Kapocskerék

oly szerkezet, mellyel valamely tengelyt szakaszos lökéssel mozgatunk, vagy pedig valamely géprésznek önkéntelen mozgását kell megakadályoznunk. Gyakori alkalmazást nyernek az emelőgépeken és a fúrókerepeken.

Kapocs-spóra

v. zygospora (növ.), l. Gombák.

Kapocsvas

az ácsmunkában és az állványozásnál a gerendakötéseknek és illesztéseknek összefogására használt kapocs vagy quadratikus, a két végén kampóalakulag meggyörbített kovácsolt vasrúd. A K. vastagsága 1-2 cm., hossza 25-30 cm., a kampók hossza 6 cm.

Kapocsvéső

az esztergályos által használt véső, melynek éle egy a véső szárától derék- v. tompa-szög alatt kiugró oldalszálon van. Üregek kiesztergályozására szolgál.

Kapo d'Istria

1. János Antonius gróf, görög államférfiu, szül. Korfuban 1776 febr. 11., megöletett Naupliában 1831 okt. 31. Előbb az olasz egyetemeken bölcsészettel és az orvostudományokkal foglalkozott, de midőn a nagyhatalmak a Jóni-szigeteket mint köztársaságot a török fönhatóság alá helyezték (1800), K. Kefalonia és Ithaka kormányával bizatott meg; 1803. belügyminiszter, majd külügyminiszter lett. Ali pasának felkelésekor a porta ellen K. a nemzetőrség vezére lett (1807) és szerencsével küzdött a törökök ellen, mignem szülőföldje a tilsiti béke értelmében Franciaországhoz került. Erre K. birtokaira vonult vissza; 1809. azonban Szt. Pétervárra költözött és orosz állami szolgálatba lépett. 1811. I. Sándor cár a bécsi követséghez nevezte ki, 1813. mint a cár irodájának főnöke kisérte a fejedelmet az I. Napoleon elleni hadjáratokban. Ettől fogva 1822-ig Oroszországnak minden fontosabb ügyeiben része volt; a bécsi kongresszusban is résztvett, és része volt a második párisi béke megkötésében. Az ő érdeme, hogy a kongresszus a két jóniai sziget köztársaságát, egyelőre angol fennhatóság alatt, újra helyreállította. 1816. orosz államtitkár lett és Nesselrodeval a külügyeket kezelte. Ezen magas állásokban azzal a reménnyel kecsegtette magát, hogy Sándor cár az újgörögök felkelésének segélyére lesz; azonban Sándor, mint a szent szövetség tagja, nem helyeselte Ypsilanti felkelését és a filomuzák működését, amiért azután K. 1822. otthagyta állását és Svájcba költözött. 1827 ápr. 14. a görögök Damalában elnöküknek választották, feladata azonban a pártviszályok által zaklatott országban súlyos volt; a nép sem bizott igen benne és orosz kémnek nézte, mig az angolokkal rokonszenvező párt határozottan kikelt ellene. K. ekkor szigorusággal akart föllépésének nagyobb súlyt adni, amivel azonban csak az elkeseredést növelte és ellenfelei még azzal is vádolták, hogy Görögország trónjára vágyakozik. Újabb felkelések törtek ki, melyek folyamában 1831 okt. 9. a Mauramichaelis testvérek (Mihály és György) K.-t Naupliában meggyilkolták. Utóbb Korfuban szobrot állítottak emlékének (1887). V. ö. Mendelssohn-Bartholdy, Graf. Joh. Kapo d'Istria (Berlin 1864); Bétant, Correspondence du comte C. (4 köt., Genf 1839). L. Görögország történetét.

2. K. Jony Mária Ágost, az előbbinek öccse, szül. Korfuban 1778., megh. u. ott 1857. Jogot végzett és 1828. bátyja hivására Eginába indult, ahol mint helytartó működött. Missolunghi eleste után leginkább a görög sereg újjászervezésével foglalkozott; csekély anyagi erő és tapasztalatlansága miatt azonban nem sok siker követte törekvéseit. Bátyja megöletése után (1831) a kormánytanács elnöke és dec. 20. Görögország helyettes elnöke lett, de már 1832-ben lemondott állásáról.

Kapóhal

a nagy hallal (viza, harcsa) együtt fogott kisebb halak, amelyekben a legénység részen kivül osztozik.

Kopokfa

v. pihefa (növ.), l. Eriodendron.

Kapolcs

kisközség Zala vmegye tapolcai j.-ban, (1891) 1222 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. H. régi időben Atilla-K.-nak neveztetett s nevezetes ily nevü regényes váráról, melynek romjai a Királykövön maig látszanak.

Kápolna

1. K., nagyközség Heves vmegye egri j.-ban, (1891) 1815 magyar lakossal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. K. jelentékeny vasúti csomópont (Kaál-Kápolna név alatt), ahol a m. kir. államvasutak budapest-miskolci vonalából a mátravölgyi vasút és kisújszállási vonal ágazik ki. E helység mellett 1849 febr. 26-27. napjain csata volt magyar részről Dembinski, Görgey és Klapka vezénylete alatt Schlick és Windischgrätz hadteste ellen s a magyarok visszavonulásával végződött. A magyar hadtest a Tarna-vonalon Siroktól Kálig volt felállítva, az ellenségé az egri országút két oldalán Kompolttól Debrőig. A magyar had tervezett támadását be nem várva, az osztrákok támadtak először s ez döntötte el a csata kimenetelét a nem csekély, de nagyon megosztott, szétszórva levő magyar hadcsapatok ellenében, aminek oka részben abban rejlett, hogy az első nap Dembinski és Görgey nem voltak jelen a csata szinterén. Az első rohamot Máriási dandárja kapta, ez, valamint a Pöltenberg és Szekulics zászlóalja az ellenség ágyuzása elől volt kénytelen meghátrálni, mi a siroki hegyszoros a védők csekély száma miatt veszett el. A csata második napján szintén az osztrákok támadtak először, Schlick Verpelétnél a jobb szárnyon, Windischgrätz a középen, aki egyszersmind Tótfalu felől bekeríteni is akarta a Dembinski hadosztályát, amit ugyan Dembinski idején észrevett, de Kápolnát még sem tarthatta meg. Ezután K. visszafoglalásáért indult meg magyar részről a támadás, ami kezdetben sikerrel történt, mig a fanini zászlóalj be nem keríttetett (vagy Mészáros L. szerint át nem pártolt az ellenséghez). Ezután újabb kisérletek hiábavalóknak bizonyultak, valamint nem sikerült Görgeynek a jobb szány rendbehozása. A veszteség magyar részről 1200, osztrák részről 352 ember volt. - 2. K. (Capilne), kisközség Szolnok-Doboka vmegye nagy-ilondai j.-ban, (1891) 429 oláh lakossal. 1848 dec. 22. Bem József a bevonulását meghiusítani törekvő osztrákokat innen Naszód és Beszterce felé űzte.

Kápolna

(lat. capella, cappa szóból, ami a fejet is betakaró köpenyt jelent), isteni tiszteletre szolgáló templomszerü kisebb épület. Ilyeneket eredetileg a véranuk sírjai fölé emeltek (l. Confessio), később a plébániatemplomoktól messzebb fekvő községekben vagy tanyákon, főkép a temetőkben, utak mellett, bérceken vagy az előkelők palotáiban létesítettek. A nagyobb templomokban is szoktak lenni K.-k, rendesen a mellékhajókban. A K.-k nyilvános vagy magánjellegüek, aszerint, amint a nép számára hozzáférhetők vagy nem; az utóbbiakban különösen engedélyen kivül, sátoros ünnepeken misézni nem szabad. A kápolnákat épp ugy, mint a templomokt megáldják. Ha egy K.-nak külön lelkésze van, azt hivják tulajdonképen capellanusnak, káplánnak.

Aránylag kevés K. épült román stilusban; legtöbb keletkezett a csúcsíves stilus korában; a renaissancetól a rokokóig a külföldön számuk fokozatosan kevesbedik, nálunk azonban még a barokk korban is számos épül. A K. mint különálló épület eredetileg valamely szent sirja fölött vagy egy martirium helyén épül, majd később nevezetesebb ereklyéket van hivatva magába foglalni. Egyik legszebb példánya az 1242-1248-ig épült párisi Sainte-Chapelle, melyet Pierre de Montereau a Szt. Lajos által a szentföldről hozott nagy ereklyék (a Megváltó töviskoronája, keresztjének darabjai stb.) számára emelt. E nemes arányu és átgondolt szerkezetü K., mely a francia csúcsíves építészet egyik legremekebb alkotása, az u. n. kettős kápolnák közé tartozik, vagyis egy alsó és egy felső K.-ból áll; az alsó a közönség számára volt hozzáférhető, a felsőben voltak az ereklyék. Nevezetes a vincennesi szent K. is. Körülbelül e nembeli K.-k közé sorozható hazánkban a csütörtökhelyi szép csúcsíves kettős K. (l. Építészet, XIX. képmelléklet 15 ábra), a kassai szt. Mihály-K. (l. Építészet, XIX. képmelléklet 16. ábra) stb. Nagyobb templomokhoz hozzáépítve v. templomok alaprajzának szerves alkatrészét képezve; rendesen valamely szent tiszteletére, minden rendszer nélkül vannak nagyobb templomokhoz hozzáépítve v. azokba beépítve. Ilyen a pozsonyi ferencrendiek templomához épített szt. János-K. (l. Építészet, XVIII. képmelléklet 7. és 8. ábrák). Ugyancsak a pozsonyi székesegyháznak alamizsnás szt. János K.-ja rokokó K.-ink egyik legszebbike. Igen érdekes, hogy miként lesz a K. a templomnak szerves alkotórészévé. Egészen a XIII. sz.-ig alig van még a nagyobb templomoknak is K.-ja; ekkor azonban részint a hivők számának gyarapodása miatt, kik mind nem jöhetvén el egy misére, számukra több misét kellett szolgálni, részint egyes családok, testületek kivánságára a templomok mellékhajóiban vagy az apszis körül rendszeresen kezdik a K.-kat elhelyezni, melyek a számukra kinálkozó legjobb helyet: a körítőfalak pillérközeit foglalják el. Utóbb valamennyi pillérközben egy-egy K. foglal helyet és K.-vá lesz a mellékhajóknak nyugati végződése, a tornyoknak alsó része is. De építészetileg egyik legszebb, bár nehéz megoldásu elrendezés az u. n. kápolnakoszoru (l. o.) az apszis körül, vagyis mikor a félkörü apszist sugaras irányban, egymás mellé sorakozva K.-k veszik körül. E sugaras irányu K.-k építését már a román építészet kezdi meg. (l. Építészet XII. képmelléklet 12. ábrájában az issoirei St. Paul-templom alaprajzát), de legnagyobb tökélyre a csúcsíves építészet viszi; a párisi, beauvaisi, amiensi stb. katedrálisok apszisainak K.-koszoruja a csúcsíves építészet egy-egy csodája. Hazánkban K.-koszorus templom nem maradt reánk; ilyennek voltak az elpusztult egri, nagyváradi és kalocsai templomok. Majdnem valamennyi középkori várnak és várkastélynak megvolt a saját K.-ja, mely néha a szobasorban foglalt helyet, legtöbbször azonban egy különálló, vagy legalább kivülről is erősen kiemelt épületet alkotott. Hasonlóképen a főpapi rezidenciáknak is mindig voltak K.-i. Ezek gyakran kettős K.-k voltak: a felső a várúr vagy az érsek ájtatoskodása számára, az alsó a katonaság vagy a közönség számára. Igen szép csúcsíves kettős K. van a győri püspöki rezidnciában is, melynek egyik csinos oszlopőjét az Építészet XVII. képmellékletének 9. ábrája mutatja. Várkápolnáink közül a vajda-hunyadinak alaprajza és az egész várkastély tervébe való beillesztése az Építészet XVII. képmellékletének 1. ábrájában látható. Keresztelő-K, sír-K., fogadalmi-K. stb. Keresztelő-K. az, melyben a keresztséget szolgáltatják ki. Ez lehet a templomnak bármely, a keresztelő medencét magában foglaló K.-ja, vagy lehet a templom közelében egy egészen különálló épület is; ez utóbbi esetben azt inkább Baptisterium-nak (l. o.) hivjuk. A sír-K. a temetőben épült K., melybe új sírok ásása alkalmával a temetőben talált csontokat hányták; ez oknál fogva azt csontháznak (l. o.) nevezzük. A temetőben épült K.-k azonban nem mindig csontházak; gyakran valóságos kis templomok, melyekben - különösen halottak napján - misét mondanak. Hazai sír-K.-ink közül megemlítjük a jaákit (l. Csontház), a soproni szt. Jakab K.-t (l. Építészet, XVIII. képmelléklet 10. és 11. ábra), a selmecbányait stb. Egyéni ájtatosság számos fogadalmi K.-t emelt templomok mellett, vagy egészen különállóan valamely csodatevő helyen, kálvárián stb. Ugyancsak minden nagyobb körházban van egy K. is, mely nem ritkán a pavillonszerü elrendezés középpontját képezi.


Kezdőlap

˙