Kádas

Rudolf, egyházi iró, szül. Jászón 1816 január 24-én, meghalt 1880 február 2. Tizenhat éves korában lépett a premontrei kanonokok rendjébe. A teologiát a pesti egyetemen hallgatta, ahol bölcsészettudorságot is szerzett. 1839. pappá szentelték. 1839-1856. tanár volt Kassán, Rozsnyón és Nagyváradon. 1856-ban a Szent István-társulat igazgatója lett. 1861. győri tankerületi kir. főigazgató. 1862. kir. tanácsos. 1878. nyugalomba vonult. Sok értekezést irt a Religióba és Pesti Naplóba. 1857-1861. szerkesztett a Katolikus Néplapot. 1859. néhány hónapig a Religiót. Fordította Cantu C. világtörténelmének VII. kötetét. Önálló műve: Lelki kalauz imák és énekekben (1848).

Kadaverin

pentametiléndiamin, C5H10(NH2)2, a fehérje rothadásakor képződik. Mesterségesen trimetiléncianidból redukáció folytán készülhet. Kellemetlen szagu, 178°-on forró folyadék. Nem mérges.

Kadcsar

(Kadsar), az 1794 óta uralkodó (turkoman származásu) persa kir. családnak a neve.

Káddis

(khald.) a.m. szent; a zsidóknak már a talmudban, de ott más néven, említett khald. nyelven fogalmazott régi imája, mely kezdődik: «Magasztaltassék és szentesíttessék Ő szent neve». Majd egészben (K. sálem), majd fele részben (kháci K.) mondják az istentisztelet főrészei után, illetve végén. Mint a tudósok K.-a (K. dirábbánán) imában hangzik ki Izrael és tudósai és mindazok jóléteért, kik a tórát tanulmányozzák. Az árvák K.-át (K. jászom), az árvaságra jutott figyermekek mondják a gyászév első 11 hónapjában és atyjuk, vagy anyjuk halálnapja minden évfordulóján; a megújítás K.-át pedig temetések alkalmával imádkozzák. L. Évforduló.

Kadelburg

1. Gusztáv, szinműíró és szinész, szül. Pesten 1851 jul. 26. Az utóbbi években hol Berlinben, hol Bécsben működött mint bonvivant. Vígjátékai közül említenők; Goldfische; Dei berühmte Frau és különösen: Grosstadtluft és Zwei glückliche Tage (Schönthallal együtt). - Öccse, 2. K. Henrik, szül. Pesten 1865 febr. 24., a bécsi Volkstheater-nál működik mint rendező. Ő is irt szindarabokat és a 15 Jahre Deutsches Theater in San Francisco c. memoireokat.

Kaden

Voldemár, német iró, szül. Drezdában 1838 febr. 9. Pedagogiát, majd Párisban filologiát tanult; 1867. a nápolyi Deutsches Institut igazgatója lett, aztán u.o. a német nyelv és irodalom tanára lett az egyetemen, amelyen 1882-ig működött. Művei: Wandertage in Italien (Stuttgart 1874); Durstige Tage (u.o. 1874); Italiens Wunderhorn (olasz népdalok fordítása, u.o. 1878); Unter den Olivenbäumen. Süditalienische Volksmärchen (Lipcse 1880); Italien. Eine Sommerfahrt nach dem Süden (Glogau 1881); Pompejaniche Novellen (Stuttgart 1882); Die Riviera (Nestellel, u.o. 1884); Neue Welschlandsbilder (Lipcse 1886); Sonnenbrut (Drezda 1887); Skizzen und Kulturbilder aus Italien (2 kiad., Jena 1889); Ital. Gipsfiguren (3. kiad. Oldenburg 1891); Die Gotthardbahn (3. kiad. 1889); Kissingen (2. kiad. 1892); Számos olasz művet is fordított és több olaszországi útikönyvet irt.

Kadencia

l. Zárlat.

Kadesz

teljesebben Kadesz Barnea, helység az Izrael és Edom közti határon, megfelel a mai Ain Kadisz-nak. A régibb hagyomány szerint az izraelita törzsek palesztina megszállása előtt hosszabb ideig tartózkodtak K.-ban s innen küldte Mózes követeit Kanaánba, stb. V.ö. Zeitschrift des Deutschen Palästina-Vereins VIII. (Lipcse 1885).

Kadét

(Cadet) a.m. hadapród (l. o.).

Kádfúvó

v. szeleltető, l. Bánya.


Kezdőlap

˙