Kengka

(Hangai), orosz Szibéria és Khina határán levő tó, Vladivosztoktól északra, 49 m. magasságban, területe 3791 m2.

Kenguru-bor

l. Falzatlomb.

Kenguru-félék

(Macropodidae), a fűevő erszényes emlősök egyik családja. Tökéletlen fogazattal, ebfogak nélkül, v. csak egy felső ebfoggal. Hatalmas ugró lábakkal, farkuk hosszu, erős és kezdetén vastag, tehát az ugrásnál igen jó segítő szervük. Délnyugati Ausztráliában és Tasmaniában élnek. Körülbelül 38 faja ismeretes. Egyesek kihaló félben vannak. Számos faja közül nevezetesebbek: az óriás kenguru (Macropus giganteus Schav, képét l. az Erszényesek mellékletén). Szőre sima, puha, tömött és barnásszürke szinü. Oldalain és nyakán világosabb, hasa fehéres. Hegyes fülkagylói nagyok és belül fehérek. Ujjai és farkvége feketék. Hossza 2 m., farkhossza 90 cm., a nőstény 1/3-al kisebb. Hazája Van-Diemensland és Új-Dél-Wales. Állatkertekben gyakori. - A nyúl-K. (M. leporoides Gould.). Bundája vadnyúl-szinü. Hegyes fülkagylói hosszuak. Hossza 60 cm., farkhossza 35 cm. Hazája Dél-Ausztrália. - A vörös K. (M. rufus Gould.). A him szőrözete barnavörös, a nőstényé szürkésbarna. Hossza 60 cm. Állatkertekben gyakori. Hazája Déli-Ausztrália. - A markos K. (M. robostus Schav.). Nagysága az előbbihez hasonlít, csakhogy teste sokkal erősebb és zömökebb és hátsó lábujjainak karmait szőr takarja. Ausztráliában közönséges. - A Benett-K. (Halmoturus Bennetti Gould.). Háta szürkésbarna, hasa szürkésfehér. Hossza 50-60 cm., farkhossza 35 cm. Hazája Tasmania. Állatkertekben igen gyakori. Ügyetlen és ostoba állat, mindennek neki ront. L. még Erszényesek.

Kenguru-sziget

(Kangaroo-Island), D.-Ausztrália brit gyarmatához tartozó sziget a Szt. Vince-öböl bejáratánál, amelynek a Hindmarsh-félszigettel együtt D-i partját alkotja. Területe 4350 km. Csak alacsony dombok vannak rajta. Rendkivüli szárazsága miatt alig lakik néhány száz ember rajta, de a fóka- és cethalászok gyakran meglátogatják.

Kengyel

a nyeregről kétfelé lelógó talap, melyen a lovas föllép, azaz a nyeregbe kél és fennülve lábait mintegy zsámolyon nyugtatja. A K.-t az ókori lovasok nem ismerték, de a hunnok már használták. - K., fülcsont, l. Fül.

Kengyelfutó

sajátságos jelmezü úri szolga, ki valamely ünnepély alkalmával, vagy különben is gazdájának hintaja előtt fut. Régebben lovagló ura mellett futott, innen a neve. Többnyire gazdag díszítésü sárga ruhába voltak öltözve, ékes gombu, rojtos, hosszu pálcájuk volt. A francia forradalom után megcsappant az a rossz szokás, hogy K.-k szaladjanak a díszhintók előtt, s csak különösen ünnepélyes alkalmakkal tartotta fenn magát itt-ott, p. Bécsben, hol az udvarnak és előkelő családoknak szolgálatában álló K.-knak külön céhük volt, s 1848-ig minden május elsején versenyfutást tartottak a praterban. A keleten, kivált Egyiptomban, ma is vannak; arab nevök sáis. L. még Herold.

Kengyelhinta

l. Függőszerek.

Kengyelvas

az ácsmunkában függőműveknél (l. o.) a kötőgerendát és a függesztő oszlopot egymással összekötő kovácsoltvas-pánt.

Kénhidrogén

hidrogénszulfid, hidrotionsav H2S. Bűzös, szintelen gáz. A természetben némely vulkános gázban előfordul, ugyszintén az u. n. kénes ásványvizekben. A kéntartalmu szénvegyületek (fehérjék) rothadásakor képződik, igy tehát pöcegödörben, záptojásban, stb. Képződik kis mennyiségben kén és hidrogén közvetlen egyesülése útján, p. ha ként hidrogénben hevítünk. A keletkezés pillanatában hidrogén és kén egymással elgé könnyen egyesülnek. A hidrogénnél erélyesebb fémek szulfidjait higított savban oldva, K. fejlődik. Előállítása a legutóbb említett módon történik és pedig leggyakrabban ferroszulfidból, melyet alkalmas készülékben higított kénsavval vagy sósavval öntenek le. A pezsgés közben kifejlődő gázt vizen átvezetjük, hogy a magával ragadt folyadkékcseppek visszatartassanak. Célszerüen előállítható továbbá antimontriszulfiddal, melyet tömény sósavval melegítünk. Ez utóbbi előállítási mód azért előnyös, mert a közönséges vasszulfiddal előállított gáz rendesen hidrogéntartalmu, továbbá esetleg arzénhidrogént is tartalmaz. Tisztán előállítva szintelen, átlátszó, rendkivül kellemetlen bűzü, záptojás-szagu gáz, melyet erősen lehűtve nyomás alatt folyadékká sűrüdik. A megsűrített K. - 62° -on forr. Vizben oldható; 1 térfogat 0° -on, ha a K. gáz nyomása 760 mm., Fauser Géza szerint 4,686 térfogatot nyel el. Közönséges hőmérséken K.-nel telített viz 2-3 térfogatot tartalmaz feloldva. A K. vizes oldata, az u. n. kénhidrogénviz fontos analitikai kémlőszer, a fémek sóiban való felismerésére használatos. A K. gáz valamivel nehezebb a levegőnél; sűrüsége 1,177 (levegő = 1); egy liter (0° és 760 mm. nyomásu) K.-gázt 1,5228 g. A K.-gáz tiszta száraz állapotban nem bomlik. Hevítve legnagyobbrészt alkatrészeire széthull. Több fém (ezüst, réz, kéneső) már közönséges hőmérséknél lassacskán elbontják, rohamosan a hevítéskor. Vizes oldatában a levegő oxigénjétől oxidáltatik, miért is kén válik ki. Lúgok szulfidok képződése közben elnyelik. Az u. n. nehéz fémek sóinak oldatából szulfidokat választ le és pedig többeket savanyu oldatban is, másokat csak lúgos folyadékban. Ezen alapul a fémgyökök analitikai osztályozása. Az emberi szervezetre mérgezőleg hat (vérméreg). Fémes tárgyak, különösen ezüst, kénhidrogénes levegőben megfeketednek; ugyszintén sötétszinüre válik az ólmos festékkel fehérre festett tárgy kénhidrogénes levegőben. Mivel a kémiai analizisben gyakran használják, fejlesztésére való készülékeket számosan konstruáltak, melyek közül a leghasználtabbakat a Kipp, Deville és a Than szerkesztette készülékeket megemlítjük. A hidrogén kénnel kevéssé ismert poliszulfidokat képez.

Kenia

vulkáni alaku, hóval takart hegyes csúcsban végződő hegytömeg Afrikában az egyenlítő közelében (a D. sz. 0° 10' 5", a párisi K. h. 34° 35' alatt). Magassága 6100 m. A K.-t 1849. Krapf dr. fedezte föl, 1883. Thomson az alsó részére, 1887. Teleki gróf a hó határáig (4680 m.) és 1893 Gregory 5480 m.-nyi magasságig jutott föl rajta.


Kezdőlap

˙