Kolostor

v. zárda (lat. Claustrum), oly épület, melyben szerzetesek vagy apácák bizonyos szabályok szerint élnek. A férfi-K. fölött a felügyeletet a prior (apát, prépost, superior), a női K. fölött pedig a nőprior (fejedelemasszony, domina) gyakorolja. A K.-ok részint a püspök, részint a rend generálisának igazgatása alatt állanak. K.-ban lakó pap kolostori szerzetesnek, v. röviden szerzetesnek neveztetik. Bár minden szerzetnek megvannak a maga külön szabályai is, mégis mindnyájan megegyeznek abban, hogy leteszik a hármas fogadalmat: az engedelmesség, a szegénység és szűzesség fogadalmát. Mielőtt azonban valaki a hármas fogadalmat letenné, kénytelen egy vagy két évig a K.-ban mint ujonc (novicius) a rend szabályaival megismerkedni és azok megtartásában magát gyakorolni. Ez ujoncidő letelétvel vagy eltávozhatik a K.-ból, vagy pedig, ha a szerzeti élethez hivatást érez, leteheti a fogadalmat, hogy a rend szabályai szerint fog élni. Az első K. keletkezése szt. Antal életével függ össze, aki köré egyesek azon célból gyülekeztek, hogy magasabb élettökélyre tegyenek szert. Ezek építették az első K.-t a Nilus-folyó Tabeunae nevü kis szigetén. A szerzetesek kiváló szeretettel a félreeső helyeket, magányt, vadont keresték ki lakóhelyül; alkalmasaknak látszottak erre különösen Palesztina, Sziria s Armenia sivatagjai, hol Pachomius, Hilarius, Basilius stb. fáradozásai folytán több K. keletkezett. Nyugatot szt. Athanasius ismertette meg a K.-okkal. Példáját követték: szt. Jeromos és szt. Márton Olaszországban és Szicilia szigetén; szt. Ágoston Angliában; Patrik Irlandban; Bonifác Németországban. Hazánk, midőn bevette a kereszténységet, átvette egyszersmind annak minden intézményét, igy a K.-ok s szerzetesrendek alapítását is. Pannonhalmán és Nyitrán (a Zoborhegyén) már első királyunk, Szt. István alatt épültek K.-ok. Hazánkban épp ugy, mint külföldön a szerzetesek voltak a tudomány ápolói, a K.-ok könyvtáraiban maradtak fenn az antik világ kincsei, itt őrizték, másolták a nagy értékü kéziratokat, melyek nélkül vajmi kevés fogalmunk volna a régi világ szellemi s erkölcsi életéről; ide járt nemcsak az ifjuság, hanem meglett férfiak, sőt aggok is a tudomány igéit hallgatni. Egyedül a K.-ok dicsősége, hogy nem vesztek el a népvándorlás, különféle háboruskodások, mozgalmak alat a régi kor emlékei. A reformáció, mely elvetette a szerzetesrendeket, a XVIII. és XIX. sz. szabadelvü eszméi, melyek részint a népet tartották vissza attól, hogy gyermekeit K.-i életre nevelje, részint a fejedelmeket is áthatotta, nagyon megapasztotta a K.-ok számát. Hazánkban II. József reformintézkedései eléggé ismeretesek. Eltörölte a legtöbb K.-t, vagyonukat elvette, csupán azon szerzetesrendeket hagyta meg, melyek tanítással s betegek ápolásával foglalkoztak.

Kolostorboltozat

l. Boltozat.

Kolosvár

l. Kolozsvár.

Kolosvári

Pál, tudós jezsuita és iró, született Kolozsvár 1684-ben, megh. Kassán 1760 körül. Eleinte unitárius volt és csak 1709. tért a katolikus egyházba. 1711. belépett a Jézus-társaságába. Nagyszombatban és Kassán a filozofia tanára volt. Művei: Házat kősziklán építő bölcs ember (Kolozsvár 1730); Keresztényi oktatások (u. o. 1744); Missiók könyvecskéje (u. o. 1749); Mennybe vezető út (Kassa 1701); De actibus theologicis (Nagyszombat 1752).

Kolosváry

1. János, XIV. sz. erdélyi kat. egyházi férfiu, kolozsmonostori apát, csanádi püspök. Másik neve állítólag Erdélyi volt, melyet az akkori szokás szerint Sylvesterre változtattak. A magyarországi papság a nagyszombati zsinaton őt választotta Dudich (Dutith) Andrással (l. o.) a tridenti közzsinatra követül, ahol mindjárt megérkezése után őt bizták meg a végzések rendbeszedésével; munkáját azonban nem fejezhette be, mert 1562 nov. 16. meghalt.

2. K. Sándor, XVIII. sz. kat egyházi szónok, apát-kanonok, szül. Homokbödögén (Veszprém), megh. 1842 dec. 7. Tanár volt a veszprémi szemináriumban, 1808. u. o. kanonok, 1825. a veszprémi káptalan követe az országgyülésen. Egyházi beszédeit, melyek korában nagy feltünést keltettek, részint Szalay adta ki gyüjteményében, részint rokona, K. Ferenc vaszari plébános e cím alatt: K. eddig ki nem adott egyházi beszédei (Eger 1875). K. azonfelül az akadémia által kiadott Nagy Szótár egyik főmunkatársa volt.

Kolotomia

(gör.) a. m. vastagbélmetszés. A vastagbélnek sebészeti műtéttel történő felhasítása azon célból, hogy ezen felhasítás helyén ürülhessen ki a béltartalom. Akkor végeztetik, ha a vastagbél alatt levő bélrészletek szűkületek, daganatok, rák által el vannak záródva, ugy hogy a béltartalom a rendes úton ki nem üríthető s ezen elzáróás más módon meg nem szüntethető. A vastagbélmetszés sebe szolgálván ezentul a bélkiürülésre, a műtétet műleges seggnyilás készítésének is nevezik.

Kolowrat

régi nemes család, melynek birtokai Csehországban és Ausztriában fekszenek. Szláv eredetü, s ősi fészke valószinüleg Krajnában volt. A család több ágra szakadva, Csehországban lett honos. Ez idő szerint csak egy főága virágzik még, az, amely 1674. birodalmi grófi rangot és a K.-Krakowsk nevet nyerte. E főág három ágra szakadt, a Brzeznitz, Radenin és Teinitzl nevü ágra, melyek közül jelenleg csak a középső ág virágzik. Ennek feje K. Fülöp gróf. Az idősebb ág utolsó sarja K. Ferenc Antal gróf volt, szül. 1778. Prágában, megh. Bécsben 1861 ápr. 4. 1810. Cseh főkapitány s a cseh rendek elnöke volt és állásában jellemszilárdsága és hazafisága által tünt ki. A cseh nyelvészeti és történettudományi törekvéseket hathatósan támogatta s históriai s néprajzi gyüjteményével a cseh muzeumnak vetette meg alapját. Több szegényintézetet s az első cseh takarékpénztárt is alapította, azonfelül arra is törekedett, hogy az állandó hadsereg létszáma leszállíttassék. 1825-ben Ferenc császár Metternich ellensúlyozására államminiszterré nevezte ki, mely állásában Ferdinánd trónralépte óta (1835) az engesztelékeny politikának volt szószólója. Az 1848-iki felkelés kitörése után, márc. 21-től ápr. 4-ig mint miniszterelnök szerepelt, de azután visszavonult a magánéletbe. Mint a művészeteknek és tudományoknak pártfogója és jótevője, haláláig volt a köztisztelet tárgya.

Kolozs

vármegye (l. a mellékelt térképet), hazánk királyhágóntuli részében. Határai Ny-on Bihar, É-on Szilágy, Szolnok-Doboka és Beszterce-Naszód, K-en Maros-Torda és Torda-Aranyos vmegye. Területe 5149,25 km2. K. területe majdnem egészen hegyes. Ny-i részét a Biharhegység hálózza be, melynek legmagasabb csúcsát, a Vlegyászát (1848 m.) hordó láncolata a Sebes és Dragan folyók völgye közt D-ről É-felé húzódik, egészen a Sebes-Kőrös völgyéig. K. vmegye DNy-i részét a Gyalui-havasok csoportja borítja, mely itt a Verfu Verfuluiban (1672 m.) éri el legmagasabb pontját.

[ÁBRA] KOLOZS VÁRMEGYE.

A két, természeti szépségekben gazdag hegység belsejében fakadó Meleg- és Hideg-Szamos völgyeitől É-ra alacsonyabb hegy- és dombláncok sorakoznak; a Kolozsvár-Almási-hegycsoport (l. o.) neve alatt ismeretes ezen láncolat, mely a 800 m. magasságot nem haladja meg, a vármegye ÉNy-i részét borítja; az Almás pataktól É-ra már a Meszeshegység végső nyulványai terülnek szét. Ezen hegységeket a Kis-Szamos tág völgye választja el a vmegye keleti felét borító ama változatos, csekély magasságu dombvidéktől, melyet Mezőség neve alatt ismerünk. A vmegye legnagyobb folyóvize a Kis-Szamos, melynek két forrásvize a Biharhegységben (már Bihar vmegye területén) fakadó Meleg-Szamos és a Gyalui havasokból előtörő Hideg-Szamos, Gyalu közelében egyesülvén, tág völgyben hasítják a vármegyét, azt két, egymástól lényegesen különböző részre osztva szét. Ny-i részében a Dragan, Sebes és Kalota patakokkal gyarapodó Sebes-Kőrös és az Almás a nagyobb folyóvizek. A Mezőségnek jelentékenyebb folyóvizei nincsenek, annál nagyobb számmal vannak azonban tavai, melyek közül a Gyeke, Felső-Szovát, Csehtelke, Báld, Nagy-Cég és Mező-Szilvás mellettiek a jelentékenyebbek.

[ÁBRA] Kolozs vármegye címere.

Éghajlata a hegyesebb részeken hűvösebb, a Mezőségen melegebb. Kolozsvárt az évi közepes hőmérséklet 8,60 C., a január hőfoka -5,3, a juliusé 19,80 C., a hőmérséklet szélsőségei 38,2 és -28,8 az abszolut ingadozás tehát 67,00 C. Csapadékban a Mezőség meglehetősen szegény, annál gazdagabb a hegyvidék; a csapadék évi mennyisége Kolozsvárt 554, Bánffy-Hunyadon 684 mm., a hegyek közt körülbelül 900-1000 mm.-ig emelkedik.

Terményei az ásványországból alig vannak. Földje a folyók hosszában és különösen a Mezőségen termékeny, de az ÉNy-i részek csekély termőképességgel birnak s csakis a tavaszi veteményeket érlelik meg. K. területéből 482,934 ha. a termő terület s ebből szántóföld 160,434, kert 9954, rét 85,246, legelő 74,479, nádas 930, szőllő 1174, erdő 150,717 ha.; a nem termő terület 16,993 ha. Terményei közül legnevezetesebb a búza (1893. évben 38,447 ha. területen 563,149 hl. termett), rozs (11,604 ha. terület, 172,100 hl. termés), kétszeres, árpa, zab, kukorica (34,056 ha. területen 724,613 hl. termés), továbbá kevés hüvelyes vetemény, len, kender, dohány (7 ha.), cukorrépa, nagyobb mennyiségü takrmányrépa, lucerna és lóhere; igen kiterjedtek (64,494 ha.) a kaszálók is, valamint a havasi legelők. A szőllőművelést a filloxera fellépése (mely eddig 13 községben észleltetett) gátolja; az 1893. évi termés 3283 hl. must és 2955 hl. bor volt, összesen 69,784 frt értékben. A vármegye 224 községében a méhészetet is űzik; a kaptárak száma 11,238 s a termelés 420 q. A nagy kiterjedésü erdőségekben több helyütt dolgozzák fel a fát fürészekben; az erdők haramadészben fenyvesek, harmadrészben bükkösök és tölgyesek. Állattenyésztése meglehetős jelentékeny; az állatlétszám volt az utolsó összeirás alkalmáal 7066 ló (1891. évben 886), 77,479 magyar és 1160 nem magyar fajtáju szarvasmarha, 6581 bivaly, 293 szamár és öszvér, 57,721 sertés, 134,402 juh és birka és 4260 kecske. A szarvasmarha tenyésziránya az erdélyi magyar fajta. Jelentékenyebb állattenyésztések vannak Válaszúton, Kolozs-Bozsán és Bonchidán (angol félvérménesek), Kolozsvárt s Gyekén (sertéstenyésztések), Bánffy-Hunyadon és Szász-Fenesen (tehenészetek), továbbá a kolozsmonostori királyi gazdasági tanintézettel kapcsolatban (tehenészet és sertéstenyésztés); Kolozson állami gulyatelep van. A lóanyag nemesítésére 6 fedeztetési állomás állíttatott fel. A mezőgazdaság érdekeit több gazdasági egylet szolgálja.

Lakosságának száma 1870-ben 204,265 volt, jelenleg (1891) 225,199; az utolsó tiz évi szaporulat 28,892 lélek, vagyis 14,7%. 1 km2-re 44 lélek esik. Lakói közt van jelenleg 77,271 magyar (34,3%), 8081 német, 176 tót, 133,277 oláh (59,2%) s 6394 egyéb; a magyarság tiz évi szaporulata 12,135 lélek, vagyis 18,6%. A nem magyar anyanyelvü lakosságból 15,882 lélek, vagyis 10,7% tud magyarul. A magyarul beszélők összes száma 93,093, vagyis 41%. Hitfelekezet szerint van a lakosok között 12,972 r. kat. (8,9%), 103,781 gör. kat. (46,0%), 33,286 gör. kel. (14,8%), 7700 ág. evang., 51,213 helv. (22,7%), 2515 unit. s 6727 egyéb. Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a lakosság: értelmiség 2092, őstermelés 55,719, bányászat és kohászat 133, ipar 10,202, kereskedelem 1860, hitel 118, közlekedés 860, áradékból élők 1029, napszámosok 18,930, házi cselédek 4601, háztartásban 47,727, egyéb foglalkozásu 794, foglalkozás nélküli 14 éven alul 74,424, 14 éven felül 5782. Az őstermelés a lakosság legjelentékenyebb foglalkozási ága; bányászata jeletéktelen, ipara majdnem kizárólag Kolozsvár városában összpontosul s az ott levő iparvállalatokon (dohány-, gép-, olaj-, szappan-, papirlemezgyár, szeszgyárak és műmalmok, vasúti javítóműhely) kivül a vármegye területén 5 gőzmalmon s 6 szeszgyáron kivül nincs nevezetesebb nagyipari vállalat; valamivel elterjedtebb a kis- és házi ipar. Kereskedelme Kolozsvár városában összpontosul; kivüle Bánfy-Hunyadnak, Uzdi-Szt.-Péternek, Mócsnak, Bátosnak, Hídalmásnak és Tekének vannak marhavásárai. A kereskedelem főcikkei élő állatok, fa és faiprcikkek, gabona s liszt. A vármegye területén 2 takarékpénztár s 4 szövetkezet van; ezenkivül 5 bank, 2 takarékpénztár s 4 szövetkezet Kolozsvár városában van.

Közlekedésének főere a magyar királyi államvasutak budapest-brassói vonala, mely a vmegye nagy részét hasítja; ebből Kolozsvárt ágazik ki a szamosvölgyi vasút; a vármegye keleti részét a maros-ludas-besztercei vonal vágja át; e vonalak összes hossza 157 km. Az állmi utak hosza 222 km., a törvényhatósági utaké 551 km., miből azonban 263 km. kiépíttetlen.

Közművelődés tekintetében K. vmegye a legkedvezőtlenebb viszonyuak közé tartozik; mig Kolozsvár városában (l. o.) a közművelődés a fejlettség meglehetős magas fokán áll, addig a vmegyében a 6 éven felüli férfilakosság 74,4, a női lakosság 81,1%-a sem irni, sem olvasni nem tud, s a (1891) 39,557 tanköteles gyermek közül 11,088, vagyis 28% iskolába nem jár. Azon számos felsőbb-, közép- és szakiskolától eltekintve, melyek Kolozsvár városában (l. o.) vannak, K. vmegyében egyetlenegy ily intézet nincs; az összes iskolák itt a népiskolákra (összesen 312, közte egy felső nép- és egy polgári iskola) s a kisdedóvókra 855) szorítkoznak; a népiskolák közül 104-ben magyar, 7-ben német és 201-ben oláh a tanítás nyelve; a 336 tanító közül 110 nem okleveles s 21 nem képes a magyar nyelven való oktatásra. A szellemi élet teljesen a vmegye székhelyén összpontosul. Kolozsváron kivül az egész vármegyében sehol (magyar) hirlap nem jelenik meg.

Közigazgatás. K. vármegye 8 járásra oszlik s 1 sz. k. és 1 rend. tan. város van benne, u. m.:

[ÁBRA]

A vmegyében van egy szab. kir. és egy rend. tan. város, 6 nagyközség, 229 kisközség s 167 puszta és telep. A községek általában kicsinyek, 2000-nél több lakosa csak 11-nek van; legnépesebb Kolozsvár, 32,756 lak., de az utána következő legnagyobb községnek (Bánffy-Hunyad) már csak 3666 lak. van. Székhelye Kolozsvár. Az országgyülésbe Kolozsvár városa 2, a vármegye 4 képviselőt küld. Egyházi tekintetben K. vmegye 16 róm. kat. egyházközsége az erdélyi, a 141 gör. kat. egyház közül 129 a gyulafehérvár-fogarasi, a többi a szamosújvári püspöki, a 48 gör. kel. egyház az erdélyi érseki egyházmegyéhez, a 8 ág. ev. község az erdélyi s a 46 helvét község az erdélyi egyházkerülethez tartozik; unit. hitközség 4, zsidó anyakönyvi kerület 6 van. Törvénykezési tekintetben az egész vármegye a kolozsvári kir. itélőtábla és királyi törvényszék területéhez van csatolva s van 6 járásbirósága (Kolozsvár 2, Hídalmás, Mócs, Bánffy-Hunyad és Teke, az utóbbi kettő telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel felruházva; kir. főügyészség, kat- és pénzügyi biróság Kolozsvárt székel, bányabirósága ellenben Gyulafehérvárt van; Kolozsvárt ügyvédi és közjegyzői kamara, közjegyző u. o. és Bánffy-Hunyadon van. Hadügyi tekintetben a vármege mócsi, mező-örményesi és tekei járása a 62. sz. marosvásárhelyi, a vmegye többi része és a két város az 51. sz. kolozsvári hadkiegészítő parancsnokság alá, hasonlókép az ugyanazon két helyen állomásozó 22. és 21. sz. honvéd gyalogezred alá tartozik, képezi a 73. és 67. népfölkelési járást s alakítja a 73. és 67. sz. I. oszt. és a 138. és 139. sz. II. oszt. népfölkelési zászlóaljat; állandó vegyes fölülvizsgáló bizottsága Kolozsvárt van, ahol csendőrtörzspaancsnokság is székel. Pénzügyi tekintetben a kolozsvári pénzügyigazgatóság területét alkotja, adóhivatala Bánffy-Hunyadon, Mócson, Tekén és Kolozsvárt van, utóbbi helyen pénzügyőrség és fővámhivatal is van. Ipari és kereskedelmi ügyekben az egész vmegye a kolozsvári kamara területéhez tartozik; államépítészeti hivatala, közúti kerületi felügyelősége s posta- és táviróigazgatósága Kolozsvárt van; ugyanitt székel az erdőfelügyelőség s a magy. kir. kincstári erdők kezelésével megbizott erdőigazgatóság, állategészségügyi felügyelő, állami állatorvos s a VII. sz. kulturmérnöki hivatal. A gyógyszertárak száma 16 (közte 6 Kolozsvárt).

Története. Szt. István király, midőn 1002-ben Gyula vezért legyőzi, s Erdélyt a magyar koronával szorosab kapcsolatba hozza, a székelyek által lakott terület kivételével az országrészt hét vármegyére osztja fel. E vármegyék egyike K. vármegye. Kiszakításának honvédelmi tekintetből kellett inkább történnie, mint a szomszéd Doboka és Torda vármegyéknek is, amint azt az ország keleti határától nyugati határáig nyuló terület mutatja. Megyei vára, amint kezdetben nevezték, Klusvár volt, amely körül keletkezett Kolozsvár város, maig is a vármegye székhelye. Magyarok és szászok közösen alapíták, Zsigmond király emelé királyi várossá (l. Kolozsvár és Kolozsmonostori apátság). K. vármegyének és az újabban részben K. vármegyéhez csatolt Doboka vármegyének nyugati részéhez nevezetes történelmi hagyományok fűződnek a honfoglalás idejéből (l. Gyelo). A honfoglalás korába helyezik a hídalmási sáncok eredetét is, amelyeket Gyelo vezér a magyarok benyomulása ellen húzatott. A vármegyének e része Erdély és Magyarország keleti és északi vármegyéi közt az összekötő láncszem volt. Útjai részint Bánffy-Hunyadon át Nagyvárad felé, részint a Menes kapuján át a Szilágyságon keresztül vonultak. Igy a honfoglalás óta számtalan hadjáratnak, átvonulásnak, sok történelmi eseménynek volt szintere. A Nagyvárad felé vivő úton az u. n. Királyhágó volt Erdély határa. Ez útban feküdt Bánffy-Hunyad és Feketetó között Erdély egyik végvára, Sebesvár, melynek festői romjai a tovarobogó vasúti vonaton utazó elé gyönyörü képet tárnak. Két menekülő erdélyi fejedelemnek intett búcsut e végvár, az egyik Báthory Gábor, aki Bethlen Gábr elől menekülve, az őt üldöző tatár sereggel csatát állni nem akarva, Sebesvárnál titkon odahagyta csekély seregét s Nagyváradra húzódott, ahol aztán tragikus véget ért 1613-ban; a másik II. Rákóczi György, aki csatát vesztve Gyalunál, 1660., nehéz sebekkel birítva, első éje e várba érkezett, ahonnan Váradra vitték meghalni. Az Almás vize mellett állott Dezső vára, amelynek romjai Nagy-Almás község határán maig is állanak. Legtöbb történelmi esemény emlék fűződik a gyalui várhoz, mely hajdan Szt. László király adományozásából a kalotaszegi falvak dézsmájával együtt a nagyváradi püspökség birtoka volt a XVI. sz.-ig, amikor Martinuzzi az erdélyi püspökséghez csatolta. A fejedelmek alatt majd álladalmi vár volt, majd különböző főurak birtokába jutott, végül a Rákócziakra szállott. (L. Gyalu.) 1848. a vármegye nyugati részének szintén igen mozgalmas élete volt. A Magyarország megtámadására rendelt erdélyi császári sereg két részre osztva tört Nagyvárad felé, egyik fél Bánffy-Hunyad felől, a másik az Almáss völgyén Wardener báró, Losenau és Urbán vezérlete alatt. A Ben fővezérlete alatt álló magyar sereg egy része Riszkó ezredessel mint főparancsnokkal Csucsát tartotta. A balszárny Kis-Sebesnél feküdt, a jobbszárny az Almás völgyében. A csata dec. 18. kezdődött, a császáriak kénytelenek voltak Kolozsvárra vonulni vissza. A magyar sereg már dec. 24. Hunyadon volt s 26-án a Nagybánya felől a Szamos völgyén benyomuló Ben seregével egyesült. Tanuja volt e vidék az első dicsőségnek, tanuja volt az utolsó küzdelemnek is. 1849 aug. közepén az oroszok elől visszavonuló magyar sereg Hunyadnál vívta utolsó harcait, innen Zsibóra vonult, ahol a fegyverletétel hirét vette. A mai K. vármegye az 1873. történt szervezés óta a régi Doboka vármegyének is magában foglalja egy részét, mig a másik, a nagyobb rész Szolnok vármegyéhez csatoltatott, Szolnok, Doboka elnevezés alatt.

Kolozs

(Kolos, Kozsokná), rendezett tanácsu város Kolozs vármegyében, (1891) 789 házzal és 3592 lakossal (közte 1866 magyar s 1586 oláh); van állami gulyatelepe, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakerékpénztára. K. mellett sóbányák voltak, melyek azonban már régóta nincsenek művelés alatt; a Dörgő nevü sóstó fürdővé van berendezve, melynek vize a legkoncentráltabb sósvizek közé tartozik, melyet idült izzadmányok, skrofulózis, csúz és köszvény ellen sikerrel használnak. A fürdő mellett park is vn. A magyar kir. államvasutak vonalán Kolozs-Kara állomástól számítva a harmadik alagútban a maga nemében hazánkban egyetlen égvényes glaubersós savanyuviz (Tolnay-gyógyforrás) tör elő, melynek hőmérséklete 3,50 C.

Kolozs-Monostor

Kolozsvár városával összeépített s vele egy 1894-ik évi belügyminiszteri rendelet értelmében egyesített kisközség, azelőtt Kolozs vármegye nádasmenti j.-ban, (1891) 3099 magyar és oláh lakossal. Nevezetessége az 1869. megnyilt állami gazdasági tanintézet (l. o.). A község végén levő kalvária melletti kápolna a hajdan itt állott nagy bencéskolostor templomának szentély-maradványa. Az innan Gyalu felé vezető úton régi emlékoszlop jelöli azon helyet, hol II. Rákóczi György fejedelem 1660 máj. 22. a törökökkel megütközvén, lováról lebukott, mire a magyar sereg megfutamodott.


Kezdőlap

˙