Pál, költő, szül. Bars-Endréden 1858 márc. 7., ősi családból, mely a Hunt-Pázmán nemzetségből származtatja magát. Az alsó gimnáziumot Léván, a felsőt és az első két évi jogot Pozsonyban végezte, az utóbbi kettőt Budapesten. 1881. az államtudományok doktora lett; barsvármegyei birtokos év virilista, azonban Pesten él mint állami tisztviselő és iró. Reviczky Gyulával gyermekkorától szoros barátság fűzte össze, s az 1880-as évek elején irodalmi célok közössége egy kis irói kört csoportosított köréjök (Szabó Endre, Komjáthy Jenő). Legmélyebb hatással az irók közül Shakspere, a filozofusok közül Schopenhauer volt rá, a magyar irók közül Kemény, Vörösmarty és Arany. Mint költő magasabb becsvággyal dolgozik s nehezebb feladatokat tűz maga elé. Első műve is: A tulvilág komődiája c. drámai költemény (1877) filozofiai célzatu s a dogmák tulvilágát szatirizálja; 1877. megjelent Költői elbeszéléseiben drámai élénkségre törekszik, kisebb lirai költeményeiben pedig az általános témák kizárásával az egyéniség elvét igyekszik megvalósítani. Irt egy verses vígjátékot: Ostrom, melyben modern és romantikus elemeket forraszt egybe és egy tragédiát: Alkibiades, melyben a korlátlan életszomj tragikumát kivánja feltüntetni. Irt még esztetikai, politikai és jogi cikkeket; a Magyarország c. politikai napilapnak szinházi kritikusa. Reviczky halála után ő rendezte sajtó alá a költő hátrahagyott műveit.
l. Kórógyi.
község Horvát-Szlavonországban, Szerém vármegye vukovári j.-ban, (1891) 1046 horvát-szerb és magyar lakossal.
(gör.), a földképkészítés matematikai módszereiről szóló tan. L. Földrajz.
(Koroghi)-nemzetség egyik őse nemzeti hagyomány szerint részes lett volna szt. Gellért megöletésében (1046). - K. (I.) István, a Keled nemzetségből származó Kórógyi-család tagja. Ősi fészke az Eszéktől délre eső Kórógy (most Kologyvár). 1388. Harsány birtokát nyeri Mária királynőtől azon vitéz szolgálatai jutalmául, miket a garai támadásnál szerzett. Ekkor fogságba is esett. Ezenkivül a macsói bánság visszafoglalását s Palizsnay János meggyőződését is vitézi érdemei közt találjuk felsorolva. 1382-1385-ig macsói bán volt. V. ö. Márki, Mária királynő 97-119; Fejér, Codex Diplomaticus XX. 1. 415, 595; Századok 1875, 450-51. - K. (I.) László, pécsi püspök 1315-1345. Az Anjouk szilárduló trónjának hű támasza volt. Mivel azonban családja egy időben összekoccant I. Károly királlyal, ez őt utolsó éveiben nem igen kedvelte s előmenetelének a pápa előtt nagy akadálya lett. I. László mindamellett Nagy Lajos koronázásán megjelent s ez által bizonyította be kétségbe vont ragaszkodását az Anjouk trónjához. V. ö. Pór, Lajos király 20-21. l. - K. (II.) László, Fülöp fia, 1365. tevékeny részt vett a bolgárok ellen viselt hadjáratban, melynek végén bolgár bánná nevezte ki Nagy Lajos. V. ö. Pór, Lajos király 389. - K. Fülöp, előkelő főur volt Zsigmond király idejében; 1415. 30 főnyi kisérettel jelent meg a konstanzi zsinaton. V. ö. Fejér, Cod. Dipl. X. 8. 599; Karácsonyi, Magyarorsz. s a nyug. egyházszak, 64. l.
Ottó (Trost), festőművész, született Budapesten 1856. Öt éves koráig Magyarországon növekedett; ekkor családi körülményei Ausztriába szólították és Bécsben folytatta iskoláit. Reáliskolai tanulmányait bevégezve, rajztanára Gayling művészi tehetséget fedezett föl benne s rávette a szülőit, hogy K.-t a festészeti pályára adják. 1871. be is iratkozott a bécsi képzőművészeti akadémiába, hol Warzinger és Geiger tanárok vezetése alatt olyan haladást tett, hogy nemsokára Angeli, majd később Makart fogadta tanítványává. A fiatal festő nemsokára visszavágyott hazájába s nagy örömmel fogadta nagybátyjának, Somsich Pálnak meghivását, ki alkalmat nyujtott neki arra, hogy a magyar népéletet közelről tanulmányozhassa s egyúttal német hangzásu nevét is K.-ra magyarosította. Somogyban, Baranyában és Bácskában készültek karakterisztikus magyar genreképei: A javíthatatlan; Hogy megnőttél; Olyan nincs. Ezekkel jött 1885. Budapestre, a Benczur vezetése alatt álló mesteriskolába. A javíthatatlan szerezte meg számára 19 versenymű között a 6000 frankos Munkácsy-díjat 1886., s K. a következő évben már Párisba utazott, hogy Munkácsy oldala mellett fejlessze tovább nem közönséges tehetségét. A francia fővárosban készült művei közül különösen említésre méltó A meggyilkolt háza előtt című, megragadó hangulatával. Párisban arcképfestéssel is foglalkozott s egyik arcképéért az 1889-iki Salon juryja is kitüntette. Visszatérve hazájába 1892-ben, egy évet József főherceg alcsuthi birtokán dolgozott. Itt festette először a Ne busulj című képét, 1893. pedig a Kártyavetőnőt. Az 1894-iki tárlaton Berrac tábornok kitünően festett arcképével vonta magára a figyelmet. A történelmi festészet művelésére Munkácsy buzdította és K. újabb időkben készített is néhány történeti vázlatot, melyek közül egy: Mátyás, Bécs előtt annyira megnyerte a magyar kormány tetszését, hogy a festmény kidolgozását meg is rendelték nála.
(aetiologia), az orvosi tudomány azon része, amely az egyes megbetegedések okát kutatja és a kettő közötti oki összefüggés kimutatására törekszik.
(gör.), az élő lényekkel foglalkozó tudományok azon része, mely az élő lényeknek földünkön ugy vizszintes (földrajzi szélesség és hosszuság szerinti), mint függőleges (azaz a szárazföldön magasság, a vizekben mélység szerinti) elterjedését kutatja s általános törvényekre visszavezetni törekszik.
az üszöggomba spórájának fekete pora; frankfurti K., l. Frankfurti fekete. L. még Füst.
(ang. Coromandel-Coast), Elő-Indiának a Bengáliai-öböllel határos homokos partja, amely a Kalimer-foktól a Kisztna torkolatáig nyulik; hibásan néha az egész K.-i partot igy hivják. Bár több jelentékeny város épült a K. parton, sehol sincs olyan kikötő, amelyben a hajók biztos menedékhelyet találnának. Az egész K. part, egy pár kis francia területet leszámítva, Madrasz presidencyhez tartozik.