Kadmiumszulfát

l. Kadmium.

Kadmiumszulfid

l. Kadmium.

Kadmos

a hitrege szerint Agenor feniciai királynak és Telephassának fia, Europának, Phoinixnek és Kilixnek testvére. Midőn Zeus Europát elragadta, az utóbbinak atyja kiküldé fiait, hogy hugukat visszahozzák. K. anyjával együtt útnak indulván, először Trákiába került, hol anyja meghalt, majd Delfibe, ahol a jóslóhely azt tanácsolta neki, hogy hagyjon fel a kereséssel, hanem ahelyett kövessen egy, a jóslat által megjelölt tehenet és ott, ahol az a tehén letelepszik, alapítson várost. Fokiszban rá is akadt a tehénre, nyomát követte Beociáig, és ott, ahol lefeküdt, Tébe városát alapította, melynek fellegvárát róla Kadmaeá-nak nevezték el. Mikor aztán a tehenet fel akarta áldozni, vizet hajtott hozzá a közeli forrásból (Ares forrásából), melyet egy sárkány őrzött (Aresnek és Erynis Tylphosának utóda). A sárkány megölte K. társait, de viszont maga is elesett K. kezétől, aki azután Athéna tanácsára elhintette az elejtett sárkány fogait. Ebből a vetésből félelmes férfiak keltek ki (spartok), akik azonban egymással harcra kelvén, egymást kölcsönösen kiirtották, ugy hogy mindössze 5 maradt meg közülök: Echion (kigyóember), Udaios (földember), Chthonios (földből született), Pelor v. Peloros (óriás), Hyperenor (tulontulerős). Ezek képezték a tébei nemesség genealogikus őseit, a földből való kinövés pedig a benszülött (autochthon) elem létét jelenti. A sárkány elpusztításáért Ares elégtételt kívánt, ugy hogy K. 8 évig szolgált neki érte, majd e szolgaság végével megkapta Tébét, Zeus pedig feleségül adta neki Hermionét v. Harmoniát (l. o.). Gyermekeik voltak: Autonoë, Ino, Semele, Agave és Polydoros. A hitrege szerint K., miután népét a művelődéssel, istentisztelettel és irodalommal (ábécé, számvetés) megismertette, később nejével együtt Illiriába ment, ahol az encheleiszeknél király lett és utoljára fiára, Illyriosra hagyta uralmát, míg ő maga nejével együtt sárkányokká változván, ment által az Eliziumba.

Kadnikov

az ugyanily nevü járás székhelye Vologda (ettől 45 km.-nyire) orosz kormányzóságban, a Szodima partján, (1891) 1397 lak., vászonszövéssel és terpentinkészítéssel.

Kadóc

tejjel, sörrel vagy borral hígított lisztpép, mely azonban nem szerepel mint önálló étel, csupán burkát képezi a szilvának vagy almaszeleteknek, melyek belemártva a zsírban süttetnek ki.

Kadocsa

Hülek fia, Zoárd testvére, az Etil vizén való átkeléstől kezdve, a Névtelen jegyző szerint (7., 33-37., 44-5. fej) résztvett a magyarok vándorlása és honfoglalása minden nevezetesebb mozzanatában. Testvérével s Hubával együtt rokona, Árpád, őt küldte volt Szvatopluk ellen. A döntő csatában Zobor vezért K. megsebesítette, elfogta és Nyitra vára makacs ellenállásán boszankodva, fölakasztatta, s azután társaival diadallal tért haza. Árpád utóbb szintén őt, Zoárdot és Vajtát küldte a temesi részekben uralkodó Glád (l. o.) ellen is. Bátyja, Zoárd parancsának engedelmeskedve, az ellenség szárnyát megkerülte, ügyesen átkelt a Temes vizén s bátyjával közrefogva, megverte Gládot s behódoltatta egész országát. Fölbátorodva a testvérek Árpádtól, most már arra kértek engedelmet, hogy Görögországra üthessenek s azt egészen a Fekete-tengerig elfoglalhassák. A jóváhagyást megkapván, győztesen hatoltak előre egészen Filippopoliszig s onnan Durazzóig. Zoárd meg is telepedett azon a földön, mit K.-ról világosan nem mond a krónikás. A K. nevet a XIII. sz.-ig a Zoárd-nemzetségnek több tagja viselte, de a XIV. sz elején az Apor-családnak is van Kadics nevü tagja.

Kador

(Cador) nemzetségből György fia, Márton a kapornaki apátság kegyuraságát III. Béla királyra ruházta át, ki azt viszont Aenz comesnek adományozta; 1212. Azonban II. András Márton fiainak, Mihálynak és Henriknek ismét visszaadta. A nemzetségről többé nincs emlékezet.

Kados

ürmérték, l. Cadus.

Kadsaga

(Galam), korábbi elnevezése a felső szenegáli területnek.

Kadsar

l. Kadcsar.


Kezdőlap

˙