Kolbászos kő

l. Puddingkő.

Kolbászszék

l. Kemej.

Kolbe

Adolf Vilmos Hermann, német kémikus, szül. Elliehausenben (Göttinga) 1818 szept. 27-én, megh. Lipcsében 1884 nov. 25. A kémiát Wöhlertől tanulta Göttingában; 1842. asszisztense let Bunsennek Marburgban, majd 1845. Lyon Playfairsnek, a londoni Museum of economic Geology intézetben. 1847. átvette Liebigtől és Bunsentől a braunschweigi Handwörterbuch der Chemie szerkesztését; aztán egyetemi tanár lett, előbb (1851) a marburgi, majd (1865) a lipcsei egyetemen. Kémiai kisérletei közt sok hasznos felfedezésre jutott; ilyen volt a szalicilsavnak mesterséges úton, nagyobb mennyiségben való előállítása; még fontosabb volt, hogy meg tudta állapítani ugyancsak a szalicilsavnak antiszeptikus tulajdonságait, mi által ez a szer hasznos orvossággá lett. Főbb művei: Ausführliches Lehrbuch der organischen Chemie, melynek 2. kiadását E. v. Meyer rendezte sajtó alá (Braunschweig 1880-84). K. 1869. átvette a Journal für praktische Chemie szerkesztését is.

Kolbenheyer

Móric, műfordító, szül. Bielitzben (Szilézia) 1810 jul. 17-én, megh. Sopronban 1884 jan. 7. Tanulmányait Eperjesen kezdette és Késmárkon folytatta, ahol nagynénje Görgey Vilma fölébresztette benne a papi hivatás iránt való hajlandóságot. 1836 tavaszán Eperjesre hivták meg lelkésznek, hol tiz évig működött; majd 1846. Sopronba kapott meghivót s ott működött egészen haláláig. Lelkipásztori tevékenységén kivül nagy érdemeket szerzett a soproni tan- és humanitarius intézetek: a nagy árvaház és ev. tanárképző létrejötte körül. De legnagyobb érdemeit K. az irodalmi téren, s mint műfordító szerezte. Már Eperjesen kedvet kapott a fordításhoz és versenyt fordítgatta Kerényivel (l. o.) Petőfi, Vörösmarty, Czuczor, Garay és mások köleményeit. 1855. lefordította Arany Toldiját, majd (Hebbel német epikus biztatására) 1856. Toldi Estéjét és 1883 karácsonyán Toldi szerelmét. Eredeti művei közül első helyen említendők nagy bölcselmi költeménye: Unter den Linden (1872) és epigrammatikus versei: Vierzeilen. Lirai munkái és gazdag levelezése számos magyar és még több külföldi költővel (Geibel, Hebbel, Laube, Grün, Grillparzer) kiadásra várnak. V. ö. Jausz, M. K., (Die Heimath, 1884, 39. sz.); Latkóczy M., K. M. költői hagyatéka (Magyarország és Nagyvilág 1884, 12. sz.).

Kolberg

(Colberg), Kolberg-Köslin járásnak székhelye és fürdő Köslin porosz kerületben, a Persante torkolatánál a Keleti-tenger partján, vasút mellett, (1890) 16,999 lak., vasöntőkkel, gazdasági gépgyárral és halászattal. Mint tengeri és sósfürdőt sokat (1893. 8773-an) látogatják. Régi erődítményeit részben lerombolták. K. egykoron Kassuben nevü tartománynak volt fővárosa. 1277. Cammin zárdának jutott birtokába, amellyel együtt 1648. Brandenburghoz került. 1760. svédek és oroszok sikertelenül ostromolták; 1761. Romanzov négy hónapi ostrom után megadásra kényszerítette. 1806. Gneisenau, Schill és Nettelbeck polgár hősiesen védték a várost a franciák ellen. Nettelbecknek utóbb emlékszobrot állítottak polgártársai. V. ö. Führer durch das See-, Sol- u. Moorbad K. (1892).

Kolbuszowa

(ejtsd: kolbuzsova), az ugyanily nevü galiciai kerületi kapitányságnak székhelye, 28 km.-nyire Rzeszowtól, (1890) 3072 lengyel lakossal, fa- és sertéskereskedéssel, asztalosiparral.

Kolc

v. magyar bucó (állat), l. Bucó.

Kolchicin

l. Kolkicin.

Kolchisz

már az argonauták (l. o.) mesés kalandjáról ismeretes ókori vidék, mely a Pontus Euxinustól K.-re terült el. Határai voltak a Kaukázus, Iberia és Armenia; folyói az Akamfisz (most Csoruk) és Fazisz (most Rion). Városai: Fazisz (most Poti), melyet Diokuriasszal együtt (most Iskuria) miletosziak alapítottak s amely a faziani istennő (Kybele) szentélyét rejtette magában. Lakosai a kolchok (akiket ókori iók a jazigokkal együtt emlegetnek), több törzsre oszlottak (koraxoi, moschoi) és lassankint elhatalmasodtak egészen Trapezuntig, ahol Xenophon visszavonuló 10,000 katonájával érintkezésbe jöttek. Egy ideig a persa birodalommal voltak hűbéres viszonyban, de ez is megszakadt, csak Mithridates lett felettük úrrá, akinek legyőzetése után a római birodalomhoz kerültek.

Kolcvár

Hunyad vmegye hátszegi j.-ban, Malomviz község határában, magas hegy csúcsán épült vár, mely a Kendeffyek ősi fészke volt; most romokban hever.


Kezdőlap

˙