főként keleti és összehasonlító nyelvészetet és jogot tanult. 1872. Würzburgban a szanszkrit nyelv és összehasonlító nyelvészet magán-, 1877. rendkivüli és 1886. rendes tanára lett. 1882. és 1883. Indiában tartózkodott. Főbb művei: Ein Kapitel vergleichenden Syntax (München 1872); Geschichte d. Infinitivus im Indogermanischen (u. o. 1873); Die Sprachwissenschaft, Whitneys Vorlesungen bearbeitet und erweitert (u. o. 1874); Schulgrammatik und Sprachwissenschaft (u. o. 1874); Naradiya Dharmasastra, or the Institutes of Narada (London 1876); The Institutes of Vishnu (Oxford 1880, a Sacred Books of the East 7. kötetében); Vishnusmriti (Kalkutta 1881); Reise nach Ostindien (1884, a Deutsche Rundschau 39. és 40. köt.); Tagore Law Lectures, Outlines of an history of the Hindu law of partition inheritance and adoption (Kalkutta 1885); manutikasaugraha (u. o. 1885-90); Naradasmriti (u. o. 1885, 1886); Manava Dharmasastra (London 1887); Minor Lawbooks (1 rész, Oxford 1889, a Sacred Books of East 33. kötete).

4. J. Lajos, német jogász, J. Fülöp Gusztáv fia, szül. Heidelbergában 1843 márc. 12. Szülővárosában és Münchenben jogot tanult, egy darabig hivataloskodott s 1874. a tübingai egyetemen az államtudományok rendes tanára lett. Számos munkát irt, melyek a katonai adókról, a közigazgatási jog gyakorlatáról, az angol és francia oktatásügyről stb. szólnak.

Jolof

(Dsolof), afrikai néger nép, l. Yolof.

Jolsva

(Jelsava, Eltsch), rendezett tanácsu város Gömör vármegyében, a Jolsva-patak völgyében, a nagyrőcei járás szolgabirói hivatalának székhelye, (1891) 436 házzal és 2419 lakossal (közte 1092 magyar, 1249 tót, 39 német), posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Iparüző város, melynek szeggyára, pokrócipartelepe, alsófoku kereskedelmi iskolája, nőipariskolája, iparostanonc-iskolája, takarékpénztára van; gabonapiaca is élénk. Vidékén sok jó gyümölcs terem s vasércbányák vannak. Eredetét I. Béla királyra viszik vissza, ki ott bányaművelést folytatott. A felette emelkedő hegyen állott vára, honnan vette nevét az azt biró Ilosvai v. Jolsvai-család, közeli rokona a Lorántffynak, kikkel egy közös törzsből (Ratold) származott. A Jolsvai-család Györggyel már 1435. kihalt. Ez a György J.-t a pelsőci Bebekeknek zálogosította el, kik már - egy közoklevél szerint - IV. Béla idejében is birták királyi adományképen J.-t. Ez ellen azonban tiltakoztak a rokon Lorántffyak, a király pedig a Perényieknek adta a várat és tartozékait ugyancsak zálogba. Erre hosszas küzdelem fejlődött ki a Bebekek és a Perényiek között, mely alatt J. minden királyi parancs ellenére tényleg folyton a Bebekek kezén volt. Rövid időre Giskra hadai foglalták el s ezeknek elüzetése után a vár rommá változott. Tartozékai a Bebekek után a Széchy-családra, ennek kihalása után, illetőleg birtokainak 1670. történt elkobzásával a királyi fiskusra szállottak. 1720. vette meg Koháry István s róla leányágon örökölték a Koburg hercegek, kiknek J.-n, a hajdani templarius kolostor helyén, igen szép kastélyuk van. V. ö. Bartholomaeidesz, Not. Göm.; Hunfalvi J., Gömör és Kishont t. e. vármegyének leirása; Csánky D., Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában; Nagy J., Magyarország családai V.

[ÁBRA] Jolsva város cimere.

Joma

l. Arakan-Joma és Pegu-Joma.

Jomard

(ejtsd: zsomár) Edme Ferenc, francia archeologus és geográfus, született Versaillesben 1777 nov. 17., megh. Párisban 1862 szept. 23. Részt vett 1798. a franciáknak Egyiptomban végzett topográfiai munkálataiban és 1803-14. a Description de l'Égypte szerkesztésében. 1818. az akadémia tagja, 1821. az egyiptomi intézet igazgatója, 1828-ban a párisi királyi könyvtár őre, 1839. pedig főkönyvtárosa lett. Művei: Notices sor les lignes numériques des anciens Égyptiens (Páris 1816-19); Recueil d'observ. et de mémoires sor l'Égypte (u. o. 1830, 4 köt.). Kiadta a Monuments de la géographie-t (1842-62).

Jomelli

Miklós, olasz dalműköltő, l. Jommelli.

Jomini

(ejtsd: zsomini) Henrik báró, francia tábornok és katonai iró, szül. Payerneben (Waadt kanton) 1779 márc. 6-án, megh. Passyban 1869 márc. 24. Mint ifju Párisban a svájci testőrgárdába lépett, melynek feloszlatása után kereskedő lett. 1799. visszatért Svájcba, hol a forradalmi kormány főtitkárává nevezte ki. 1803. visszatért Pirsba és a Traité des grandes opérations militaires cimü művét adta ki (1804-30, 3 kötet). Részt vett azután a következő évek harcaiban, majd 1806 nyarán Mémoire sor les probabilités de la guerre de Prusse c. hadtudományi munkáját adta ki. Napoloen bárói rangra emelte. 1811. Napoleon dandárnokká s hivatalos francia történetiróvá nevezte ki. Később Oroszország szolgálatába lépett. 1815. I. Sándor cárt Párisba kisérte; 1818. részt vett az aacheni kongresszusban; 1828. az orosz hadsereg soraiban harcolt a törökök ellen s különösen Várna előtt tett fontos szolgálatokat. Érdemeket szerzett még a pétervári katonai akadémia megalapítása körül. 1855 óta Lausanneban és Büsszelben élt. Műveivel az ujabb hadtudományi irodalomban előkelő nevet vivott ki. Jelesebb munkái: Histoire critique et militaire des campadnes de la révolution (3. kiad. Páris 1819-24, 15 köt); Vie politique et militaire de Napoleon (u. o. 1827, 4 köt.); Précis de l'art de guerre (Pétervár és Páris 2 köt.); francia szolgálatból való kilépését Correspondance avec le général Sarrazin sur la campagne de 1813 (Páris 1815) és Correspondance avec le baron Mounier (u. o. 1821) c. irataiban védelmezte. V. ö. Lecomte, Le général J., sa vie et ses écrits (Páris 1861); Saint Beuve, La général J. (1881).


Kezdőlap

˙