Kerzonezus

(Chersonesos v. Cherronesos), a görögben a «félsziget» jelzésére szolgáló szót gyakran használják félszigetek, földnyelvek és egyes városok jelölésére. A legismeretesebbek a K. Thracica (ma Gallipoli félsziget a neve), amelyet gyakran egyszerüen K.-nak neveztek: az a hosszu, keskeny félsziget, amely a Thrák-tenger és a Helleszpontusz közt fekszik, és a K. Taurica vagy Scythica, a mai Krim, amelyet D-en többnyire görög városok népesítettek be, É-on pedig barbárok, tauriaiak és szittyák laktak. E félszigetnek egy külön félszigetet alkotó keleti része, az, amelyet D-en az Azovi-tenger (a Meotisz) határol: Pantikapeon város területe (a mai Kercs) C. Tracheia nevet viselt; a DNy-i csúcsot (a Kerronezosznak is nevezett) Herakleával (a mai Szebasztopol helyén) herakleai K.-nak nevezték. (V. ö. Becker P., Die Herakleotische Halbinsel in archäol. Beziehung, Lipcse 1856) K. Cimbrica volt a neve Jütlandnak és K. aurea (gör. Chersonésos Chrysé, arany-félsziget) Malakának.

Kés

éles élü metsző eszköz. Az élt szilárd, kemény és némileg szivós és rugalmas anyagból készítjük, erre legcélszerübb az acél, azonban ötvényekből (újezüst, aluminiumbronz, deltafém stb.), nemes fémekből (arany, ezüst), csontból, szaruból s más anyagból is készítik, az utóbbiak azonban v. luxuscikkek, v. speciális célra való eszközök. A kést a használat célja szerint alakítják és nevezik el. Van evőkés, metszőkés, szakácskés, vágókés, vargakés, vonókés, zsebkés stb. A késes tulajdonképen 2 főrészből az élt alkotó pengéből és az ezzel összefüggő szárból vagy nyélből állanak, melyet a legtöbb esetben fa, csont vagy más burokkal fednek be díszítés és jobb fogás céljából.

[ÁBRA] 1-4. ábra. Levágott késpenge. A késszár alakítására használt üllő előlnézete. A hasított üllő oldal- és felülnézete.

A késeket a következőképen gyártják. Kovácsolásukra közönséges üllőt használnak. A lapos acélból kinyujtják a pengét és ezután levágják (1. ábra), még pedig oly hosszuságban, hogy a kés szárának alakítására is maradjon elég hosszu darab. Evőkések készítésekor a törzsből meghagyot A darab felét gömbölyüre vagy szegletesre nyujtják ki és a 2. ábrában előtüntetett pótüllőn pontosan lekerekítik, illetve kiélezik. A pótüllő kerek vagy négyszegletes n nyilásba dugják a kés szárát és a c csap körül forgó f fokra vernek. Ekkor a kés alakja 3. ábrabeli lesz. A pótüllőt v. külön fatörzsre, v. agy a nyulványával az üllő nyilásába erősítik. A késpenge és szár között hagyott A dúc vagy nyéltő (3. ábra) kellő kialakjtására a 4. ábrabeli hasított üllőt használják. A pengét beledugják az üllő a b hasadéka közé, a kiálló szárra pedig edzett végü és lyukas bélyegzőt dugnak és ennek fokára mért ütésekkel a ducot kialakítják. A stájer iparosok erre a célra excenterrel záró satut használnak, melynek szájába fecskefark-alaku bevágások közé acélmatricokat dugnak; ezeknek végét a nyéltő alakjának megfelelően vésik ki. A sheffieldi késesek pedig a szárnak és nyéltőnek megfelelő darabot ugy hegesztik a pengére, hogy a lapos acél fáradságos kihegyezését és duzzasztását megfelelő keresztmetszetü vas alkalmazásával elkerüljék.

[ÁBRA] 5. ábra. Az evőkésvágó előlnézete. 6. ábra. A zsebkésvágó előlnézete.

A kés hosszuságának meghatározására sok helyen az 5. ábrabeli vágót használják. Az a sínen csúszó és állítható b vezetékhez értetjük a nyéltőt; ekkor ennek végre a c élre fekszik és kalapácsütéssel leválasztható. A zsebkések pengéjének kellő hosszuságban történő bemetszésére a 6. ábrabeli vágót használják. Az A sinen b-nél krétavonalat húznak és az a vágón nyugvó késtőt kalapácsütéssel választjuk le. A zsebkések kikovácsolására használt közönséges üllőknél jobbak az angol üllők, melynek lapján bevágás van. Ily üllőn a zsebkés pengéjének töve ab irányában (7-8. ábra) szabatosabban alakítható ki.

[ÁBRA] 7-8. ábra. Zsebkés pengéjének elől- és oldalnézete.

Stoószon az olcsóbb zsebkések pengéit megfelelő vastagságu pléhből sajtolják ki és a kovács csakis az élt képező oldalt készíti el. A konyhakések pengéit a leirtakhoz hasonló módon gyártják. A késes iparba tartozik a beretvák és sebészkések gyártása is. A beretvák pengéjét a legfinomabb acélból, gyenge vörös izzásnál legömbölyített szélü üllőn kovácsolják ki, az utolsó alakításnál a kovácsolást a munkadarab teljes kihüléséig folytatjuk. Újabban az olcsóbb beretvák és kések készítésére az acélgyárak már az alaknak megfelelő rudakat hengerelnek. Igy a beretvaacél hegyes háromszög [ÁBRA] az evőkésekhez való acél pedig tompa háromszög [ÁBRA] keresztmetszetü. Az előbbiből a beretvának megfelelő darabot vágnak le, mire a nyélnek megfelelő részt kikovácsolják, a pengés részt pedig megedzik és köszörülik. Az utóbbiból az evőkéseket ugy gyártják, hogy az acélrudból sajtóval két-két késre való darabot vágnak ki, melyeknek külső szélei az éleket alkotják. A zsebkések kisebb pengéit, továbbá a rugókat és nyélbeleket pléhből sajtolják ki. A kovácsolt és sajtolt pengéket és rugókat további megmunkálhatásuk céljából izzítással kilágyítják, ezután a szükséges helyeken kifúrják; ha ez megtörtént, minta után körülreszelik vagy vágják, végül vizben vagy olajban megedzik és gyenge melegítéssel megeresztik. Az edzett rugókat olajfürdőbe mártják és széntűz felett mindaddig melegítik, mignem az olaj elpárolgott. A gyártás másik fő részét a nyelek készítése alkotja. A késnyél készítésésnek első munkája a nyélbeleknek (platinák) vas- vagy sárgarézből való kisajtolása vagy kimetszése. A nyélbél két végét rendszerint domborított sárgarézlappal, a kettő közti részt pedig csonttal, szaruval, gyöngyházzal stb. burkolják. A sárgarézlapocskák domborítására ólommatricot használnak. A puha ólomba beverik a 9-10. ábrában előtüntetett acélmintát és a keletkező üregre tett domborítandó lapot az acélmintára ejtett ütésekkel az üregbe verik, hogy ennek alakját öltse fel.

[ÁBRA] 9-10. ábra. A késnyél-cifrázat mintájának elől- és oldalnézete. 11-12. ábra. A nyélboríték-cifrázat kivágására való alakozó felül- és oldalnézete.

Ezeket a darabkákat a nyélbelekre erősítik. Az angol késgyárakban a késnyél eme díszítő részeit tömör vasból vagy sárgarézből gyártják. A vasat melegen, a rezet hidegen verik a megfelelő acélmatricokba és a kérdéses darabkákat ugy szegecselik, a nyélbélre. Ez minden esetre szolidabb munka és a tömeges gyártásnál olcsóbb is. A nyélboríték további részét a kisebb mesterek kézi fűrésszel, a gyárosok körfűrésszel metszik ki. Ezeknek a fa-, csont- vagy egyéb daraboknak kifurására vonós furót használnak. Mint speciális berendezést említhetjük a nyélborítékok cifrázatának kivágását. A borítékot acélalakzóra (11-12. ábra) szorítják és furó módjára gyorsan forgatott kétágu (13. ábra) metszőkéssel vágják ki. A metszőkés a és b ágai félköralakuak, rugalmasak és hegyük ki van koszörülve. Rugalmasságuk következtében az alakzó A üregéhez (11-12. ábra) feszülnek és a borítékokból az alakzóüreg alakját vágják ki.

[ÁBRA] 13. ábra. A nyélboríték-cifrázat kivágására való kétágu metsző kés.

A nyélborítékok készítéséről szólva, nem hagyhajtjuk említés nélkül az angolok gyártásmódját. A csontnyelet meleg vizben megpuhítják, ezután kifaragják és megsimítják. A megfaragott darabokat megmelegített és egy-egy olajcseppel megáztatott formába teszik és ennek két felét a srófos satu forgáscsapjának közelébe téve, a srófos satu meghuzásával összeszorítják. A formák fogó-alakuak. Megjegyezzük, hogy a forma csak oly meleg legyen, hogy vizbe mártva sistergése megszünik. 15-20 perc mulva a satut megeresztik, a fogót kinyitják és a kiszedett nyélborítékokról a szélbordákat lemetszik. Ennek a műveletnek következménye, hogy a nyél tömöttebbé, felszíne pedig simábbá, fényesebbé lesz. A fanyelet hasonlóan kezelik, de vizben nem áztatják.

[ÁBRA] 14-16. ábra. A villa kikovácsolásának egymásutánja.

[ÁBRA] 17. ábra. A villagörbítő előlnézete.

A nyél és a pengék elkészülte után a kést összeszegezik. Csak a finomabb kések pengéit csiszolják és fényezik meg az összeszegezés előtt. Szorosan a késes iparba tartozik az evővillák készítése is. A villák kialakításának egymásutánját a 14-16. ábrák tüntetik elő. A villa L lapját kovácsolással görbítik meg és a villaágakat sajtóval metszik ki. Ez a munka nem nevezhető elég szabatosnak. Célszerübb az L lap görbítésére a 17. ábrabeli angol szerkezetet a villaágnak kimetszésére pedig hulló kalapácsokat használni. A hulló kalapácsokkal a villaágakat jobban, szebben és szabatosabban alakíthatják ki. A 17. ábrabeli készülék használata a következő: Az A üllő szélére tett L lapot a C csap körül forgó és a D nyélre elősített B kalapácsra mért ütésekkel görbítik meg. A késes műhelyek fontos kiegészítő részét alkotják a köszörülő műhelyek. A késeket a stoószi iparosok vizierővel hajtott nedves kövön köszörülik meg. Köszörülés után a pengét bőrrel bevont és korund (smirgli) porral bekent korongon csiszolják meg és diófakorongon bécsi mésszel fényesítik ki. A legfinomabb késeket tovább fényezik spiritusz és vasoxidpor kerekével bevont bőrkorongon. A nyelet szénporral megporozott nemezkorongon fényezik meg. Fényezés után a pengéket finom köszörükövön végighuzzák, hogy jó élük legyen. A konyhakéseket a kovácsolás után köszörülik meg, azután megedzik, megeresztik és megint megköszörülik (Hart-oder Scharfschleifen). A nyélborítékot csak ennek megtörténte után erősítik a szárra. Az összeállított kést a már leirt módon fényezik meg. A zsebkések köszörülésére 40-60, a konyhakések köszörülésére 1500 cm. átmérőjü köveket és csiszoló korongokat használnak.

[ÁBRA] 18-19. Késköszörülő műhely elől- és felülnézete (vázrajz).

A 18-19. ábrában Tichi radványi késes köszörülő műhelyét mutatjuk be. Az 1. és 2. csapágyak közé fektetett G1 gerendelyen van a V vizikerék és az F1 fogaskerék; az utóbbi forgatja az F2 kereket, mely a 3-4. csapágyak közé foglalt G2 gerendelyre van ékelve. Ezen a gerendelyen van a K1 köszörükő. Az F2 kerék mellett látható S1 szíjdobbal az 5. és 6. csapágyak közé fogott G3 gerendelyen levő S2 szíjdobot forgatják; ez pedig K2 csiszoló korongot hajtja. Köszörüléskor a munkás a T támasztékhoz dül és a kőhöz a P patakból a C csatorna vezeti a vizet. A bódénak fa-falai vannak. Hazánk késes ipara még gyenge lábon áll. Tulajdonképen csak egy gyárról, Wlaszlovits stoószi telepéről szólhatunk. Késesek vannak Stoószon, Zólyom-Lipcsén és Radványban (Besztercebányán). A külföld késes ipara igen magas fokon áll. Kiemeljük Remscheidet, Solingent, Steyrt, Sheffieldet, Birminghamot és Londont. V. ö. Technologiai Lapok, 1891. évfolyam, 14. szám.

K. az őskorban. A kés az embernek egyik legrégibb szerszáma. A régibb kőkor legrégibb szakaszának szerszámformái közt nem látunk ugyan olyat, melyre a kés fogalma tüzetesen alkalmazható volna, de már az átmeneti kor és különösen a barlangi leletek és konyhahulladék-halmok nagy számban szolgáltatnak oly vékony kova- és más kőfajból készült pengéket, melyek egyszerü lepattintás által készültek, hosszukás keskenyek és két élüek. Ezek a legkorábbi kések, melyek e formában az újabb kőkoron keresztül is fennmaradtak. Az igazi kések azonban csak a bronzkorban tünnek fel. Legegyszerübb formájukat a tokos kés, mely ugy látszik a lándsavégből ered. Nyelét a lándsákéhoz hasonló köpü alkotja, mely a lándsapenge helyett egy élü, kissé hajlott, széles hátu pengét hord. Az ebből fejtett nyeles kések csaknem teljesen hasonlók a késeinkhez s rendesen csak abban térnek el, hogy pengéjük kétszer görbült. Nyelük ugyanazt a fejlődést mutatja mint a török (l. o.) és kardoké, azzal a különbséggel mégis, hogy a késeké a legfejlettebb korban sokkal gazdagabb tagolást és díszítést mutat. A vaskor vágókése rövid, görbe, profilált nyelével rendkivül jellemzetes, pengéje egyszer görbült.

Kesch

a Silvretta-Alpok Scaletta nevü csoportjának legmagasabb csúcsa (3422 m.) Graubünden svájci kantonban; gnájsz- és palakőzetekből áll.

Késedelem

(mora), a kötelem teljesítésének kellő időben elmulasztása. K.-be jő az adós, ha a szolgáltatást, mellyel tartozik, a kötelemszerü időben nem teljesíti; a hitelező, ha a kellő időben megajánlott szolgáltatásának elfogadása körül késedelmeskedik. (l. Fizetés.) Az adós késedelmének következménye, hogy az adós még a véletlenért is felelős, ha csak be nem bizonyítja, hogy a véletlen a szolgáltatás tárgyát a kellő időben történt teljesítés esetében is csak ugy érte volna; továbbá az adós kártérítéssel s késedelmi kamatokkal tartozik. A K.-be esés időpontjára nézve a szolgáltatás kötelemszerü ideje irányadó. Ha a teljesítés ideje - a lejárat - szerződésileg meghatározva nincs, a K.-hez a hetelező részéről történt felszólítás szükséges; ellenkező esetben nem, mert «Dies interpellat pro homine». A hitelező késedelme esetében az adós a véletlenért nem felel; a szolgáltatást a hitelező költségére birói kézhez teheti le. A két K. egymás mellett meg nem állhat, hanem a K.-ben levő fél után a másik fél K.-be esik, az előbbinek késedelme megszünik, megtisztul (purgatio). A magyar kereskedelmi törvénynek a K.-re vonatkozó főbb intézkedései ezek: Ha a vevőt az áru átvételében K. terheli, az eladó az árut a vevő veszélyére és költségére valamely közraktárba, vagy magánszemélynél leteheti, v. pedig az árut, és pedig ha tőzsdei ára van, szabad kézből, ellenesetben hiteles személy közbejöttével nyilvános árverés útján eladhatja s egyúttal a K.-ből eredt kár megtérítését követelheti. A letételről v. eladásról azonban kártérítési kötelezettség mellett a vevőt értesíteni tartozik. Ha a vevő a vételár megfizetésével késik és az árunak átadása meg nem történt, az eladó a szerződés teljesítését s kártérítést követelhet, v. az árut ugy mint fennebb, eladhatja s egyúttal kártérítést igényelhet, v. a szerződéstől egyszerüen elállhat. Ha az eladó késik az áru átadásával, a vevő v. kártérítést, v. teljesítést és kártérítést követelhez, v. a szerződéstől elállhat. Az a fél, aki teljesítés helyett kártérítést követelni v. a szerződéstől elállni kiván, erről a másik felet azonnal értesíteni, s ha azt az ügylet természete megengedi, az utólagos teljesítésre kellő időt engedni tartozik. Ez a szabály azonban az u. n. «fix ügyleteknél» - melyeknél t. i. a határnap, ill. a határidő lényeges alkatrészét képezi a szerződésnek - nem alkalmazható. Egyéb kereskedelmi ügyleteknél a K. kártérítésre kötelez.

Késedelmi kamat

az, melyet az adós a lejáratkor ki nem fizetett nem kamatozó tőke után fizetni tartozik. Ez nálunk 6%. A kamatozó tőke után késedelem esetében a szerződésszerü kamat jár, miért is ez nem a K. fogalma alá esik. Lejárt kamat után csak világos kikötés esetében jár kamat v. akkor, ha a lejárt kamat bepereltetett, mely esetben a kereset beadása - tehát nem a lejárat - napjától számítandó. A kereskedelmi törvény szerint 6%-os kamatot követelhet az, kinek oly ügylettől, mely reá nézve kereskedelmi ügylet, lejárt követelése van és pedig a lejárat, fizetési határnap hiányában a megintés napjától. Kereskedők egymás között kereskedelmi ügyletekből kifolyólag a lejárattól megintés nélkül is követelhetnek kamatokat. A számla megküldése magában véve még nem megintés.

Kesely

1. az állatnak, kivált a magyar marhának az a szine, midőn a bőr és sző festenyt nem tartalmaz; a bőr tehát testszinü, a szőr tiszta fehér. A K. v. homály marha igázásra kevésbbé alkalmas, de hízékonyabb a más szinünél. - 2. K.-nek azt a jegyet is nevezik, midőn a sötétebb szinü állat lábvége fehér (keselyláb). Ezt nem szeretik, mert rendesen sárga patával jár, mely puhább, mint a palaszürke.

Keselyfű

(növ., bajuszpázsit, Brass., Kov. és Gönczynél Eragrostis Beauv.), pázsitfü, kalászkája sokvirágu. Mintegy 100 faja mind a két földségnek mérsékelt vidékein, nálunk három terem. Hazánkban az E. maior Host és E. minor Host gyomfű, csinos virágbogát téli bokrétába kötik. Az E. Abyssinica L. (tef v. taf) alig kölesnagyságu töméntelen magvat terem. L. még Alfafű.

Keselymező

(Koselyovo), kisközség Máramaros vmegye huszti j.-ban, (1891) 1732 rutén és német lakossal.

Keselyü

l. Keselyüfélék.

Keselyüfélék

(állat, Vulturidae, l. a mellékelt képet), a ragadozók rendjének egyik családja. Ide általában igen nagy madarak tartoznak, melyeknek csőre erős, hosszas, egyenes; a felső kávának csak a hegye hajlott. Az orrlyukak rendesen nincsenek sertékkel fedve. Fejök, gyakran nyakuk is csupasz, vagy csak pehellyel födött. A fejen néha húsos taraj, az állon pedig bőrkaréj található. Szárnyuk igen nagy, széles s testüktől nyugalomban is elálló. Az evezőtollak közül a 4. a leghosszabb. A fark középhosszuságu, lekerekített, v. egyenesen levágott. 14 kormánytollal. Lábaik középhosszságuak, csüdjük csupasz, az ujjak bár hosszuak és karmokkal ellátottak, de azok tompábbak, mint a sólyomféléknél. A nőstény rendesen nagyobb a himnél. A ragadozó madarak közt legalaktalanabbak és értelemre nézve nagyban hátrább maradnak a többi ragadozóknál, különösen pedig a sasoknál. Félénk, gyáva állatok, többnyire társaságban élnek ugyan, de nem békeszeretők, egymás iránt nem valami nagy bizalommal viseltetnek. Lépésben mennek, lassan röpülnek; nagyon falánkok s minthogy általában döggel táplálkoznak, tehát hasznos madaraknak is nevezhetők.

KESELYÜK.

[ÁBRA] Szürke keselyü (Vultur cinereus). 1/10 Egyiptomi keselyü (Neophrom percnopterus). 1/10 Fakó keselyü (Gyps fulvus). 1/10

Kivévén Új-Hollandiát, egész földön el vannak terjedve; a síkságokon, magas hegyeken messze kalandoznak táplálékukat képező elhullott állatok után, különösen D.-Ázsia, Afrika, D.-Amerika tisztátalan városaira jellemzők. Fákon, sziklákon vagy puszta földön társasan fészkelnek, 1-2 szürkés vagy sárgásszinü, sötéten pettyezett tojást raknak; melyeket mindkét szülő közösen költ ki. A kiköltés több hétig tart, a kikelt fiatalok fészeklakók és több hónapig kell őket a szülőknek gondosan védelmezni, táplálni, mig szabadjukra bocsáthatók. Nem szapora állatok. A fogságban jól tarthatók, sőt tenyészthetők is. 27 faja ismeretes, melyek közül Magyarországon 4 él. Könnyebb osztályozáskedvéért 4 alcsaládot különböztetnek meg: 1. Cathartidák, az újvilág keselyüi, melyek keresztül haladó orrnyilásokkal, 12 kormánytollal, csupasz fejjel és nyakkal birnak. 4 nembe sorolt 9 faj tartozik ide, p. a kondor (l. o.), a királykeselyü (l. o.). 2. Saskeselyü-félék (Gipaëtidae), melyeknek feje, mint a sasoké, tollas és abban is hasonlítanak a sasokhoz, hogy élő állatokat is rabolnak el. Csüdjük a középső ujjnál rövidebb, farkuk ékalaku. Csüdjük tollas. A külső és középső ujj töve összekötve. Az egész viaszhártya sűrüen sertenemü tollakkal van megrakva, azért az orrlyukak nem igen láthatók. Az állon fekete sertékből álló szakállt visel. A 2. és 3. evező toll a leghosszabb. Egyetlen képviselője a szakállas saskeselyü (Gypaëtus barbatus L.), mely Magyarország délkeleti részeiben előfordul, állandó madár (l. o.). 3. Igazi keselyük (Vulturinae), viaszhártya csupasz, csupasz fej, legfeljebb pehelytollakkal fedett, farkban 14 kormánytoll, a csüd olyan hosszu, mint a középső ujj, felül kissé tollas, különben pikkelyes, 16 ismert faja négy nembe tartozik. Említendők: a dögkeselyü (Neophron percnopterus L.). Feje és nyaka csupasz. Keskeny orrlyukai hosszuak és vizszintesen állók. Piszkosfehér szinü, fekete evezőtollakkal. Arca, torka sárga. Fiatalon sötétbarna. Hossza 75, szárnyhossza 52, farkh. 27. cm. Hazája É.-Afrika és D.-Európa. Magyarországon május hóba jön, Meádia környékén és Erdély bérces vidékein költ is, augusztusban délre vonul. Kizárólag döggel táplálkozik, tehát igen hasznos vándormadár. Keleten a karavánokat kisebb-nagyobb csoportokban követi. A barát, vagy barna keselyü (Vultur monachus L.), orrlyukai kerekek, a fején barna szinü rövid, göndör tollakkal, melyek a fej hátsó részén kis bóbitát képeznek. Nyakgallértollai barnák, rövidek és szélesek. Szeme körül violaszinü csupasz gyűrüvel. Teste egyszinü sötétbarna. Hússzinü lábai violaszinü árnyalattal. Hossza 116 cm., szárnyhossza 78, farkhossza 41 cm. Hazája a Földközi-tenger környéke. Magyarország déli részeiben, különösen Erdélyben, a magas hegyeken, hol költ is, egész éven át található. Gyakran ellátogat az Alföldre v. a Kárpátokba. Páronként él. A fakó keselyü (Gyps fulvus Gm., Vultur fulvus Gm., N. leucocephalus M. et W.) orrlyukai haránt irányban hosszukásak. Feje és nyaka fehér, pehelytollakkal. Fehéres nyakgallér tollai keskenyek, hegyesek és foszlottak. Tollazata sárgásbarna, hasán sötétebb. Az elsőrendü evező- és kormánytollak feketék. Csőre rozsdabarna. Lábai kékesszürkék. Fiataloknál a nyakgallér barna, az egyes tollak nem foszlottak, különben sötétebb szinüek. Hossza 112, szárnyhossza 68, farkhossza 30 cm. Társaságban él a Földközi-tenger környékén. Helyet változtató madár, mely Magyarország déli vidékein és Erdélyben sokkal gyakoribb, mint az előbbi. Magas sziklahasadékokban fészkel. Hazánk más vidékeire is gyakran ellátogat. 4. Halászkeselyük (Gypohieracidae) hosszu, oldalt összenyomott csőrrel. Viaszhártyájuk csupasz, szárnyuk hegyes, a 3. és 4. evezőtolluk a leghosszabb. Tollas csüdjök olyan hosszu, mint a középső ujjuk. Egy faja ismeretes, a Gypohierax angolensis Rupp, mely egészen fehér, kivévén a feér evező- és válltollakat. Hossza 60 cm. A tropikus Afrikában főleg halakból él.

A keselyük a mitologiában gyakran a sasokhoz hasonló szerepet játszanak. Az indusoknál Gataju-nak hivják, mely ismeri a jövendőt, a rossz szellemekkel folyton harcban és az istenekkel jó viszonyban van. Herodot szerint Herkulesnek jó barátja volt; Romulusnak, Caesarnak és Augusztusnak pedig tudtára adta uralkodásukat. A megégetett keselyütollak elűzték a kigyókat és megkönnyítették a szülést. A régi egyiptomiaknál a napnak volt a jele, és miután ők azt hitték, hogy a keselyük csak nőstények, amelyek a keleti szelektől termékenyíttetnek meg, azért az anyának volt a szimboluma. A régi népeknél a keselyük falánksága közmondásos volt.


Kezdőlap

˙