Kantele

a finnek lantja, melyen a népénekesek (különösen keleti Finnországban) kisérik a Kalevala runbit s egyéb népdalok éneklését. A K. eredetéről egészen hasonló monda van, mint a görögöknél a liráéról; l. Kalevala.

Kantemir

1. Antiochus herceg, Moldvából származott orosz iró, szül. Moldvában 1708., meghalt mint orosz követ Párisban 1738. Mikor atyja, K. Demeter moldvai poszpodár, Oroszországba költözött, Antiochus még csak három éves volt s egészen orosznak nőtt fel, de rendkivül gondos, európai nevelésben. Eleinte a katonai pályán haladt, azután a diplomáciaira ment át s mint ilyen 1731-től kezdve különböző külföldi udvaroknál képviselte Oroszországot egész haláláig. K. működése idejében Oroszországban két irány küzdött egymással: a haladóké és a konzervativeké. K. határozottan a haladók pártjára állt, lelkes apostola volt a Nagy Péter-féle reformoknak, gyilkos szatirákkal üldözte a maradiakat és irodalmi munkásságának csakugyan a szatira-irás volt legkiválóbb sajátsága. Mint korának bátor és tipikus képviselője, nemcsak államférfiui tevékenységében, de irói működésében is az új orosz ember ideáljaként áll mai napig is az oroszság előtt, annak az új orosz embernek, aki nem zárkózik el az európai műveltség elől, aki szomjazza a tudományokat, aki minden téren a haladás mellett küzd. Munkái, amelyeket kevéssel halála előt maga gyüjtött össze, több kiadást értek; legjobb a Glazunovszkij-féle (Szocsinenija Kantemire, Szt. Pétervár).

2. K. Demeter, Kantemir Konstantin moldvai (1684-93) fejedelemnek fia, szül. Besszarábiában Orheibreve-en 1673 okt. 26., megh. 1723 aug. 21-én. 1684-91-ig mint túsz Konstantinápolyban volt a török udvarnál, ahol a török, arab s persa nyelvet tanulta meg. Atyja halála után (1693) megválasztották moldvai vajdának, de csak három hétig uralkodhatott, mert a porta Duka Konstantint tette helyébe. Mikor Nagy Péter hadat üzent az ottomán birodalomnak, a török kormány K.-t teszi meg vajdának abban a hitben, hogy senki jobban meg nem védheti érdkeiket Moldvában. Azonban K. az oroszokhoz szegődött s elküldte egyik hű emberét Jaroszlávba a cárhoz, aki vele nevében szövetséget kötött. Neculcea János krónikairó, aki udvaában magas hivatalt viselt, leirja e szövetség pontjait, amelyek teljes függetlenséget biztosítanak Moldvának, csupán a vajda címébe fölveszi: «volegator tareibreve Moschiceştibreve (Muszkaország barátja)». 1711 jul. havában megtörtént az ütközet az oroszok és a törökök közt. A szerencsétlen végü harc után K.-nak bojárjaival együtt Oroszországba kellett menekülnie. Harkovban élt 1713-ig, azután Moszkvába s Szt. Pétervárra ment, hol Nagy Péter sok kitüntetésben részesítette, gazdag birtokokat adott neki Ukrainában, legidősebb fiát, Serbánt pedig a császári gárdába vette föl. 1715-1718-ig a cárt követi utazásában Európában, ezután nőül veszi Trubeckoi herceg leányát s a cár belső titkos tanácsosává neezi ki. 1714. a berlini akadémia megválasztotta tagjának. Művei: Historia incrementorum atque decrementorum aulae othomanicae. A kéziratot az ázsiai muzeumban őrzik Szt. Pétervárt. Angolul megjelent Tindal fordításában (London 1734); franciául Jonquierestől (Páris 1743); Descriptio Moldaviae (az egyik kézirat 184 folio oldal, a másik 269 negyedrét oldal; található a szt. pétervári ázsiai muzeumban), az eredeti kézirat után újra kiadta a román akadémia (Bukarest 1875-76, 2 köt.) Papiu Hilarion fordításában latin és oláh szöveggel; Vita Constantini Cantermirii cognomento senis Moldaviae principis (179 folio oldal, kézirata u. o.), az eredeti kézirat után kiadta oláhul a bukaresti akadémia (1879); Principis D. Cantermirii variae schedae et excerpta e autographo descripta (54 oldal; kézirata u. o.), az eredeti szöveg után oláh nyelven is megjelent az akadémia kiadásában (Bukarest 1879); Hronicul vechimeibreve Romano-Moldo-Vlahilor (kéziratját Moszkvában őrzik). Először latinul irta meg s egy részét maga fordította le oláhra, ami fenn is maradt; Istoria ieroglifica (kézirata Szt. Pétervárt) munkát 1704. irta oláhul s a két fejedelemségnek, de kivált a moldvainak politikai, társadalmi s családi állapotait tárgyalja a XVII. sz. végén.

Kanterolás

v. kantérozás, l. Iralás.

Kantin

(franc. cantine). A katonaság által megszállott kaszárnyákban, erdőkben létező korcsmaüzlet, melyben mindazon áruk vásárolhatók, melyekre a katonának leginkább szükségök van. A K.-t tartó egyént kantinos-nak nevezik; a kaszárnyaparancsnok beleegyezése nélkül a kantinos üzletét másra át nem ruházhatja. A kantinos által fizetett bért többnyire a kaszárnya tisztogatására szükséges eszközök s több közhasznu tárgyak bevásárlására fordítják. A K. katonai és orvosi felügyelet alatt áll és a megállapjtott árjegyzéktől való eltérések nem engedtetnek meg. Háboruban a működő hadsereg csapatainál a markotányos-üzletek pótolják a K.-okat.

Kant-Laplace-féle elmélet

A Föld keletkezésére vonatkozó elméletek közt a legáltalánosabban elfogadott. Kant (1755) Naturgeschichte u. Theorie des Himmels c. munkájában, Laplace pedig tőle függetlenül 40 évvel később Exposition du systeme du monde (1795) c. munkájában fejtette ki, azért K.-féle elmélet. Ezen elmélet szerint Naprendszerünk összes ősanyaga magas hőfoku gőz-gömbben egyesült, melynek nagysága meghaladta jelenlegi bolygórendszerünk határait. A nehézkedés folytán ezen gőzgömbben az anyagok összehúzódása állott be, ugy hogy a középpont felé sűrüsödvén, egy középponti sűrübb tömeg, vagyis mag keletkezett: a Nap. A középponti mag és vele együtt az őt körülvevő gőz- v. ködnemü anyag valamely külső okál fogva haladó s egyszersmind forgó mozgásba jött. A tömeg fokonként való sűrüsödésével, amellyel természetesen térfogatkisebbedés járt, nőtt a forgó mozgás gyorsulása és ezzel együtt a középponttól távolodó erő, amelynek erősbödése folytán a gőztömeg legkülsőbb része az eredeti gömbtől gyűrüalakban vált le, megtartván előbbi irányu mozgását. Ezen gyűrü mindinkább sűrüsödvén, önálló gömbbé húzódott össze és létrejött a legelső, a Naptól legtávolabb eső bolygó. A középponti mag, valamint az egész gőztömeg további sűrüsödésének és összehúzódásának következménye volt egy másik gyűrü leválása, mely megint csak bolygóvá lett. Igy ment ez tovább addig, mig a folytatólagos összehúzódás egy bizonyos stádiumában a centrifugális erő egyensúlyt nem tartott a nehézkedési erővel és akkor talán a hatodik gyűrüleválás eredményezte Földünket. Ezen gyűrük némelyikénél kisebb mértékben hasonló folyamat ismétlődött mint azok keletkezésénél és létrejöttek a holdak, vagyis mellékbolygók.

Kanton

(franc. canton), valamely ország nagyobb kerületének egy része. Franciaországban az 1790 jan. 15-iki rendelet értelmében az arrondissementok cantons-okra és ezek községekre oszlannak; ez a felosztás Elzász-Lotaiában az egyesítés után is érvényben maradt. A XVI. sz. közepe óta a K. elnevezés Svájcban is meghonosult, ahol az egyes államok megjelölésére szolgált s lassanként kiszorította a régibb: Ort elnevezést. Most a 25 egyes köztársaságot K.-oknak nevezik, ha magukban véve tekintik őket. Poroszországban régebben a járások egyik faját (Aushebungskreise) nevezték K.-nak.

Kanton

(Canton, Kuang-csou-fu). Kuang-tung khinai tartomány fővárosa, 150 km.-nyire a tengertől, a Hszi-kiang, Pe-kiang és Tung-kiang összefolyásánál; az ide vezető bejáratot a Boca Tigrisnél erődök védik. A lakosok számát 1,6 millióra becsülik. K.-nak igen virágzó az ipara; a kiválóbb ágai a selyemszövés és himzés (ennek termékeit az európai piacokra is elviszik), pamutszövés és festés, üveg-, papirkészítés, ékszerkészítés (különösen nefritből), elefántcsontfaragás és végül a környékén a porcellángyártás. Egykoron K. volt Khinának azon egyedüli kikötője, amely az európaiakkal folytatot kereskedelme élénkebb is volt. Fekvése, mivel a vizi utak a khinai birodalom É-i és D-i részeibe egyaránt mélyen bevezetnek, e forgalmra nézve igen kedvező. A legfőb kiviteli cikk a selyem és selyemkelmék. (1892) 17,538 csomag ment Európába és 8534 az É.-amerikai Egyesült-Államokba; ezenkivül kiviteli cikkek a tea (1892-3. 4,185 millió kgrm. Angliába), gyékények, kassziahéj és virág, papir, porcellán, gyömbér, pálmalevél-legyező stb. A beviteli cikkek értékének mintegy 50%-át teszi az opium, ezenkivül bevisznek pamut- és kézműárukat, nyers pamutot, arany- és ezüstdrótot, fecskefészkeket stb. Az évi külforgalom 115 millió arany frtot tesz ki. K.-t 10 km. kerületü, 8 méter magas és 6 méter vastag fal veszi körül, amelyen 12 kapu visz át; ezenkivül az új várost a régitől szintén fal különíti el, amelyben 4 kapu van. Az utcák, kivéve a régi városban fekvő mandsu városrészt, szűkek, melyeket meglehetősen magas házak szegélyeznek; az utcák kövezettek, a kövezet alatt csatornák vezetnek; a házak felső részein bambusz-rudakra a nap ellen gyékényeket szoktak fektetni. A város mellett nagy külvárosok terülnek el, ilyenek a Sa-mien, ahol az európaiak laknak s a folyón tul Ho-nan és Fa-ti. Ezekhez járul a tutaj-városrész, vagyis a tan-kiak (csolnakosok) külvárosa, amely 7-8 km. hosszuságban a folyón terül el és cölöpökhöz erősített tutajokon áll, s amelyben nagyobbára hajósok és halászok (összesen mintegy 200,000-en) élnek; vannak köztük ezután egyes mulatóhelyekül szolgáló, ugynevezett virághajók is. A legjelentékenyebb utca a régiség-utca, vagy mint az angolok nevezik, Curio-Srteet, amelyben az európaiaktól keresett árucikkeket láthatni. A kiválóbb épületek: két régi pagoda; a DK-i részben a Kung-juen vagy nyilvános vizsgálati csarnok, amelynek udvarában mintegy 10,000 elkülönített cella van egymás mögött sorokban egy főköz oldalán; a minden 3-ik évben tartani szokott vizsgálatokon 10,000 pályázó közül rendesen csak 300 állja ki a szigorlatot, továbbá az 1355 óta fennálló vizi óra épülete; a kat. templom, a pénzverő stb. K.-nak vannak azonkivül misszionárius iskolái, kórháza, lelencháza és rokkantak háza is.

Kanton-rendszer

az 1733-1818-ig Poroszországban alkalmazott ujoncozási mód, mely szerint minden ezrednek egy bizonyos hadkiegészítő kerület (Kanton) jelöltetett ki, melyből a polgári hatóságok közreműködésével ujoncait szedhette. A nemesek, vagyonosok, tudományos képzettséggel biró stb. ifjuság a katonai szolgálat alól fel volt mentve; a többiek közül évenként minden ezredhez egy egyszersmindenkorra meghatározott számu ujoncjutalékot soroztak be és ugyan eleinte életfogytiglani, később 20 évi szolgálati időre, melynek nagy részét azonban szabadságon otthon tölthette.

Kántor

(cantor) a. m. énekes. Szorosan az egyháznál működő azon énekest jelenti, aki a szertartásoknál, főkép pedig a templomban, orgonakiséret mellett a nép énekét vezeti. A kat. iskoláknál többnyire a tanítói állással van összekötve s kántor-tanító a neve.

Kántor

Imre, költő, szül. Nagy-Kéren (Nyitra) 1860 febr. 28. 1888 óta az országos statisztikai hivatal tisztviselője. Versei 1880 óta a budapesti lapokban jelentek meg, összegyüjtve is: Az én világom (Budapest 1888) és Örökkévalóság címmel (1894).


Kezdőlap

˙