Kálitrágyák

A kálium egyika azon növényi tápláló anyagoknak, melyek nélkül a növény szabályosan nem fejlődik és ezért a növénynek okvetlenül szüksége van rá, noha a kálisókkal való trágyázás igen sok esetben nem mutatott semmi eredményt. Midőn a stassfurti kálibányákat felfedezték, azt vélték, hogy a kálitrágyázással a mezőgazdaság nagy lendületet nyer, de hamar azt tapasztalták, hogy a kálitrágya sok esetben korántsem mutatkozik oly hasznosnak, mint a nitrogén- vagy a foszfortrágyák, aminek az a magyarázata, hogy a talajok jelentékeny része - az agyag és a vályog - annyira bővelkedik káliumban, hogy a káliumtrágyára még akkor sincs szükség, ha sok káliumot elvonó növényeket termelünk, amilyenek a cukorrépa, burgonya, dohány stb. Igen hathatós trágyának bizonyultak azonban a rétre, különösen a humózus, tőzeges rétre és a homoktalajokra. A réten nemcsak a termést növelik, de a széna minőségét is javítják, amennyiben a herefélék fejlődését előmozdítják. A kálitrágyát rendesen foszfortrágyával együtt adják. Legközönségesebb kálitrágya a fahamu, ez legtöbbet ér valamennyi között, hatása legbiztosabb, leggyorsabb, de ma már csak kivételesen alkalmaztatik; továbbá a carnallit, kainit és a kénsavas kálium. A két első sok idegen alkatrészt is tartalmaz, mely egyes növényeknek, mint a cukorrépa, szőllő, dohány, burgonya a minőségét nagyon alászállítja és ezért főleg csak a rétre és homokon hüvelyesek és gabonafélék alá alkalmaztatnak, az említett növények alá pedig a kénsavas káliumot használják. Újabban egészen tiszta foszforsavas káliumot is gyártanak, főleg a szőllő és a dohány trágyázására. Nálunk a kálitrágyázással eddig még csak kisérleteztek. Katasztrális holdankint a kainitból 3-4 q kell 2-2,5 q Thomas-salakkal, a kénsavas káliumból 50-100 kg. V. ö. Wartha V., A kálium szerepe a gazdaságban. (Budapest 1875).

Kalitvenszkájá Sztanica

a doni kozákok orosz tartománya, a Donec baloldalán, 12,700 lak. Közelében számos kőszén- és quarctartalmu homokkőtelep van.

Káliubineh

tartomány (mudirijeh) Alsó-Egyiptomban, a Nilus-delta DK-i részében, 912 km2 művelés alatt álló területtel, (1891) 254,198 állandó és 16,596 nomád lak. Benha el 'Aszl fővárossal.

Kálium

fémes elem, mely vegyületeiben mint egy vegyértékü, nagyon pozitiv gyök szerepel; jele K, atomsúlya 39,0. Mivel a fémes K. a levegőn igen gyorsan oxidálódik, a természetben szinállapotban nem is fordulhat elő. Vegyületei közönségesek. A legfontosabb K.-tartalmu ásványok a következők: a szilvit KCl és a carnallit (l. o.). Mint K.-szulfát a timsókőben, a természetes timsóban, továbbá a stassfurti sótelepben más szulfátokkal (MgSo4, CaSO4) kettős v. többszörös sókat képezve szintén előfordul. A természetes salétrom lényegében K.-nitrátból áll. Igen nagy mennyiségben előfordul a K. mint a szilikátok alkatrésze; ilyféle K.-ban bővelkedő szilikátok a K.-földpát, a K.-csillám stb. A tengervizben és a legtöbb természetes vízben K.-sókat találunk. A kristályos kőzetek elmállása révén sói a termőföldbe jutnak. Innen a növényekbe kerül, melyekben organikus savak K.-sóit (a sóskasavas, borkősavas K.) találjuk. A szárazföldi növények elégetése útján kapott hamu K.-karbonátban bővelkedik. Az állati szervezetben szintén találunk K.-sókat. E fémet először Davy állította elő 1807., a K.-hidroxidot erős elektromos batteriával elbontva. Manapság használatos előállítási módja az, hogy nyers borkövet elszenesítenek és az igy kapott tömeget, mely lényegében K.-karbonát és finom eloszlásu szén belső elegye, kovácsolt vasból való retortákban a fehér izzásig felhevítik. Ilyenkor a szén redukáló hatása folytán fémes K. képződik, mely a magas hőmérséken gőzzé alakul. A kifelé áramló K.-gőzöket alkalmas hűtőkészülékekben megsürítik. Az igy előállítoltt nyers K.-ot megtisztitás végett előbb petroleum alatt megolvasztják, azután vászonon átpréselik. A nyers K.-ot újból ledesztillálva, egészen tiszta készítményhez jutnak.

A K. ezüstfehér, nagyon fénylő fém. A levegőn azonban annak vizgőze és oxigénje hatására fényét azonnal elveszti és oxid kéreggel bevonódik. Ezért csak petroleumban tartható el. Még jobban beforrasztott üvegcsövekben, melyeket a leforrasztás előtt levegőüressé tesznek, vagy oly gázzal töltenek meg, mely a K.-ra nem hat. Közönséges hőmérséken viaszlágyságu, lehűtve törékeny. Fs. 0,865, op. 62,5 C°. A vörösizzáson zöld gőzzé alakul. A K. rendkivül erélyesen ható test s a negativ elemekkel erős hő és fény fejlődése közben egyesül. A levegőn közönséges hőmérséken is gyorsan oxidálódik, a hevítéskor meggyulad és ibolyaszinü lánggal elég. A vizre nagyon hevesen hat. Ha vizre K. darabkát dobunk, az ott azonnal megolvad és a vizen úszva, K.-hidroxiddá alakul, mely a vizben feloldódik. E kémiai átalakulást oly erős melegfejlődés kiséri, hogy a fejlődő hidrogén meggyulad és a K. gőzétől ibolyaszinüre festődve elég. Éppen ezért a K.-mal nagyon óvatosan kell bánnunk, mert nedves kézzel hozzányulva, veszélyes égési sebeket okoz; a K. és viz egymásra való hatásának észlelésekor is nagyon vigyáznunk kell, hogy meg ne sérüljünk.

A K., ugyszintén vegyületei a fénytelen Bunsenlángot fakó ibolyaszinüre festik; e láng indigóoldaton át bíborvörösnek látszik. a spektroszkóppal megfigyelve, különösen két vonalat látunk, egy sötétvörös, a másik ibolyaszinü. A K. vegyületei közül a K.-sók nagyfontosságuak, mivel legkülönbözőbb ipari célokra, továbbá gyógyszerül is használják őket. A K. sói, hacsak a savmaradék nem szines, szintelenek és vizben többnyire könnyen oldhatók. A nehezen oldható K. sók a savanyu borkősavas kálium és a K.-platiniklorid, miért is töményebb K. sóoldatokból a borkősav és a hidrogénplatiniklorid-oldat kristályos csapdékot okoz. A K.-nak mint alkatrésznek mennyiségi meghatározása többnyire K.-platinklorid alakjában történik.

Káliumacetát

ecetsavas kálium KC2H3O2. Híg ecetsavat káliumkarbonáttal telítve és oldatot beszárítva e sót kapjuk. Szintelen kristályos por. Nedves levegőn szétfolyik. Vizben igen könnyen oldódik, borszeszben is oldható. E só vizes oldata (33,3%) a. m. gyógyszerkönyvben hivatalos (Kalium aceticum solutum). A K.-ot ecetsavban oldva és az oldatot besűrítve, a savanyu K., K.C2H3O2, H.C2H3O2 kikristályosodik.

Kaliumantimonát

antimonsavas kálium. Finom porrá dörzsolt antimont káliumnitráttal hevítve, oly tömeget kapunk, mely metaantimonsavas káliumot és káliumnitrátot meg nitritet tartalmaz. Ez elegyet régeben gyógyszerül használták (Antimonium diaphoreticum non ablutum). A vizzel való kimosáskor a káliumnitrát és a nitrit feloldódnak és a káliummetaantimonát KSbO3 fehér por alakjában visszamarad. E készítményt régebben szintén gyógyszerül használták (Antimonium diaphoreticum ablutum). A kálium metaantimonatot kaliumhidroxiddal összeolvasztva, piroantimonsavas kalium K4Sb2O7 képződik. E só már vizes oldatban is könnyen elbomlik és a nehezen oldható savanyu piroantimonsavas kálium K2H2Sb2O7 képződik. E só már vizes oldatban is könnyen elbomlik és a nehezen oldható savanyu piroantimonsavas kálium K2H2Sb2O7 kiválik. E legutóbb említett só vizes oldatát nátrium kimutatására is használják.

Káliumaranycianid

l. Cianidek.

Káliumbijodát

savanyu jódsavas kálium, KH(JO3)2. E sót v. a káliumjodát és jódsav vegyületének, vagy ha a jódsavat többalju savnak vesszük, a jódsav savanyu sójának tekinthetjük. Célszerü előállítása a. m. gyógyszerkönyv szerint a következő: káliumklorátot (15 sr.) és jódot (16) vizzel (80) leöntünk, és a folyadékot igen kevés salétromsavval (0,2) megsavanyítva addig melegítjük, mig a jód tökéletesen feloldódott. A forró oldatból a K. a kihüléskor kikristályosodik, és vizből való átkristályosítással megtisztítható. Szintelen, erősen fénylő kristálykákból áll, hideg vizben nehezen (75 sr.), mig forróban könnyen oldódik, miért is átkristályosítással igen tisztán előállítható. A só vizes oldatához fölös káliumjodidot és sósavat vagy kénsavat elegyítve, határozott mennyiségü jód válik ki és pedig egy molekulája 12 atom jódot tesz szabaddá.

KH(JO3)2 + 10 KJ + 11HCl = 12 KCl + 6H2O + 6 J2

E sót térfogatos analitikai célokra még 1863. Than K. tanár ajánlotta. Igy különsen a jodometriában használják. Ugyanis a jódoldat egyrészt, mivel az árubeli jód nem egészen tiszta, másrészt mivel az eltartáskor megváltozik, legelőnyösebben helyettesíthető a K. oldatával, mely igen pontosan készíthető és gondos eltartáskor semmit sem változik. A térfogatos analizisben leghasználatosabb az 1/10 normál jódoldat; ezt célszerüen oly oldattal helyettesítjük, amely 3,24 g. K. annyi vizben való feloldása útján készül, hogy az oldat éppen egy liter legyen. Ha ez oldatból határozott térfogatot lemérünk és hozzá káliumjodidot és sósavat v. kénsavat felesben elegyítünk, annyi jód válik ki, mint amennyi a szabad jód, a vele egyenlő térfogatu 1/10 normál jódoldatban. Igy tehát az 1/10 normál K.-oldat különösen a nátriumtioszulfát-oldat tartalmának megállapítására, illetőleg annak ellenőrzésére alkalmazandó. Az 1/10 normál nátriumtioszulfát-oldattal végezzük ugyanis rendesen a jodometriás méréseket. Előnyös sajátságainál fogva az 1/10 normál K.-oldat a magyar gyógyszerkönyvben is hivatalos.

Káliumbikarbonikum

l. Káliumhidrokarbonát.

Káliumbitartarikum

l. Borkő.


Kezdőlap

˙