Kifogás

(exceptio), a polgári perben az alperes minden állítása, amelynek valósága a felperes által keresetének alapjául felhozott tényállítások valóságával összefér, és mégis alkalmas arra, hogy a kereset elutasításának indokául szolgálhasson; valamint a felperes ténykedéseiben és előadásaiban nyilvánuló oly hiányoknak alperes részéről történt érvényesítése, melyekek érvényesítése éppen az alperes önkényére van hagyva. A K.-ok v. olyan ténykörülményekre vonatkoznak, melyeket már a közvetlen jogérzék a jogok megszüntetésének hatályával felruház (exceptiones fecti, p. a lemondás, az ellenkövetelés), vagy oly határozott jogszabályokra utalnak, melyek a kereseti követelés érvényesítését gátolják (exceptiones juris, p. az elévülés, a kereset alaki szabálytalanságának kifogása). Fontosabb ennél a K.-ok megkülönböztetése olyanokra, amelyek a felperesi igényt mindenkorra megsemmisítik (exceptiones peremtoriae, perdöntő K.-ok, p. hogy az elperes a szerződés kötésének idején cselekvőképességgel nem birt, vagy a fizetés kifogása), és olyanokra, amelyek a kereset jogosultságának kérdését nyitva hagyják, és csak arra vonatkoznak, hogy a felperes ez idő szerint vagy az általa választott úton és alakban nem perelhet (exceptiones dilatoriae, pergátló K.-ok). Az utóbbiaknak az a sajátságuk, hogy az, aki azokkal élt, nem köteles a perkérdés érdemébe bocsátkozni, mig a biróság K.-ai fölött előzőleg és külön nem döntött. A mi jogunk a pergátló K.-okat egyenkint felsorolja: hogy a keresetbe vett jog érvényesítése nem tartozik a polgári perútra, nem tartozik az illető eljárás alá, vagy a polgári pert valamely hatósági eljárásnak kell megelőznie; hogy ugyanannak a jognak érvényesítése iránt más per van folyamatban; hogy a felek valamelyike önképviseletre nem jogosult; hogy felperes az előző eljárást meg nem térítette, vagy a perbiztosítékot le nem tette. Némely körülményt egyébiránt, mely pergátló K.-ként érvényesíthető, a biróság hivatalból is köteles figyelembe venni. A K.-ról, mint a panaszolt részéről tetszése szerint felhozható és bizonyítható állításról szó nem lehet a büntető perben, amelyben az igazságszolgáltatás közegei az anyagi igazság szolgálatában mind a mentő körülményeket is kötelesek megállapítani.

Kifogóhely

van a tutajozásnál ugy a patakok mentén, mint a közbeeső állomáspokon (tutajosokat v. tutajkötést változtató helyeken) és a vizi út végállomásán. Az erdei, vagyis a patakok mentén közbe-közbe berendezett K.-ek feladata, tutajtorlódás esetében a következő tutajoknak biztos menhelyül szolgálni, midőn ilyen torlódást alulról jeleznek. A K.-et patak csendesebb folyásu részébe beépített u. n. «kifogó-gát» által állítják elő, mely az esést annyira csökkenti, hogy a tutaj kikötése, habár nagy bajjal, de mégis eszközölhető. Ezen kifogó-gátak a mederszélességnek csak 1/4-1/3 részét foglalják el és felfelé rézsutosan épült, a partra merőlegesen álló sarkantyukhoz hasonlítanak s mint ilyenek is működnek. Nálunk a kifogó-gátoknak ez a rendszere csak Máramarosban van használatban. A hegyi folyók közbeeső állomásain, azaz ott, ahol a tutajos vezetését más tutajosok veszik át, oly biztos K.-ekről kell gondoskodni, melyeken legalább 100 tutaj minden körülmény között, tehát még árviz alkalmával is kiköthet. Ezt csak duzzasztók által érhetik el. L. Duzzasztó gát.

Kifolyás

kiömlés. Folyadékok kifolyásánál mindenekelőtt a folyadéksugár alakja s a K. sebessége képezhetik a hidrodinamika feladatát. A problema azonban olyannyira nehéz, hogy mindeddig csak igen kevés esetben sikerült oly megszorítások s feltételek mellett, melyek a valóságban alig valósíthatók meg. A folyadékot összenyomhatatlannak kell feltételezni, mozgását sík mozgásnak, azaz olyannak, hogy folyadékrészek síkban mozognak s egymással párhuzamos síkokban a mozgás azonos. Ha a folyadékra a nehézség is hat, és a kiömlés keskeny nyiláson történik és a folyadék szabad felületének mozgása elhanyagolható, akkor a kiömlési sebesség éppen akkoa, mintha a folyadék a szabad felülettől a nyilásig esett volna, azaz = négyzetgyök 2gh, hol g a nehézség gyorsulása, h a nyilás távolsága a folyadék felületétől (Torricelli tétele). Ha a nyilás vastag falban van, akkor a folyadék belső súrlódása, valamint az edény falain történő súrlódása azonban jelentékeny befolyással van a kiömlési sebességre. Ami a sugár alakját illeti, ugy annak tengelye parabola; maga a sugár a nyilástól kis távolságra, a nyilás vastagságának körülbelül 2/3-ára összehúzódik (contractio venae). A nyilástól nagyobb távolságban pedig, hol a sebesség már jelentékeny, a sugár cseppekre bomlik szét. Gázoknak keskeny nyilásson való kiömlési sebessége különben egyforma körülmények között a sűrüségek négyzetgyökével fordítva arányos. Erre támaszkodva, Bunsen készüléket szerkesztett különböző gázok sűrüségének összehasonlítására. - K. elmélete a filozofiában és a geologiában, l. Emanáció.

Kiforradás

kipuskósodás (növ.), l. Sebforradás.

Kifózis

(gör.), a gerincoszlopnak az épvonaltól hátfelé való kóros elferdülése. A K. egyik oka az angolkór; az angolkóros púpnál a gerinc elferdülése nagyobb ívet képez, mely ív domborulatával hátfelé esik, s mely ív képzésében mindenkor több csigolyának van része. A K. másik oka a csigolyatestek lobosodása, jobban mondva gümős megbetegedése, mely csigolya-szúra - csontfekélyre szokott vezetni (Malum Postii).

Kîftî

Dsemal ed-din Abu l-Haszán Ali ibn Juszuf al-, v. helyesebben Ibn al-Kîftî (K. fia), arab történetiró, szül. 1172., megh. 1248. Midőn Szaladin Jeruzsálemet meghódította (1187), K. atyjával együtt a szultán udvarába került, honnan az Ejjubidák (l. o.) bukása után (1202) Haleb városába ment, hol élte végéig magas hivatalokat viselt. Pártolta a tudományokat és az irodalmat; Jáku (l. o.) neki ajánlotta nagy földrajzi lexikonát, mely K. támogatásával készült el. K. irodalmi munkásságából csak egy kivonat maradt ránk, melyben azon görög, sziriai és mohammedán irók életrajzát irta meg, kik az exakt tudományokkal foglalkoztak; ez a kivonat még ma is igen becses irodalomtörténeti forrás. V. ö. Müller Ágoston, Über das sog. Tarich al-Hukama des Ibn al-K. (Lejda 1890).

Kifuvás

v. lefuvatás, a kazánok kezelésében az a művelet, melynek célja a kazánba összegyült iszap s egyéb idegen alkotórészek (sók, zsiradékok stb.) eltávolítása. Teljes kifuváskor a tüzet eltávolítják s a kazánnak, illetve az azt környező falaknak kellő lehülése után a kazán legalján levő kifuvó csapot kinyitják, mie a kazánban uralkodó gőznyomás (elégséges 1/2 atm.) a kazánban levő laza tapadékokat magával ragadja. A részleges K. esetén a kazánból csak annyi vizet eresztünk ki, hogy a viz szine a megengedett legalsó szinig le ne sülyedhessen.

Kigöngörítés

(bány.), l. Göngörítő.

Kigyász-keselyü

a. m. Gypogeranus serpentarius Illig. (l. o.).

Kigyász-sas

(Circaetus gallicus Boie, C. brachydactylus Fem.), a ragadozók rendjébe, a sólyomfélék családjába tartozó madárfaj. Háta barna, húsa szürkésfehér, barna foltokkal tarkázva, begye és melle világosbarna. Fehérvégü farkán 3 sötét harántsáv húzódik. Viaszhártyája és lábai sárgák. Lábujjai közül a középső és a külső hártyával összekötött. Hossza 70, szárnyhossza 56, farkhossza 30 cm. (Szines képét l. a Ragadozó madarak mellékletén.) Hazája Európa, Nyugat-Ázsia, Észak-Afrika. Vándormadár. Nedves, erdős vidékeken szeret tartózkodni. Különösen csúszó-mászókkal táplálkozik. Magyarországban mindenhol, de nem nagy mennyiségben található. Nálunk is költ.


Kezdőlap

˙