nagyközség Tolna vmegye simontornyai j.-ban, (1891) 1033 német lakossal.
1. János báró, amerikai tábornok, szül. Hüttendorfban, Bayreuthnél, mehg. Camdennél 1780 aug. 19. Miután hazájában mint pincér tengődött, a francia hadseregbe lépett, melynek soraiban a poroszok ellen harcolt a 7 éves háboruban. 1761. altábornoki rangra emelkedett. 1767. Choiseul miniszter É.-Amerikába küldötte a francia gyarmatok hangulatának kipuhatolása végett. 1777. az É.-amerikai szabadságharc kitörésének hirére Lafayette oldalán segélyére sietett a felkelőknek, mire Washington 1779. Charleston védelmezésével bizta meg. 1780 aug. 18. részt vett Gates alatt a camdeni csatában, melyben halálos sebet kapott. V. ö. Kapp, Leben des amerikan. Generals J. K. (1862., angolul 1884).
2. K. Sarolta, leánynevén Marschalk von Ostheim, Schiller barátnője, szül. Waltershausenben (Grabfeld) 1761 jul. 25., megh. Berlinben 1843 máj. 12. 1783 K. Henrik tiszthez ment nőül, akit azonban nem szeretett; 1784. megismerkedett Schillerrel Mannheimban. Mikor ez 1785. Mannheimot elhagyta, viszonyuk már a szenvedélyes rajongásig fokozódott, amit Schillernek Der Kampf és Resignation c. költeményei bizonyítanak. 1787. Schiller K. kedvéért ment Drezdából Weimarba, ahol akkor K. tartózkodott. K. Goethével is érintkezésben állott és midőn Jean Paul 1796. Weimarba jött: épp ugy kezdett rajongani érte, mint előbb Schillerért. Jean Paul Titan-jának Lindája K. után van alkotva. Mikor 1804. férje meghalt, K. Berlinbe költözködött, ahol 1820. megvakult. Élte utolsó éveiben a királyi vár vendégszeretetében részesült. Irt egy Cornelia c. regény is, amely emlékverseivel együtt Charlotte c. alatt jelent meg (újból kiadta Palleske, arcképpel, Stuttgart 1879). Jean Paulhoz és ennek nejéhez irt leveleit Nerrlich adta ki (Berlin 1882). V. ö. Köpke, Charlotte von K. und ihre Beziehungen zu Schiller und Goethe (Berlin 1852).
Miska, német költő és zenei iró, szül. Boroszlóban 1850 jan. 4. Münchenben jog-, majd bölcselethallgató s egy kötet vers kiadása után zenetanuló lett; 1874. hirlapnál s a sziléziai muzeumnál nyert állást, 1880 óta Bécsben él s a Wiener Montags-Revue zenekritikusa és a N. W. Tagblatt dráma-birálója. Könyvei: Der Ring des Nibelungen (3. kiad. 1882), Parsifal, Wiener Opernabende (1881); versek: Aus alter und neuer Zeit. Kitünően fordított, inkább átdolgozott számtalan dalműszöveget, minők Da Ponte, Don Giovanni (Mozart Don Juan-jának százéves jubileumára, 1886), Bastien és Bastienne, továbbá Szerelemből, Kertészleány (Mozart), Májusi királynő (Gluck), Otello, majd Falstaff (Verdi), Freud Fritz és Brüder Rantzau (Mascagni), Cid és Werther (Massenet), Az eladott menyasszony és Dalibor (Smetana), A cremonai hegedüs (Hubay), A szigetvári hűbéres (Smareglia) stb.
(pénzeken és érmeken Kalchadon, néha Chalkedon is), ókori város Bitiniában, a Boszporus déli végén, Kr. e. 686. alapították a megaraiak, gyorsan gazdag és virágzó várossá fejlődött, melyet uralt a Boszporus egész ázsiai partja. A tőle függő viszonyban álló telepek közt első helyen említendő Chrysopolis (a mai Szkutari). K. műemlékei közül az egész ókorban kimagaslik az Apollo-templom, ugy is mint a delfli orakulummal vetélkedő jóslóhely, de ugy is mint műemlék, melynek alapfalain később Nagy Konstantin szent Eufémia templomát építette (ugyanazt, melyben a K.-i zsinat lefolyt) s melynek bámulatos oszlopai Konstantinápolyban Szulejman mecsetjén máig láthatók. Politikai történetére nézve a város szintén érdekes. Darius idejében Pharnabasos persa tábornok foglalta el, még pedig csellel. A peloponnezusi háboruban K. fölváltva állott hol Athénnek, hol Spártának pártjára. Első érzékeny veszteségét akkor szenvedte, midőn Nikomedes, Bitinia királya, Kr. e. 140. az ő lakosaival telepítette be új fővárosát Nikomediát (l. o.). Később a bitinai királyok végrendelete folytán Róma uralma alá jutott (Kr. e. 74.). Kemény csata folyt le falai alatt Cotta római hadvezér és Mithridates közt, aki fényes győzelmet aratott és K.-t is hatalmába kerítette. A keresztény korban Bitinia fővárosa és egy érsek székhelye volt, de sokat szenvedett barbár berohanásoktól (különösen Valerianus és Gallienus idejében). Klasszikus emlékei egyre gyérültek, ami még megmaradt, azt tönkretették Chosroes persái (Kr. u. 612.). A régi városnak régi falaiból is alig maradt hirmondónak valami, ezekre épült Konstantinápoly egyik tengerparti külvárosa Kadiköi.
(ásv.), olyan tömött, áttetsző quarcváltozat, melynek anyaga ugyan SiO2, mint a quarcé, de kálilúg erősen megtámadja. Némelyek szerint quarc és amorf kovasav keveréke. Legtöbbnyire mint bekérgezés avagy üregeket kitöltve és erekben terem, különféle fürtös, gömbös halmazokban. üveges vagy viaszfényü, törési lapjain sima vagy kissé szálkás, szerkezete néha finoman rostos. A szintelenek is belsejükben zavarosak, felhősek, nem átlátszók, csak áttetszők. Szürke, barna, sárga, vörös, zöld és leggyakrabban kékes szinü. Igen finoman likacsos. Nagyon sokféle változata van, melyek közül a szebbek mint harmadrendü drágakövek is szerepelnek. Nagyon sokféle találják. Hazánkban különösen Erdély több helyén (Kötelesmező, Almás, Tekerő), Zólyom vmegyében Breznóbánya vidékén (Dreiwasser), stb. Izlandról, a Farrör szigetekről, Braziliából nagyon szépeket hoznak. Szinök szerint más-más a nevük. A fehér szinü vérvörös foltokkal az István köve v. pontos K., amelyben fehér és szürke rétegek váltakoznak, az K.-onix; a szürkés, sárgás, barnás, világosabb szinü, melynek finom repedéseibe különböző fémes vegyületek ágas-bogas alakokban beszivárogtak és különféle szinü mohocskákhoz hasonló rajzokat mutatnak, mokkakő, mert régebben leginkább Arábiából (Mokkából) hozták kereskedésbe. Szürkésfehér, áttetsző K., melyben folyadék zárvány van, enhidros; a legszebbeket Braziliából hozzák. A K.-hoz tartoznak a karneol, a jaszpisz a krizoprasz, a plaszma, a heliotróp, az achát, a tűzkő, a kasolong is.
a negyedik egyetemes zsinat (451). Különösen arról nevezetes, hogy Eutyches tanát a monofizitizmusról, amelyet a hirhedt efezusi zsinat 449. megerősített, eretnekségnek nyilvánította és hittétel gyanánt kimondotta, hogy Krisztusban két természet: isteni és emberi természet van.
hires jós a hőskori görögöknél. Némelyek szerint Mikeneből eredt, mások szerint Megarából. Ő volt Auliszban és Trója falai alatt az istenek akaratának magyarázója.
Károly, botanikus, ág. ev. lelkész, szül. Petőfalván (Sopron) 1807 máj. 5-én. Gimnáziumi 6 osztályát Budapesten befejevén, a filozofiát Selmecen és Pozsonyban végezte, a teologiát Sopronban kezdte és Halleben 3 évi tartózkodása után fejezte be. Hazakerüle 1832-ben Szepes-Olaszi lelkésze lett, újabban a XVI szepesi város főesperese, mely állásában 1881. lelkészi 50 éves jubileumát ülte meg. A növénytanhoz 30 éves korában fogott és segédeszközök hiján is annyira ismeretessé vált, hogy a magyar tudományos akadémia 1864. levelező, 1872. rendes tagjává választotta meg. A gombák tanulmányában európai szaktekintéllyé küzdte fel magát; exotikus fajok meghatározásához rajta kivül csak M. C. Cooke mert fogni. Számos hazai és külföldi folyóiratban 1853 óta közölte dolgozatait. Nevezetesebbek: Jelentés Szepes vármegyében tett természettud. utazásáról; A szepesi gombák jegyzéke, I. (Pest 1863, Természettud. Közl.); A szepesi gombák jegyzéke, II. (u. o. 1867, öt szines és 1 fekete táblával, a Mathematikai és Temészettudományi Akadémiai Értekezések, V. köt.). Gombákat leirt a Rabenhorst-féle Fungi europaei és a Hedwigia számára. Tátra hömpölyei és Tátra szikla-zuzadékai (1866); Szepesi moszatok jegyzéke (Math. és Term.-tud. közlem., IV. köt. 1866); A magyar gombászat fejlődése és jelen állása (akad. székfoglalója 1873., Akad. Értek., IV. kötetében). Hazai vonatkozásu legnagyobb műve latinul és magyarul a tud. akadémia kiadásában 1873-tól 1875-ig e cimmel jelent meg: Icones selectae Hymenomycetarum Hungariae per Stephanum Schulzer et Car. K. observatorum et delineatorum... Magyarország hártyagombáinak válogatott képei (szinezett 30 táblával); Dorner József emléke (1875, Akad. Értek, VI. köt.); Szibériai és dél-amerikai gombák (Budapest 1878); South african fungi by C. K. et M. C. Cooke (u. o. 1879); Fungi Mac Oweniani by K. (u. o. 1880); Fungi e Mongolia et China boreali curis K. et F. de Thümen (1880, a Bulletin de l'académie des sciences de St. Pétersbourg XI. kötetében). Számos cikke a Mohl-féle Flora, más a Botanische Zeitung, a Roumeguere-féle Revue mycologique c. szaklapban és egyebütt látott napvilágot.
Berkeley (növ.), szömörcsögféle gomba, 2 faja Afrika D-i részén terem. V. ö. Kalchbrenner, Új v. kevésbbé ismert szömörcsögfélék (Budapest 1880).
az érceknek vagy sóknak olynemü pörkölése, melyhez a levegő hozzájárulása mulhatatlanul nem szükséges. A K. vagy égetés célja az, hogy az érc, illetve só vizét vagy más illó alkotó részét kiűzhessük. Igy a kalcinált szóda v. hamuzsir olyan szóda, illetve hamuzsir, melyből izzítással viztartalmát eltávolították. A pörkölés ettől abban különbözik, hogy a levegőnek hozzá járulása a művelethez mulhatatlanul szükséges, mert a pörköléssel az érc egyes alkotó részét akarjuk oxidálással eltávolítani. A fémeknek a levegőn való izzítását abból a célból, hogy oxidálódjanak, régeben szintén K.-nak nevezték. Ezekhez a műveletekhez külön égető (kalcináló), illetve pörkölő kemencék kellenek.