Kaltbad

vagy Rigi-Kaltbad, l. Rigi.

Kaltenborn-Stachau

János Károly György, porosz hadügyminiszter, szül. Magdeburgban 1836 márc. 23. A hadapród-iskolában nevelkedett föl, honnan a hadi iskolába került. A dán háboru folyama alatt a vasúti ügyosztályban tett hasznos szolgálatokat. 1865. kapitány lett s mint ilyen 1866. részt vett az Ausztria elleni háboruban. 1870-71. mint őrnagy harcolt a franciák ellen. 1875. alezredes, 1878. ezredes, 1884. vezérőrnagy és a testőrhadtest törzskari főnöke. 1885. a 2. gyaloghadosztály, 1888. pedig a 3. hadtest parncsnoka lett, végre 1890 okt. 4. Verdy helyére porosz hadügyminiszterré nevezték ki. Ebben az állásbn keresztülvitte 1893. azt a törvényt, melynek értelmében a német hadsereg létszámát 70,000 emberrel felemelte, a tényleges szolgálati időt ellenben 2 évre szállította le. 1893 okt. 19. állásáról lemondott.

Kaltenborn von Stachau

Károly német báró, német jogtudós, szül. Hallenban 1817 jul. 21., megh. 1886 ápr. 19. 1845. a német jog magán-, 1853. rendkivüli, 1861. rendes tanára lett Königsbergben és 1864. mint követségi tanácsos a kurhesseni minisztériumba lépett be. Különösen a népjog történetével foglalkozott. Művei: Kritik des Völkerrechts (Lipcse 1847); Die Vorläufer des H. Grotius (u. o. 1848); Kriegsschiffe auf neutralem Gebiete (Hamburg 1850); Grundsätze des praktischen europ. Seerechts (2 köt., u. o. 1857); Geschichte der deutschen Bundesverhältnisse Und Einheitsbestrebungen (2 köt., u. o. 1857); Einleitung in das konstitutionelle Verfassungsrecht (Lipcse 1863); Die Volksvertretung und die Besetzung der Gerichte, besonders des Staatsgerichtshofs (u. o. 1864).

Kaltenbrunner

Károly Ádán, felsőausztriai költő, szül. Ennsben 1804 dec. 30., megh. Bécsben 1867 jan. 6. Előbb az állami banknál hivataloskodott, azután az államnyomda aligazgatója lett. Költeményeit felső-ausztiai dialaktusban irta: Vaterändische Dichtungen (Bécs 1835); Lyrische u. epische Dichtungen (u. o. 1836); Obderennisische Lieder (Linz 1845); Ulrike (szinmű, 1845. adták elő); Alm u. Zither (Bécs 1846); Oesterr. Feldlerchen (Nünberg 1857); Die drei Tannen (népszinmű, 1862); Aus dem Traungau (Bécs 1863) stb.

Kaltenleutgeben

falu Baden alsó-ausztriai kerületi kapitányságban, a Dürre Liesing völgyében, vasút mellett, vizgyógyintézettel (1893. 1094 fürdővendég) és cementgyárral. V. ö. Winternitz, K. u. die Wasserheilanstalt (1890).

Kaltern

helység Bozenban (Tirol), a Kalteri-tó közelében; 3760 lak. Van kerületi törvényszéke, érdekes képekkel díszített temploma, 2 kolostora. Kitünő bort termel, mely élénk kereskedés tárgya. Közelében van a Szt. Rochus fürdőhely.

Kalucsni

v. gummicipő, l. Galoche és Gummi elasticum.

Kaluga

1. egyike a legkisebb orosz kormányzóságoknak Moszkva, Tula, Orel és Szmolenszk közt, 30,929 km2 területtel; 1.209,225, 1 km2-re 39 lakossal. Egész K. alföld; K-i része dombosabb mint a Ny-i; legmagasabb helye 227 méter, A kormányzóság nagyobb része az Oka vizkörnyékéhez tartozik, amely itt 267 km. hosszu és hajózható; legnagyobb mellékvizei az Ugra, Siszdra, az Upa, Tarussza és Protva. A Dnyepr vizkörnyékéhez tartozik a Bolva. K. városában az évi középhőmérséklet 3,8°, a legmelegebb hónapé 15° és a leghidegebbé - 7,8°. A felületnek 54%-a áll megművelés alatt; sok helyen homokos. Mosszalszk járásban sok a mocsár és tőzeg; fekete föld kevés van; az egykor nagy erdőket meggyérítették. A főtermékek a zab, árpa, a jobb helyeken rozs és kevés búza; de nem elég a lakosok táplálkozására. D-en sok a len. Mintegy 40 kisebb széntelep van, de leginkább csak Siszdra járásban bányásszák, ahol vasércek is vannak. Az állattenyésztés nem virágzó; ellenben az ipar aránylag jelentékeny. 1892. 221 gyárban 10 millió rubel értékü árut termeltek; a főbb iparágak a vasipar, gép-, papirgyártás, bőrcserzés, olajkészítés, pamut-, posztó-, vászonszövés és szeszégetés. A legnagyobb vásárok Mescsovszkban vannak. A vasutak hossza 300 km. A járások: K., Malo-Jaroszlavec, Borovszk, Siszdra, Koszelszk, Lihvin, Medin, Mescsovszk, Mosszalszk, Peremisl és Tarussza. - 2. K., az ugyanily nevü kormányzóság fővárosa, püspöki székhely, 160 km.-nyire Mosztkvától, az Oka balpartján, vasút mellett, (1890) 40,610 lak., jelentékeny bőr- és prémiparral, fegyver- és puskaporgyártással, élénk kereskedéssel; többféle, különösen ipariskolával. Ál-Demeternek volt székhelye, akit 1610. itt gyilkoltak meg.

Kaluger

(Kalugyer), kisközség Bihar vmegye vaskóhi j.-ban, (1891) 933 oláh lakossal, kik fazekasipart űznek. K. környékén márvány is található. Itt fakad az Izbuk vagy Dagadóforrás név alatt ismeretes időszaki forrás, l. Izbuk.

Kalugyer

és kalugyerica, oláh férfi- és nőszerzetesek. A K.-ek eredete Moldva-Oláhországban egyidejü a két ország alapításával. Oláhországban a nemzeti fejedelmek közül Nagy Ráduly (1495-1507), Neágu Besszarábu (1513-1521), Mihály «a vitéz»(1593-1601) és Máté (1633-54) alapítottak legtöbb zárdát. Moldvában Nagy István (1459-1505); Lupuj Vaszilie s a fanarioták (l. o.) közül a Gyikák és Sturdzák építettek kolostorokat. Leghiresebb közöttük a piatrai. A fanariota fejedelmek alatt a K.-kolostorok fekvő birtoka az egész országnak 1/3-át tette ki. De miután a K.-ek legnagyobb része görög volt és pénzüket az Athosz-hegyre és Jeruzsálembe küldözték, az állam 1864. elvette birtokukat és készpénzben fizeti őket, naponként 9-15 krral. 1865. törvényt alkottak, mely szerint férfi csak 60, nő csak 50 éves kora után léphet a kolostorba. Ez idő óta fogynak, épületeik bomladoznak és miután műveltségi fokuk oly alantálló, hogy nagy részük olvasni, irni sem tud, a tanügy terén tehát semmire sem használhatók, az állam most már alig áldoz valamit fentartásukra. A férfiak leginkább a baromtenyésztésben és földmívelésben tüntek ki. A nők (kalugericák) a szövésben, himzésben és varrásban váltak ki s ennyiben a honi ipart emelték. A legtöbb K.-kolostor jelenleg kaszárnya, börtön, iskola s más egyéb közcélokra van fordítva.


Kezdőlap

˙