Kopisch

Ágost, német költő és festő, szül. Boroszlóban 1799 máj. 26., megh. Berlinben 1853 febr. 3. Prágában, Bécsben és Drezdában festővé képezte ki magát, de utóbb le kellett mondania és Rómában, Nápolyban a költészetnek és régiségtani tanulmányoknak szentelte magát. Ő fedezte fel Capriban a kék barlangot. 1828. visszatért Németországba, azután Berlinbe, majd 1847. Potsdamba ment. Mint költő főkép humoros irataival tünt ki. Művei: Ein Karnevalsfest auf Ischia (novella, Boroszló 1831); Gedichte (Berlin 1836); Agrumi, ital. Volksleider (u. o. 1838). Lefordította Dante Isteni Szinjátékát (u. o. 1840, 3. kiad. 1882); Die Schlösser u. Gärten zu Potsdam (u. o. 1856). Összes műveit Böttlicher adta ki 1856, 5 kötetben.

Kopitar

Bertalan, szláv nyelvész, született Repnjeben (Krajna) 1780 aug. 23-án, meghalt Bécsben 1844 aug. 11-én. 1807 óta Bécsben jogot tanult, miközben kedvel foglalkozott nyelvészeti tanulmányokkal; 1809. cenzorrá és udvari könyvtárnokká neveztetett ki. 1814-ben Párisba ment, hogy onnét a franciák által magukkal vitt kéziratokat visszahozza. Irodalmi munkássága nyelvészeti tekintetben teljes méltánylást nyert, nemcsak a szlávok, hanem a német, francia és angol folyóiratokban is; kevésbbé volt szerencsés a szláv történetirás terén, hol Dobrovszky, Palacky és Schaffarik több sikerrel működő iskolájával ellentétes állást foglalt el. Munkái: A krajnai szláv nyelv grammatikája (Laibach 1808); Glagolita Clozianus (Bécs 1836); Hesychii Glossographi discipolus Russus (egy ó-görög szöveg orosz glosszáinak magyarázata) az értekezletek egész sorával a szlavisztika köréből (1839); Prolegomena a Reimsban őrzött u. n. Texte du Sacre-hoz (Páris 1843); 1829. egy ideig a Wiener Jahrbücher der Literatur szerkesztését vette át. Kisebb műveit, melyekből az I. kötet 1857. jelent meg, kiadta Miklosich. Halála után megjelent Evangelia slavice c. munkája is (Páris 1848), mely 200 ívrétes lapból áll, s ezek közül 94 lap metszett és festett facsimile, 94 lap latin fordítás, 3 címlap, 7 lap előszó és 2 lap olyan volt, amelyen a teljes cyrilli és glagolitikus ábécé föl volt tüntetve s ára (megjelenéskor) 80 frankra rúgott. K.-nak 1864. elhunyt barátja, dr. Festl gyüjtést rendezett, melynek eredményéből 1845 okt. 21-én a nagyérdemü nyelvbuvárnak síremléket állíttatott.

Kópja

2-21/2 méter hosszu döfő lándsa, melyet a magyar lovascsapatok is egészen a XVII. sz. végéig használtak. A K.-t ugyan rendszeresen csak döfésre használták, de a külföldi (német és olasz) kútfőkben ismételve olvassuk, hogy kivételes esetekben, mint a lándsás gyalogosok (Lanzknechte) által képezett négyszögek megtámadásánál egyes csapatok a K.-kat, miután azokkal a négyszögbe be nem hatolhattak, a gyalogosok közé hajították s ezzel készítették elő a közvetlenül utánuk jövő lovas-osztagoknak a négyszögbe való betörését. A K.-val felfegyverzett idegen nemzetbeli lovast kópjás-nak, a magyar kópjást pedig huszár-nak (l. o.) nevezték.

Koplalás

l. Éhezés és Éheztető kúrák.

Kopó

a vadakat csaholva nyomon hajtó vadászkutya. A K. szimat után nyomozza a vadat és mikor megérzi a szagát, elnyiffantja magát, kergeti, mig a vadász elé kerül. Az elvesztett nyomot ismét felveszi és a vadat megfordítja, visszahozza, lövésre tereli. A K.-val való vadászat egyike a legérdekesebbeknek, csakhogy kárral jár, mert a vadat a területről elűzi. Azonban nagy összefüggő erdőségekben, meredek, hozzáférhetlen hegységben, sűrü nádasokban a K. nélkülözhetetlen. - K. füzér, l. Füzér.

Kopogó bogár

l. Halálbogár.

Kopogós

l. Magyar táncok.

Kopogó szellem

l. Spiritizmus.

Kopogó termesz

l. Könyvtetü.

Kopogtatás

(percussio), a test falainak ütögetése diagnosztikai célból. Feltalálója Auenbrugger (l. o.). Célja a kopogtatott helyen a mélyben fekvő szerv fizikai állapotának felismerése a K.-nál keletkező hang és a kopogtató ujj által érzett ellenállás segítségével. Rendesen az u. n. közvetett K.-t használjuk: a vizsgálandó testrészre reá illesztjük bal kezünk mutató v. középső ujját, esetleg egy alkalmas alaku csontból vagy más megfelelő anyagból készült lemezt és azt jobb kezünk középső ujjával, v. kalapáccsal ütögetjük. A levegőt tartalmazó szervek fölött u. n. éles K.-i hangot kapunk. A légtelen szervek K.-i hangja tompa. A légtartalom változásai szerint ezen két véglet között minden átmenet előfordul. A rendellenes K.-i viszonyok okának felismerése céljából többnyire más vizsgálati eljárások (hallgatózás, a szervek működésének vizsgálata, próbapunkció stb.) alkalmazására vagyunk utalva. L. még Auszkultáció.


Kezdőlap

˙