Kommunikálni

közölni, különösen irásban; közlekedni.

Kommunitás

(lat.) a. m. közösség, közvagyon.

Kommunizmus

(új-lat.), a szocializmus egyik faja. L. Commune és Szocializmus.

Kommutáció

(lat.) a. m. változás, cserélés. Kommutativ elv, az összeadásnak és szorzásnak egyik alaptörvénye. Ennek értelmében az összeg tagjai, ill a szorzat tényezői egymással felcserélhetők, anélkül hogy az összeg, ill. szorzat értéke változnék. A K. az összeadás bármely neménél érvényes, mig a szorzás bizonyos esetekben oly értelmezést is nyerhet, mely ennek az elvnek fennállását kizárja.

Kommutator

(lat.), áramirányítő, amelyet eleinte főkép a telegráfiában használtak az elektromágnesek visszamaradó mágnességének lehető csökkentésére; e végből az elektromágnes tekercsein átmenő villamos áram irányát időről-időre a K.-ral megfordították.

[ÁBRA] Kommutator.

Igen elterjedten használják az elektromos mérőkészülékeknél; hogy kisebb hibák is lehetőleg elkerültessenek, ezér a mérőkészüléken az áram mindkét irányu átvezetése mellett külön-külön mérnek. Igen sokféle szerkezetben használják. Elterjedt a 4 lemezes váltó, melyek többnyire köralakban vannak csoportosítva és egy-egy lemez igy 1/4 körszegmens, 2 átlósan egymással szemben levő lemez a teleppel, 2 pedig a vonallal van összekötve. Ha a két átlósan fekvő lemezt a jobb avagy bal szomszédjával hozzuk ez e célból hozzáadott fémdugóval fémes érintkezésbe, az áram majd az egyik, majd a másik irányba kering. Forgókaros és hengers szerkezetek is vannak használatban, ezeket l. Girotrop. Ha dinamoelektromos gépek szolgáltatta váltóáramot egyenáramuvá óhajtjuk változtatni, amint ez a gyakorlatban akkor fordult elő, amidőn a váltóáramu gépek áramának egy részét e gép mágnesezésére akarták felhasználni, akkor is K.-ra van szükségünk. Ily szerkezetet mutat ábránk. A gép tengelyére attól elszigetelten 2 oly fémgyűrü van felerősítve, melyeknek fogalaku nyulványai váltakozva egymásba érnek. Ezen nyulványok is közbeiktatott szigetelő anyaggal azonban ugy egymástól, mint a másik gyűrütől gondosan vannak szigetelve. A fogak száma megegyezik az egy körülfordulás alkalmával bekövetkező áramirányváltozások számával. Ha már most a fegyverzet tekercseinek egyik vége a K. egyik gyűrüjéhez, másik vége pedig a másik gyűrühöz van kötve, akkor a két egymás mellett levő nyulványra fekvő fémkefék már csak egyirányu áramot fognak kapni és tovavezetni a külső áramkörbe, mert abban a pillanatban, amidőn p. a felső kefébe a nyujtványból a megfordított irányu áram jönne, az alóla elfordul és a szomszéd nyulványt érinti, amelyből azonban most ugyanoly irányu áramot szed, mint az imént az előzőből. Lásd még Kollektor.

Komnenos

bizanci család, mely a konstantinápolyi (1057-59 és 1081-1185) és a trapezunti (1204-1461) trónon uralkodott. (L. Keletrómai birodalom.) Irodalomtörténeti szempontból nevezetes Anna Komnena (l. Anna 19.). A trapezunti császárok nagy K.-nak nevezték magukat, s az utolsót, Dávidot (l. o.), 1462-ben II. Mohammed fosztotta meg trónjától. Demetrios Komnenos későbbi történetiró kétes hitelü állításai szerint a K.-ok fönmaradtak volna Maniban (Peloponnezus) és Korzikában. V. ö. Wilken, Rerum ab Alexio I., Joanne, Manuele et Alexio II., Commenis gestarum libri IV. (Heidelberga 1811).

Komnénosz

Demeter, új-görög történetiró, szül. Korzikában 1750., megh. 1821 szept. 8. Azon törekedett, hogy a trapezunti császárok utódaitlól való származását bebizonyítsa, és a francia kormány elismerte ezt. Dávidtól való származásának bizonyítása céljából irta e műveit: Précis historique de la maison impériale des Commenes (Amsterdam 1784); Lettre a M. Koch sur l'éclaircissement d'un point d'histoire relatif a la fin tragique de David Comnene, dernier empereur de Trébisonde (Páris 1807); Notice sur la maison Comnene et sur ses vicissitudes, sur les circonstances qui l'ont transplantée en France (u. o. 1815).

Komnenovich

Sándor, matematikus, szül. Körmöcbányán 1813 okt. 13., megh. Budapesten 1869 ápr. 22. A technikai pályára lépett s 1847-1852-ig a műegyetemmel kapcsolatos ipartanodán, 1857-től a műegyetemen a matematika tanára volt. Tankönyveket irt: Algebra v. betüszámtan (Pest 1872); Elméleti elemi mértan (u. o. 1868).

Komócsin

(növ.), l. Lóperje.

Komócsy

József, költő és hirlapiró, a Petőfi-társaság volt alelnöke, szül. Vencsellőn (Szabolcs) 1836 márc. 25., megh. Budapesten 1894 jun. 19. Atyja korán elhalván, anyja 6 gyermekkel szorult anyagi helyzetben maradt s K. kiskorától megtanulta önerején küzdeni fel magát. Tanulását a szatmári róm. kat. gimnáziumban kezdte, de nyughatatlan természete miatt nem volt maradása az iskolában, s anyja mesterségre adta. Vargainas lett, de éjjel olvasgatott és a tanulásvágy annyira erőt vett rajta, hogy egy év mulva felhagyott a mesterséggel, s egy tanítóképzőben folytatta tanulmányait és Técsőn (Máramaros), mint segédtanító 3 évig működött. Szorgalmasan művelte magát, Szatmáron letette a képesítő vizsgálatot, itt lett tanító is, majd a tanítóképzőben a módszertan helyettes tanára. 1859. Ungvárra nevezték ki főtanítónak, 1861. pedig a fővárosba költözött. Sok nélkülözésébe, küzdelmébe került, mig sikerült a magyar szellemi élet központjában megtelepednie s magának mint költőnek jövőt biztosítania. Egyideig mint magánnevelő tartotta fenn magát, majd rendes tanár lett a Röser-féle kereskedelmi iskolában. Apró verseket már gyermekkorától irogatott, irói munkásságát pedagogiai téren 1858. kezdte a Tanodai Lapokban. A szépirodalom terén Pestre költözése után tünt fel, főleg 1863-64., mikor Iszkender név alatt a Tóth Kálmán Hölgyfutár c. lapjába irogatott prózai és verses szatirákat; Arany János Koszorujába is irt néhány költeményt és 1864. a Pesti Hölgydivatlap (későbbi címén Budapesti Bazár) szépirodalmi részének szerkesztését vette át, amit állandóan folytatott. 1868 óta a Hirmondó címü képes politikai és ismeretterjesztő néplapot szerkesztette. E két utóbbi lap anyagilag teljesen gondnélküli életet biztosított neki. Verseinek első gyüjteményét K. J. költeményei cím alatt adta ki (Pest 1868). E kötet az újabb magyar lirikusok jelesebbjei közé emelte s elég népszerüvé tette. Követte ezt A nyeglék c. szatirája (u. o. 1869), mely a Kisfaludy-társaság pályázatán dicséretet aratott. Szerelmi verseinek javát egy újabb gyüjteménybe foglalva, Szerelem könyve c. alatt 1883. adta ki, amely 3 kiadást ért. Versei szerelmi és hazafias dalok, genre-képek, románc- és népdalfélék, továbbá szatirák és alkalmi ódák, humoros és elbeszélő versek. Egészben egyszerüség, őszinteség és könnyü forma jellemzi s az a derüs hang, mely lelkének a magánéletben is alapvonása volt. Vidám természete, egészséges humora társas érintkezéseiben is kedveltté tették, s irodalmi, tanügyi körökben és a nagy közönségnél is egyaránt népszerü alakká; hiresek voltak adomái és homoros felköszöntői. Sokszor megkeresték alkalmi költemények irására, melyeket maga szeretett elszavalni; ugyszólván országszerte temérdek ismeretsége volt. Mint neves iró is fentartotta az összeköttetést a tanítói karral és tőle telhetőleg előmozdította érdekeiket. A budapesti tanító-egyesület tiszteleti tagjául választotta, választmányi tagja volt az országos köznevelési egyesületnek, s buzgón működött a főváros képviselőtestületében is. 1872-75. sokat irt a Magyar Néptanító c. lapba és Jókedvü Bácsi név alatt több ifjusági iratot tett közzé (Jó gyermekek képes világa, Történelmi képes ábécé, Történelmi képes album). Irt Vidor név alatt is, legtöbbnyire tárcaszerü politikai arcképeket. Mikor a Petőfi-társaság alakult, K. egyike volt az alapítóknak és a társaság csakhamar alelnökévé választotta; a tisztet mindvégig buzgón töltötte be. 1890 nov. 28. őszinte ovációk közt ünnepelte 25 éves irói jubileumát. A társaság kedvelése miatt későn jutott eszébe családot alapítani. 1884. nősült. Halálát vérmérgezés okozta, véletlenül megvágott lábujjáról. A főváros díszsírhelyet jelölt ki hamvainak. Özvegyén kivül egy leánykája maradt.


Kezdőlap

˙