Koljcov

Vasziljevics Elek, orosz népköltő, szül. Voronezsben 1808 okt. 26. (ó-naptár), megh. Szt. Pétervárt 1842 nov. 12. (ó-naptár). Teljesen műveletlen cserző varga fia volt, aki marhakereskedéssel is foglalkozott. A fiatal K. jó ideig apja nyájait őrizte a pusztákon, magától tanulta meg az irást-olvasást s Lomonoszov, Derzsavin, Zsukovszkij és Puskin munkáihoz jutván, ő is irogatni kezdett. A természet, mezei és pásztorélet köréből vett népies zamatu dalaival hamar feltünt s K. 1831. vásári ügyekben Moszkvába kerülvén, verseire kiadót is talált. Később Szt. Pétervárt is megfordult, ahol a legelőkelőbb irók fogadták őt barátságukba; de a fiatal költő nem sokáig örvendhetett népszerüségének, mert tüdővésze megölte őt. Művei számtalan kiadásban forognak közkézen; legjobb a Szoldatenko-féle kiadás (Sztihotvorenija A. V. Koljcova, Moszkva 1889).

Koljcov-Masszalszkij

hercegné, l. Dora d'Istria.

Koljusok

v. kolusok, észak-amerikai néptörzs, Alaska félsziget őslakói, a Norton-öböl körüli területen, összesen 8000 főre rúgnak.

Kolkicin

(colchicin), C22H25NO6. Az őszi kikerics, különösen annak magvaiban előforduló alkaloida. Sárgásfehér, amorf por. Nagyon mérges. Ize keserü. Vizben, borszesz és kloroformban könnyen oldódik; op. 145 C°. Tömény kénsavban intenziv sárga szinnel oldódik. Tömény salétromsavtól előbb ibolya, később vörös, azután sárga szinüvé válik. A magyar gyógyszerkönyvben hivatalos.

Kolkocs

nemzetségének első ismert tagja Domján, kinek fia, Farkas, 1269. néhány szolgát adott a toplicai apátnak. A család utóbb szegényebb lett, ugy hogy I. Ulászló 1441 jun. 23. száz gyalogkatona fölszerelése helyett már csak 15 ló előállítására kötelezte.

Kollaborátor

(lat.) a. m. munkatárs, dolgozótárs, különösen valamely alsóbbrendü pap vagy tanító, aki valamely felsőbb mellé kisegítőül van rendelve.

Kollányi

Ferenc, kat. pap, történetiró, szül. Szentpéteren (Komárom) 1863 ápr. 29. Tanulmányait Komáromban, Nagyszombatban és Esztergomban végezte. Pappá szentelték 1885 szept. 30. Több helyen (Rimóc, Ipolyság, Esztergom) káplánkodott. 1893 aug. 1. a nemzeti muzeum könyvtárának őre. A Szent István-társulat tudományos és irodalmi osztálya 1891. a magyar katolikus egyházjogtörténet terén kifejtett irodalmi tevékenységeért tagjává választotta. Számtalan, legkivált történeti tárgyu értekezésein, cikkein, tárcáin kivül önálló művei: Az esztergomi érsekség pizetum-joga (Budapest 1889); A magyar kath. alsó papság végrendelkezési joga (Esztergom 1890); Római levelek (u. o. 1893). V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.

Kollár

1. Ádám Ferenc, történetiró, szül. Terhován (Trencsén) 1718 ápr. 15., megh. Bécsben 1783 jul. 13. 1737. Bécsben a jezsuita-rendbe lépett s főleg keleti nyelvekkel s teologiai tanulmányokkal foglalkozott. 1748. kilépett a rendből s a magánéletbe vonult vissza. Ezután Mária Terézia a bécsi császári könyvtár őrévé, majd igazgatójává nevezte ki. Ez idő alatt irta s adta ki műveit. Legfőbb érdeme számos történeti forrásmű kiadásában van. Nevezetesebbek: Analecta monumentorum Vindobonensia (Bécs 1761); C. Ursini Velii de bello Pannonico libri X. cum adnotationibus et appendice critico (u. o. 1762); Historia diplomatica juris patronatus apost. regum. (u. o. 1762); De originibus et usu perpetuae potestatis circa sacra apud Hungariae reges (u. o. 1764); Amoenitates juris publici Hungarici (u. o. 1783); s kiadta Lambeccius művét Commentarii de bibliotheca caes. Vindobonensi (u. ott 1766-1782).

2. K. János, tót költő, szül. Mosócon (Nyitra) 1793 jul. 23., megh. Bécsben 1852 jan. 29. Középtanodáit Körmöcön, Besztercebányán, a teologiát Pozsonyban és a jenai egyetemen végezte. 1819-től a pesti ág. ev. egyház segéd-, később rendes tót lelkésze. 1849-től a bécsi egyetem archeologiai tanára. K. elsőrangu szláv költő, műveit cseh-tót nyelven irta. Főműve: Slávy dcera (Sláva [tót istennő] leánya, Pest 1832), a felvidéki tót ifjuság ébresztője s a cseh-szláv fajoknál a pánszláv eszme megteremtője volt. E 600 szonettféle versekből álló műben a tárgy egysége csak abból áll, hogy minden vers a szlávok hajdani dicsőségét, mai sülyedését, jövő nagyságát vagy tapasztalt hibáit énekli, dicsőíti vagy korholja; egységes meséje azonban nincs. Alapeszméje, hogy az összes szlávok közös törzshöz tartoznak, dicsőségük és jövőjük is közös. Mint Hurban irja, e mű gyujtó hatással volt a szláv s főleg a felvidék tót ifjuságára, mely ebből merített eszméket és lelkesedést. K. 1836-ban O literarnej vzajemnosti mezi kmeni a nárecimi slavskymi (A szláv törzsek és irodalmak irodalmi közösségéről) címen prózában is kifejtette tendenciáit s buzdította a fiatalságot, hogy tanulmányozza a cseh, lengyel, orosz és illir irodalmakat. Az általa ébresztett nemzeti szellem szülte meg az önálló tót irodalmat s a csehektől való elszakadást, mely ellen K. hasztalan küzdött. A Slávy dcera után költészettel többé nem foglalkozott, csak a tót népdalokat gyüjtötte össze e címen: Narodnie Spiewanky (Pest 1832-1833). Komoly tanulmányoknak adta magát s főleg a szlávok régi műveltségét tanulmányozta. - Művei: Básně (költemények, Prága 1821); Slávy dcera (Buda 1824 és Pest 1832; az előbbiben csak 150, az utóbbiban már 600-nál több ének van); Dobre vlastnosti narodu slovanského (A tótok jó tulajdonairól, Pest 1822); Rozpráva o jmenách, pocátkách, i starožitnostech narodu slavinskiho (A szláv törzsek nevéről és eredetéről, Buda 1830). Halála után jelent meg: Staro-Italia slavjanská (A szláv Ó-Itália, Bécs 1853). Összegyüjtött műveit 4 köt. Prágában adták ki (1862-63). Németre Albrecht bécsi orvostanár is fordított műveiből Poesie aus Böhmen (1892) címen.

Kollarich

Joakim, paulinus pap, iró, szül. Peresztegen (Vas) 1720. Halálozási éve ismeretlen. Életviszonyai kevéssé ismeretesek. A hazai törvényekben rendkivüli jártassággal birt, mert a rend prokurátorává választották. Irt teologiai és történelmi műveket magyar és latin nyelven. Ilyenek: Philothea, azaz ájtatos útra vezérlő (Nagyszombat 1764); Keresztény világi intések (Pest 1766); Boldog emlékezetü Cepelléni Györgynek élete és halála (u. o. 1770). Kéziratban maradt: De vicissitudinibus et vera translatione Dextera s. Stephani Regis Hungariae.

Kollárovic

(Kollárovice), kisközség Trencsén vármegye bittsei j.-ban, (1891) 1937 tót lakossal, postahivatallal és postatakerékpénztárral. 1895 jul. 9. belügyminiszteri engedéllyel nagyközséggé alakult.


Kezdőlap

˙