Komitiva

(lat.), a régi német birodalmi alkotmányban a jogosítvány bizonyos felség- s fentartott jogokat gyakorolni. Ilyen jogok voltak a törvényesítés, a nagykorusítás, közjegyzőknek kinevezése, címereknek adományozása. Az ily joggal felruházott hivatalnokokat udvari pfalzi grófoknak (Hofpfalzgrafen) nevezték. A jogok fontossága szerint nagyobb és kisebb K. (Comitiva major és minus) között tettek különbséget. - 2. K. a. m. kisérőlevél.

Komját

1. K. (Komjatnice, Komnyatice), nagyközség Nyitra vmegye érsekujvári j.-ban, (1891) 3367 tót és magyar lakossal; van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. - 2. K. (Vas.-K., Kemethen), kisközség Vas vmegye felső-őri j.-ban, (1891) 1372 német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 3. Nagy-K. (Kumnyáta), kisközség Ugocsa vármegye tiszáninneni j.-ban, (1891) 2024 rutén és német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Komjáthy

1. Béla, orsz. képviselő, született Karászon (Szabolcs) 1847 jun. 24. Gimnáziumi tanulmányait Sárospatakon, Debrecenben és Lőcsén végezte, aztán Kassán, majd a budapesti egyetemen jogot hallgatott. 1868. ügyvédi oklevelet nyert s Budapesten ügyvédi irodát nyitott s főleg esküdtszéki és bűnügyi tárgyalásoknál szerepelt. Képviselővé 1875. választották meg először függetlenségi párti programmal s azóta alig egy év kivételével állandó tagja a képviselőháznak, hol különösen az igazságügyi és hadügyi tárgyalásokon vesz tevékeny részt. Az 1886. lefolyt Janszky-féle tüntetések alkalmával hevesen elitélte a közös hadsereg hagyományos szellemét és a politikai ügyekbe avatkozását s emiatt több párbaja is volt, melyek szinterét azonban mint győztes fél sértetlenül hagyta el.

2. K. Benedek, az első magyar bibliafordítók egyike, a nyitravármegyei Komjátiban született. 1529. a bécsi egyetem hallgatója volt s körülbelül 1530. Husztra menekült a török elől. Innen nemsokára nyalábvári udvarába hivta Perényi Gáborné János fia nevelőjéül. Nyalábvárán dolgozta ki Pál apostol leveleinek fordítását, amely aztán Perényiné költségén Krakóban 1533. jelent meg. Későbbi sorsáról semmi bizonyos nincs tudva. Művét, mely a legrégibb, tisztán magyar nyomtatvány, az eredeti kiadás alakjában, azzal nemcsak szóról-szóra, de a sorok és lapok beosztása szerint egyező szöveggel a magyar tudományos akadémia Szilády Áron jegyzeteivel 1883. újra lenyomatta.

3. K. György, pedagogus, szül. 1842., megh. 1878. Előbb a vidéken tartott fenn kisdedóvó intézetet és leányneveldét, majd szélesebb munkakör után vágyódva, a fővárosba jött s itt egészen a kisdedóvásnak szentelte magát. Budapesten az Országos Kisdedóvó Egyesület által fentartott intézet tanára volt s mint ilyent érte a halál. Neje az általuk alapított magán-kisdedóvó intézetet a belvárosban még most is fentartja. Irodalmi műveivel is eszményét, a magyar kisdedóvást szolgálta. Több cikke jelent meg ide vonatkozólag a Néptanítók Lapjában s van egy önálló műve is, a 101 gyermekjáték (Budapest).

4. K. Jenő, költő, szül. Szécsényben 1858 febr. 2., megh. Budapesten 1895 jan. 25. Az elemi osztályokat az atyai háznál végezte s már tiz éves korában kezdett irogatni. Elmélkető s rendkivül érzékeny gyermek volt, Selmecen, Vácott, Besztercebányán, Pozsonyban végezte a gimnáziumot (mindenütt 2-2 osztályt), s Esztergomban érettségizett. Az irodalom iránt pozsonyi diákkorában kezdett komolyabban érdeklődni, tanulótársával, Koroda Pállal együtt. 18 éves korában jelent meg első költeménye nyomtatásban. A gimnázium elvégzése után levelezés útján ismeretséget kötött Reviczky Gyulával s mikor mind a ketten a fővárosba kerültek, ismeretségök benső barátsággá vált, mely fejlődésükre nagy hatással volt. K. Budapesten irodalmi hajlamait követve bölcsészetet hallgatott 4 éven át. Tanulmányait be nem végezve, hazatért atyja házához Szécsénybe s miután B.-Gyarmaton a polgári iskolánál alkalmazást nyert, 1882 márc. 23-án nőül vette Márkus Gizellát, akivel boldog házasságban élt. 1885. áttétette magát Szenicre, hol haláláig működött visszavonultan. Az irodalmi világtól távol irogatta verseit, csak egy kisebb körrel, Reviczkyvel, Korodával, a Palágyiakkal stb. tartott fenn összeköttetést, akiknek társaságába olykor felrándult a fővárosba. Költeményeit hosszas halogatás után 1894. adta sajtó alá; a teljes kötet 1895 januárban készült el s akkor jelent meg, mikor a jan. 23. halálos betegen Budapestre érkezett s 2 nap mulva a vöröskeresztegylet budai kórházában meghalt költő a ravatalon feküdt. Műve: A homályból, költemények 1876-94. (Budapest 1895, Palágyi Lajos intézte kiadását). K. bölcselkedő, de nem hideg költő, telve van lobogó exaltációval, idealista, hevülésében sok a rajongás, világnézetében a miszticizmus; majd minden költeményében ódai a hang. Fényoldala költészetének a hit és meggyőződés és az erő, mellyel eszméit tolmácsolja. V. ö. Palágyi Lajos cikkeit Magyar Szemle 1895. 5., 6., 7. szám.

Komletinci

politikai község Horvát-Szlavonországban, Szerém vmegye vinkovcei járásában, (1891) 2016 horvát-szerb lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Komló

(növ., Humulus L.), a kenderfélék kétlaki iszalagfüve, két faja az északi földgömb mérsékelt vidékein nő. Tőkéje többnyaras, szára jobbra csavaródzó, levele szívforma és ujjashasábu, keményszőrü. Virágzata a levél tövéből nő, himvirágzata ágasbogas, a nővirágzat zöld, fürtös szerkezetü, tobozforma. Ez zsindelyszerüen összeboruló hegye-levelekből alakul, mindegyiknek tövében két-két virágocska van. Ennek leple hártyás, átlátszó és fogaspikkely, a himvirágé ötmetszetü és öthimes, zöldes. Termése egymagu makkocska. Csirája csavaralaku. A felfutó-K. (Humulus Lupulus L., l. az Élvezet növényei képmellékletén), szára 4-12 m., apró tüskés, toboza tojásdad, sárgás-zöld, makkocskáját a hártyanemü, sárga, egész narancs-szinü por (gyántamirigy) lepte lepel lazán fogja körül. A K.-toboz falusi élesztőnek (pár) is használatos. Az északi nép, nevezetesen a svéd a K. szárából durva szövetet, zsákot, ponyvát, stb. sző. Angolországban a fiatal szárából gyapjuhoz hasonló terméket is állítanának elő. Vizben megpuhítva szőllőt, stb. is kötöznek vele. A K.-pikkelyt fájdalomcsillapító borogatásnak és más orvosságnak használják, extraktuma az emésztés fokozására s a vizelet szerveinek gyengesége ellen, a K.-tea álmatlanság ellen orvosság. A H. Japonicus Sieb. et Zucc. lugasnak, lombdísznek, kerítésre használatos, néhol (Vésztő) vadulni kezd. Mint a sör fűszere csak a keresztes háboruk idején kezd kelendő lenni, még pedig Linné állítása szerint a gótok révén. A XIV. sz.-ban a K.-t Németországban széltében termesztették, a XV-XVI. sz.-ban Bajor- és Csehországban volt nevezetes. Nagyon lendített a K. termesztésén Angolországban az ászoksör gyártása.

A vad K.-nak a mívelés következtében sámos faja keletkezett, melyek a tobozok nagysága s alakja, az indák szine és az érés ideje szerint különböznek. Érés tekintetében van korai és kései K.; előbbi augusztusban érik és jobb minőségü K.-t szolgáltat, de nem oly bőtermő, mint a 2-3 héttel későbben érő és biztosabban termő kései K. A K. tájfajtái közül a legnevezetesebbek: a saazi (Csehország) későn érő piros indáju K., zöldessárga szinü, nagyon lisztes tobozokkal; e K. fajtát megfelelő feltételek mellett a legjobbnak tartják; továbbá a spalti (bajor), az auschai zöldindáju K. és az angol K. fajták közül az Erdélyben is művelt Golding-K. Sikeres termelésének legfőbb feltételei mérsékelten meleg éghajlat, szelek ellen védett, D-nek lejtő fekvés és mélyrétegü, jó erőben álló, középkötött talaj; sem a hamokon, sem a nyirkos agyagon nem díszlik. Hazánkban a legdélibb és legészakibb vidéken termelik. Minthogy a K. a földet 20-30 évig foglalja el, K.-telepek létesítésénél kiváló gond fordítandó a talaj kellő előkészítésére, mely abból áll, hogy a telepnek szánt területet 40-60 cm. mélységre megforgatják és erősen megtrágyázzák. Rákövetkező tavasszal, mihelyt a föld kellően megszikkadt, a telepet boronázással s hengerezéssel az ültetésre alkalmassá teszik s az ültető helyeket kicövekezik. A K.-tövek egymástóli távolsága 150-160 cm.-t szokott tenni, ugy hogy egy katasztrális holdon 2500 tő fér el. Márc.-ápr. folyamában történik az ültetés, mely célra régibb komlóültetvények metszésekor nyert 10-15 cm. hosszu dugványok szolgálnak. Legjobbak azok, melyek bőventermő tövektől származnak. Egy-egy ültető helyre 2-3 dugványt szokás elültetni olyformán, hogy a dugvány feje 10-12 cm.-nyire jusson a föld szine alá; a dugvány feje azonban csak 2-3 cm. vastag földréteggel borítandó s az elültetett dugvány mellé szőllőkarót vernek. Az első évben az ültetvénnyel nincs más dolog, mint hogy a gyomtól tisztán tartsuk s a hajtásokat a karóhoz kössük. A terület jobb kihasználása végett pedig a K. sorok között répát, káposztát stb. szoktak termeszteni. Az ültetés első évében is nyerhető egy kis trmés, az u. n. szűz komló, de erre biztosan számítani nem lehet. Ősszel az indák lemetszése után a K.-tőkéket földdel födjük be. A második és a rá következő években a K. kezelése a metszéssel kezdődik, mely abból áll, hogy a K.-tőkéről a mult évi hajtások éles kés segélyével eltávolíttatnak. A megmetszett tőke 3-4 cm. vastag földréteggel födetik be. A metszés után a póznázás következik. Legalkalmasabbak e célra 7-8 m. hosszu, lehető vékony, egyenes és lehántott luc- vagy vörösfenyő rudak, melyek a tőke északi oldalán 50-60 cm. mélyre helyeztetnek el. A metszés befejezése után a K.-t 2-3-szor megkapálják s azonkivül kiváló gonddal felkötözik. Minden K.-tőtől csak 2-3 indát vezetnek fel, a többit kitépik, a felvezetett indákat pedig szalmával, sással vagy fércelő pamuttal kötik a póznákhoz. A kötözésnél eleinte kivált arra ügyeljünk, hogy az inda hegye le ne törjön. A K.-szüret ideje megérkezett, mihelyt a toboz kellő fejlettségét elérte, zöldes-sárga szint öltött, ujjaink közé szorítva recsegő hangot ad s leszakítva kellemes illatot terjeszt. A szedés akként megy végbe, hogy a póznákat a póznaemelővel a földből kihúzzák s óvatosan lefektetik, de ezt megelőzőleg az indákat a föld szinétől egy méternyire átmetszik. A szedésnél arra kell ügyelni, hogy minden egyes toboz kis kocsányával csipessék le s hogy a szedett K. közé hibás tobozok v. levelek ne kerüljenek s minthogy a szedés sok munkáskezet igényel (középszerü termésnél 120 munkást) legajánlatosabb szakmányban végeztetni. Fél hl-jéért 20 fillért szokás fizetni. A leszedett K.-t kosarakban a szárítás szinhelyére viszik. A K. szárítása nagy gondot kiván, minthogy könnyen megpenészedik és az ilyen K. értéktelen. Nagyobb termelők a K.-t e célra szolgáló aszalókban szárítják. Kisebb termelőknél a szárítás szellős padlásokon, pajtákban történik; hogy pedig a szárító helyiség jobban kihasználtassék s a K. forgatása mellőzhetővé tétessék, a szárítandó K. rendszerint e célra készített cserényeken teríttetik el lehető vékonyan, melyeken mindaddig meghagyatik, mig teljesen ki nem száradt. A cserények állványokon ugy helyeztetnek el, hogy a levegő a K.-t minden oldalról érje. A K. elegendő száraznak tekinthető, ha nyomás után szétválik, azaz nem tapad össze. A száraz K.-t zsákokba tapossák v. sajtolják s igy viszik a kereskedésbe. A helyesen megszárított K. szine világos- v. zöldes-sárga s nem szabad, hogy vöröses-barna v. foltos legyen; illata erős s kellemes. Az ilyen K. 8-16% citromsárga K.-liszten (lupulin) kivül 3-3,2% keserü anyagot, 1,2-4,2% K.-gyántát és 0,1-0,5% illó olajat tartalmaz. Az egy évnél hosszabb ideig eltartott K. lassanként elveszti kellemes aromáját, idővel savanykás, sajtra emlékeztető szagot vesz föl s K.-lisztje megbarnul. Ezt a kedvezőtlen átalakulást megakadályozandó, a K.-t különféleképen konzerválják; e célra vagy hidraulikus sajtókban erősen összesajtolják vagy kénezik, vagy légmentesen elzárható pléhdobozokban tartják el. A termelőre nézve azonban legelőnyösebb, ha K.-ján mielőbb tulad. A K. termése felette ingadozó; okszerü termelésénél a katasztrális holdankénti átlagos évi nyers jövedelem viszonyaink között 1000-1200 koronára, az összes termelési költség 4-500, a tiszta jövedelem 6-700 koronára tehető. Magyarországon a K.-termelésnek a 90-es évek elején mindössze 300 hektár volt szánva, ugy hogy termésünk még a belszükségletet sem fedezte. A K. legnagyobb kiterjedésben Németországban 40,000 hektáron és Angliában mintegy 8000, Belgiumban 6500, Franciaországban 4000, az É.-amerikai Egyesült-Államokban 20,000 hektár van K.-val beültetve. Az évi termés 700,000-800,000 q-ra tétetik.

Betegségei. 1. Toboz-lombosodás. Abban áll, hogy a toboz megnyulik, s lazán elhelyezett sötétzöld pikkelyleveleket visel, melyek közül többen hosszu nyelü lomblevelekké alakultak át. E betegség, melyet a németek «Gelte»-nek, majd «Narrenkopfbildung»-nak neveznek, főleg a nedves s nitrogéntrágyákkal erősen trágyázott talajokon mutatkozik. Ellene a talaj szellőztetését és szuperfoszfát trágyák alkalmazását ajánlják. 2. A levelek leperzselődése. Tartós meleg és száraz időben előbb az alsó levelek, majd fokozatosan a felsőbbek is, nyelüktől fogva sárgulnak, fonnyadnak s végül elszáradva veresbarna szint vesznek fel, s ugyanilyen szinüvé válnak a tobozlevelek is. E betegség elkerülhető akkor, ha nagy szárazságban a K. telepek öntöztetnek. 3. A leveleken és a tobozokon lisztnemü bevonatot okoznak a Sphaerotheca Castagnei Lév. és az Oidium erysiphoides Fr. nevü gombák; a zsenge levelek a betegségben gyakran el is torzulnak. Ellene jó eredménnyel jár a lombozat behintése kénporral, mihez hektáronként 60-70 kgr. számíttatik (l. még Lisztharmat). 4. A leveleken és a szárakon kicsiny gyöngynemü bibircsek láthatók, amelyekben egy aranysárga pontot lehet észlelni; okozója a Synchytrium aureum Schroet. nevü gomba. 5. A leveleken barna foltokat okoznak a Phyllosticta Humuli Sacc., a Septoria Humuli Westd. és a Sphaerella erysiphina Cooke nevü gombák. 6. Korompenész (l. o.). 7. Aranka (Cuscuta europaea L., l. Aranka).

Komlóbükk

(növény, venicfa Diószegiéknél, komlófa, Ostrya Micheli), a gyertyánfélék kemény fája v. cserjéje. A gyertyánfától toknemü, felfuvódott hártyás, a makkot bezáró gubaleple különbözteti meg, mely füzérré csoportosulva az ágról lecsüng s a komló terméséhez hasonlít. 5 faja Európában (itt hazánkkal együtt csak egy), É.-Amerikában és Ázsia nyugati részén terem. Az O. carpinifolia Scop. (Carpinus Ostrya L.) alacsony fa Európa déli részén, Keleten és Fiume körül, de cserje is marad.

Komlópózna

e célra többnyire az egyenes, nyulánk és könnyü fenyőfákat használják. Ezeket mindjárt az erdőben lehántják, felső végökön pedig a komlóindák könnyebb felkúszhatása kedveért ágcsonkulatokat hagynak. A K.-k 5-12 m. hosszuságuak és lent 8-14 cm. vastagok.

Komlórózsa

(növ.), a boglárrózsa (l. o.) népies neve tul a Tiszán.

Komlós

1. Kis-K. (Ostern), nagyközség Torontál vmegye zsombolyai járásban, (1891) 2156 német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Nagy-K. (Bánát-K.), nagyközség Torontál vármegye zsombolyai j.-ban, (1891) 5235 lak. (2269 oláh, 1467 német, 66 magyar), takarékpénztárral, népbankkal, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. Lakói marhatenyésztést űznek. - 3. Tót-K., nagyközség Békés vmegye orosházi j.-ban, (1891) 1673 házzal és 9636 lakossal, (közte 700 magyar, 8697 tót; hitfelekezet szerint 8857 ág. evang., 423 róm. kat., 156 izr.); Tót-K. fejlődő iparos község, melynek népessége szorgalma által tünik ki. Van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. V. ö. Jankó János, Tót-Komlós (Békés-Gyula 1886). - 4. K., kisközség Sáros vmegye tapolyi járásában, (1891) 245 tót lakossal; II. András egy Jeruzsálem hegyéről nevezett szerzetes házat alapított itt 1212.

Komlós

András (Lupinus), nyomdász, 1569-ben vette át a már két éven át szünetelő Török Mihály-féle debreceni nyomdát, melyet 1578-ig vagyis 10 éven át nagy buzgalommal és szakértelemmel vezetett. Fontosabb és könyvészetileg is felette becses nyomtatványai ezen műhelynek: Melius Péter, Az egesz szent irásbol valo igaz Tudoman (1570) és Ilosvai Péternek, Sztárai Mihálnynak, Valkai Andrásnak, Varsányi Györgynek, Temesvári Istvánnak és Czeglédi Györgynek vallásos és történelmi apróbb művei.


Kezdőlap

˙