Kérődzők

(állat, Ruminantia), a párosujjuak rendjének egyik alrendje. Többnyire karcsu, nyulánk állatok, csak egyesek nehézkesek. Rendesen felő mesző- és ebfogak nélkül s csak ritkán van ebfoguk. Homlokukon többnyire szarvakat, agancsokat vagy legalább homloknyulványokat viselnek. Összetett gyomruak, sajátszerü emésztési módjukat kérődzésnek hivják (l. o.). Bélcsövük igen hosszu, juhé p. 28-szor oly hosszu, mint a teste. Ennek az oka, mert kizárólag növényekkel táplálkoznak és igy eledelöknek, hogy belőle minél több tápláló anyag vonassék ki, annál hosszabb utat kell megtenni. Többnyire lebenykés, ritkán szétszórt méhlepénnyel fejlődnek. Ide igen sok házi állat tartozik, melyek az embernek húsuk, gyapjuk, bőrük, tejük stb. által sok hasznot hajtanak. Ausztráliát kivéve az egész fölön elterjedvék és többnyire kisebb-nagyobb csapatokban élnek. Egyesekben bezoárkövek (l. o.) is képződnek. Felosztatnak: A) csoport: szórtszék-lepényüek (Sparci placentalia), ahová a tevefélék és a Tragulidák családjai tartoznak. B) csoport: lebenykés méhlepényüek (Cotyloplacentalia), ahová a pézsmafélék, lejtőshátuak, szarvasok és üresszarvuak családját sorolják.

Kerpely

Antal (krassai) lovag, bányász és kohász, miniszteri tanácsos, az állami vasgyárak központi igazgatója, szül. Aradon 1837 febr. 5. Tanulmányait elvégezvén, 1856. a dognácskai bánya- és kohó-kezelésnél kapott alkalmazást, 1857. az osztr. államvasút-társaság titkára lett és Bécsbe küldetett. 1858. a társulat ösztöndíjával a selmeci akadémiára ment, hol kellőképen kiképezvén magát, 1862. mint mérnök az aninai vasbányánál kapott alkalmazást. 1864-ben a társulat vegyésze az oravicai paraffingyárban; a következő évben pedig mérnök a ruszkabányai kohónál; de alig működött itt pár évig, midőn beutazta Szászországot, a Rajnavidéket és Württemberget; azután Ruszkabánya közelében építetett egy vasgyárat, melyet 1867-ig vezetett; 1865. szabadalmat nyert a nyers vasnak kéntől, foszfortól és réztől való megtisztítására, és e szabadalmat a gróf Einsiedel-féle gyárakban alkalmazta. 1867. kinevezték a rhonici (kisgaram) vasgyárhoz segédigazgatónak, 1869-ben pedig a selmeci bányászati akadémián a vaskohászat tanárának. 1872. lett bányatanácsos, 1875. a vaskorona-rend lovagja. 1879. beutazta Belgiumot, Német- és Franciaországot. 1870. részletes tanulmány tárgyává tette Magyarország és Erdély vasbányáit, miről a külföldet külön munkában értesítette. 1872. Angliát és Svédországot utazta be. Az ő érdeme, hogy Selmecen a vaskohászat számára külön tanszéket szerveztek. Néhány évig szerkesztette a Bányászati és Kohászati Lapokat és 1865. óta kiadja a Berichte über den Fortschritt d. Eisenhüttentechnik cím alatt a vaskohászat terén feltünő újdonságokat. Számos értekezésen kivül, melyek szaklapokban, kölönösen pedig a lipcsei Berg- und Hüttenmännnische Zeitung-ban és a Praktischer Maschinenkonstrukteur-ban vannak elszórva, említendők a következők: Eisenhüttenwesen Ungarns, sein Zustand und seine Zukunft (1872); A vaskohászat elméleti és gyakorlati kézikönyve (1873-74); Die Anlage und Einrichtung der Eisenhütten (1873-74); Magyarország vaskövei és vasterményei, különös tekintettel a vasnak legfőbb chemiai és természettudományi tulajdonságaira (1878-ben a Természettudományi társ. megbizásából); A vaspályasínek főbb tulajdonságaira vonatkozó kisérletek és tanulmányok (1878); A vas chemiai alkata és keménysége közötti vonatkozások (1878); Az acél megkülönböztető jelei (1870). A magyar tudományos akadémia 1877. választotta meg levelező tagjává. (V. ö. Ország-Világ 1892. 744. l.)

Kerpenyes

kisközség Alsó-Fehér vmegye verespataki j.-ban, (1891) 1393 oláh lakossal. Határában kis aranybánya van.

Kerpenyet

kisközség Bihar vmegye vaskóhi j.-ban, (1891) 522 oláh lakossal, kik fazekas ipart űznek.

Kerr

county Texas észak-amerikai államban, 2900 km2 területtel, 2170 lak., Kerrsville székhellyel.

Kerria

(növ.), l. Boglárrózsa.

Kerry

grófság Münster irországi tartományban, Clare, Limerick, Cork és az Atlanti-oceán közt 4799 km2 területtel, (1891) 179,136 lak. Partjai az Atlanti-oceán felől nagyon szakadozottak; jelentékenyebb öblök: a Kenmare River, a Dingle Bay, a Smerwjck Harbour; itt van Irország legnyugatibb pontja is, a Dunmore Head. Felülete nagyobbára hegyes; a hegyláncok (Caha, Macgillicuddy's Reeks, amelyekben a Carntual, Irország legmagasabb csúcsa, Toomies, Glean, Purple, Culleen, Drung, Mangerton, Brandon) nagyobbára a kinyuló félszigetek irányát követik; K.-en síksággá lapulnak, amelyet a Stacks és Clanaruddery Mountains folynak körül. A határát öntöző Shannon folyón kivül a Blackwater, a Roughty, Inny, Ferta, Laune és Cashin kisebb folyók öntözik. A Killarney-tó (l. o.) természeti szépsége sok turistát csal partjaihoz; egyéb tavak: Caragh, Derryana, Lannan és Curraun. Az éghajlat nagyon egyenletes és enyhe; az eső gyakori. A mirtus a szabadban virul; a gyep pompás zöld. A földbirtok aránytalan megoszlása miatt a földmívelés nem intenziv. A talaj 50%-a legelő, 14%-a szántó- és burgonyaföld. Az állattenyésztés a főfoglalkozás. A szarvasmarhák húsuknál és tejöknél fogva igen keresettek. A halászat közel 3000 embert foglalkoztat állandóan. A vasérc-bányászat megszünt; rezet, ólmot még bányásznak. Székhely Tralee.

Kersec

kisközség Hunyad vármegye dévai járásban, 375 oláh lak., körjegyzőség; a volt oláh határőrezred alapjából fentartott román nyelvü elemi iskolával. A falun felül a Kaonról odaszolgáló patak balparti oldalán nagy bőségben találjuk az ősember jellemző kovaszilánkját. Cserepek és csontok is mutatkoznak. Az átellenes oldalon a római telepítés emlékei kerültek napfényre 1886. A kaoni, kismunceli, kergesi ösvények egyesülésénél ez évben egy díszes síremlékre bukkanak. a síremlék 4 faragott kőoszlopán kivül 2 elég jól kifaragott kőoroszlánt is találtak ott. V. ö. Torma Zsófia, A nádori barlangcsoport (Erdélyi muzeum 1880 évf.); Téglás Gábor, A kőkorszaki ember nyomai Hunyad vmegyében (1877); Újabb adalékok Dácia föld- és helyiratához (Földrajzi közlemények 1891. évf. 2. füzet).

Kershaw

(ejtsd: kersao), county D.-Karolina É.-amerikai államban, 1825 km2 területtel, 21,540 lak, Camden székhellyel.

Kert

Haszon- v. dísznövények tenyésztésére szolgáló, rendesen bekerített terület. Vannak haszonkertek: gyümölcsösök, konyhakertek, faiskolák és kereskedelmi K.-ek; díszkertek: házi, virágos és rózsakertek és parkok; tudományos kertek: füvészeti, fatenyésztési, gyümölcsészeti, szőllőszeti és iskolakertek.

Haszonkerteken v. gyümölcsösökön rendszerint tisztán gyümölcstermesztésre használt K.-et értünk, nagyon sok gyümölcsben azonban újabb időben, midőn a kertész minden talpalatnyi földet kihasználni törekszik, különösen a magas törzsü, valamint a pányvafák sorai között más növényeket is termesztenek. A közönséges gyümölcsösben mindenféle faalakot találhatunk, magas és alacsony törzsüt ugy beállítva, hogy egymás fejlődését minél kevésbbé akadályozzák. A francia gyümölcsösökben csak törpe fák (l. Alakfák) vannak, melyek kevesebb helyet foglalnak, minél fogva ezekben a területet jobban kihasználhatjuk. A magastörzsü gyümölcsfák ültetésére és ápolására vonatkozólag lásd Gyümölcsfa. Nagyon fontos a gyümölcstermelésnél a fajták helyes megválasztása, mi ellen különösen azok vétenek, akik kis területen sok fajtát akarnak termeszteni. Legcélszerübb kevés, de jó fajtákat termeszteni s azokat ugy összeválogatni, hogy minden évszakban három-négy különböző fajtánk legyen minden gyümölcsfajból. Kisebb gyümölcsösökben almák közül: a fehér és piros téli kalvél, párisi rambour-renet (kanadai renet), grawensteini, téli arany parmén, danzigi bordás, orleansi renet, francia szürke és aranyrenet, ananász-alma, fehér asztrakáni és virginiai nyári alma; körték közül: muskotály-körte, zöld magdolna, juliusi esperes, boldogasszony vajkörtéje, őszi vajkörte, zöld izambert, Napoleon vajkörtéje, Diel vajkörtéje, Hardenpont téli vajkörtéje, egri körte, téli esperes és Esperen bergamotja; szilvák közül: első sorban a besztercei szilva, továbbá ringlók, vörös barackszilva és sárga úri szilva ajánlhatók. A cseresznye- és meggyfajták közül kisebb kertekbe azokat a fajtákat ültessük, amelyek kevés helyet foglalnak el, ilyenek: a hortense, májusi cseresznye, montmorencyi üvegcseresznye, ostheimi meggy; diók közül a francia papirhéjuakat.

Konyhakertben zöldség- és főzelékfélék termesztése végett a talajt legalább 50 cm. mélyen megforgatják, legjobb e célra a kevésbbé kötött friss talaj. A konyhakert főkelléke a jó komposzt és egyéb trágyalevek; mindenekelőtt ennek beszerzéséről gondoskodunk s a K.-nek valamely rejtettebb félárnyas részén jelöljük ki számára a telepet. Kutak csatornák, medencék, meleg- és hidegágyak szintén nélkülözhetetlenek a konyhakertben (l. Zöldségtermelés).

Faiskolákban különböző gyümölcs- és díszfát, valamint cserjéket nevelünk. Vannak olyanok, amelyekben mindenféle fát és cserjét nevelnek és olyanok, melyekben csak egyes fajokat, p. rózsákat, toboztermőket (koniferák) stb. tenyésztenek. Minthogy különösen az utóbbi faiskolákban a talaj nagyon hamar kimerül, az egész területet ugy osztjuk be, hogy az illető fa- és cserjeféléket bizonyos időközökben más terményekkel váltjuk fel, amit már a faiskola berendezésénél szem előtt kell tartanunk. Legalkalmasabbak e célra a különböző zöldéség- és főzelékfélék; célszerüen váltakozhatnak p. a toboztermők a földi eperrel (szamócával), a rózsák félcserjékkel. A fafélék sem maradhatnak mindig ugyanazon a helyen, a lágymaguakat csonthéjasok, a fákat cserjék, a lombhullatókat örökzöld fajok válthatják fel. Ahol 6-7 esztendeig fanemek tenyésznek, ott 2-3 esztendeig kapás növépnyeket termeszthetünk. A fajták szaporítására szükséges szaporító és nemesítő anyagot kisebb ágyakon, arboretumokban, alanyiskolákban, rózsakertekben neveljük. Faiskolának legalkalmasabb a homokos agyagtalaj; melyet legalább 70 cm. mélyen megforgatunk s ezt minden 6-7 év mulva ismételjük. Bizonyos kényesebb és finomabb növények számára különös gonddal míveljük meg a talajt. A faiskolában különböző tenyész- és szaporító-ágyakat, lápföldet és hangaföldet sem nélkülözhetünk.

Kereskedelmi K.-ekben eladásra szánt fákat, cserjéket és különböző dísznövényeket nevelnek s különféle céljuknak megfelelően különféleképen vannak berendezve.

Díszkerteken nemcsak szorosan a ház közvetlen közelében levő K.-et értjük, hanem általában minden K.-et, melyben valamely család üdülés v. szórakozás, a természet élvezete végett tartózkodni szokott, s éppen ezért családi K.-nek is nevezhetnők. Legkellemesebb természetesen, ha közvetlenül a ház mellett van s különösen a lakásból közvetetlenül a K.-be léphetünk. Ha udvar választja el a K.-et a lakástól, ugy legalább kertszerü összeköttetést hozzunk létre köztük, p. lugassal. A házi K. v. tisztán díszkert v. egyúttal haszonkert is lehet s többnyire ilyen is szokott lenni. Egy kis gyümölcsöt, p. szamócát, pöszmétét, ribizlit, minden házi K.-ben lehet termeszteni anélkül, hogy a szépség rovására esnék. Ha a hasznos növények tulsúlyban vannak benne, ugy virágos haszonkertnek, ellenben ha a virágok és dísznövények vannak többségben benne, akkor hasznos díszkertnek nevezzük. Amely házi K.-ben csak virágok és dísznövények vannak, azt virágos K.-nek, ha rózsák adják meg neki a jelleget, rózsakertnek nevezzük. Nagy terjedelmü díszkertnek park a neve. L. Angolkert és Park.

Tudományos K.-ekben tudományos, p. mint növénybonctani, morfologiai, fiziologiai, honosítási, tenyészkisérleti stb. célokra szükséges növényeket termesztenek, s azért az ily K.-ek a különböző céloknak megfelelően vannak berendezve. Füvészeti (botanikai) K.-ekben együtt találjuk az összes növénycsaládok képviselőit; dendrologiai K.-ekben csak fákat és cserjéket találunk; gyümölcsösökben csak gyümölcsfákat és gyümölcscserjéket; szőllőszeti K.-ek csak a szőllőtermelés számára szolgáltatnak anyagot. Iskolakertek a kertészet elemeiben való oktatásra szolgálnak.


Kezdőlap

˙