Koroszko

helység Nubiában a Nilus balpartján, az É. sz. 22° 40' alatt, 12-15 sárkunyhóval és a karavánok számára egy nagy udvarral. Innen indul ki azon 400 km. hosszu Karaván-út, amely Bir-Murad és Abu-Hammed helységek érintésével átvezet a Nubiai-sivatagon Szudánba.

Korosztály

(erdészet). Ha az egy gazdasági egységet (egy üzemosztályt, vágássorozatot) alkotó állabok közül azokat, melyek kora egymástól nagyon nem különbözik, összefoglaljuk, nyerjük a K.-okat. Egy K.-ba szokás nálunk sorozni szálerdőnél az 1 és 20, 21 és 40, 41, és 60, 61, és 80, 81 és 100 s igy tovább, éves korok közé eső állabokat; mig sarjerdőknél, ha a szabályos vágáskor (forda) 5-tel osztható, a korhatárok közei öt-öt évesek, de a vágáskor nagysága szerint változhatnak, p. 18 éves vágáskor mellett alkothatók két 9 éves, v. három 6 éves fordaszakot, s a szerint alkotom a K.-kat is. A szabályos állapotban levő erdőben minden K. egyenlő területet foglal el, és mindenikben minden egyes, oda tartozó korszaknak meg kell lenni. Az egyes K.-okat római számokkal szokás jelölni; nálunk a jelölés a legöregebb K.-lyal kezdődik, ez jelöltetvén I-gyel; mig Szászországban a legfiatalabbat jelölik I-gyel, s a legöregebb kapja a legnagyobb számot. - K. a katonaságnál, l. Kiegészítő szolgálat.

Korosztály-táblázat

(erdészet). Oly táblázatos kimutatás, melynek főrovatait a korosztályok (I, II, III. stb.) képezik, s az egyes üzemosztályok és vágássorozatokba tartozó osztagok területe az azokon álló állabok kora szerint besorozva kimutattatik és összegeztetik. Igy kiderülvén az egyes korosztályok területe, azok viszonya a szabályos állapothoz megitélhető. Például: A. üzemosztály. I. vágássorozat.

[ÁBRA]

Korotnoki

l. Lengyel.

Korotojak

az ugyanily nevü járás székhelye Voronezs (ettől 87 km.-nyire) orosz kormányzóságban a Don partján, vasút mellett, (1892) 1236 lak., olajprésekkel. A várost a XVII. sz.-ban alapították.

Korörökség

l. Hitbizomány és Idősbiség.

Korpa

a gabonaőrlés terméke s a gabonaszem beltartalmát, a magfehérjét burkoló hámrétegeknek szétszakgatott részeiből áll. A koprahéjak nagyobb szivósságuknál fogva a porrámorzsolásnak jobban ellenállanak, mint a lisztet szolgáltató magfehérje, s ennélfogva egy részük a lisztrészecskéknél nagyobb méretü levélkékben, és szilánkokban maradnak az őrleményben, s azért a lisztből kiszitálhatók. A műűőrlésnél több, a simaőrlésnél kevesebb K. különíthető el. A műőrlésnél a darálási művelet alatt nyerik a kereskedelmi durva-K.-t, a darának és dercének felbontási művelete alatt pedig a finom-K.-t, mely utóbbit a dara- és dercetisztító-gép légárama mint szálló-K.-t (Flugkleie) a K.-kamrába fújja. A kereskedelmi K. annál fehérebb és értékesebb, mentül több a rajta maradt lisztrészecske. A molnárok a búzának előkészítése alkalmával elkülönített csirák, apró törött búzaszemek és a kereskedelmi búzában levő idegen magvak összeőrlése által nyert őrleményt a K.-hoz keverik. A búzából a műőrlésnél mintegy 8% durva K.-t s mint egy 12% finom K.-t nyernek.

Nagyobb mennyiségü K.-t csak oly állatokkal szabad etetni, melyeknél nem fektetünk arra kiváló súlyt, hogy szilárd szervezettel birjanak; ilyenek a hízóállatok és részben a fejőstehenek; ellenben a növendék-, tenyész- és erőkifejtő állatoknál csak mérsékelten kell a K.-t használni. A lóval azért sem etenek sok K.-t, mert bélköveket hoz elő. A lóval és a kérődző állatokkal természetes minőségben, de - a kellő rágás és nyálazásra való tekintettel - nem nagyon rövid szecskával keverve kell a K.-t etetni. Azelőtt szerették a K.-t leforrázni, de Kühn bebizonyította, hogy a leforrázás és főzés a K. nitrogéntartalmu tápanyagainak emészhetőségét csökkenti, kivált ha sokáig főzik. Ezért legfeljebb csak akkor kell a K.-t leforrázni vagy főzni, ha dohos vagy nem egészen kifogástalan. A sertéssel legcélszerübb a K.-t ugy etetni, hogy langyos vizzel sűrü pépet készítünk belőle. A K.-t gyakran hamisítják, és pedig gyommagliszttel, földdel, homokkal, fürészporral stb.; ha tehát a gazda nem egészen bizalmat keltő helyen vásárol K.-t, vizsgáltassa meg a K.-t valamely mag- vagy vegykisérleti állomáson.

Korpád

(Nagy-) kisközség Somogy vmegye nagyatádi j.-ban, (1891) 1247 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Korpafű

(növ., Lycopodium L. a. m. farkastalp v. farkasnyom, szarvasmoha, medvetalpmoha), a róla nevezett növényosztály többnyári, mohanemü télizöld füve v. félcserjéje. Szára szétmászó, két-kétáguan elágazó, ága felegyenesedő, levele örves vagy spirális helyzetü, apró, néha kétfelé pikkelynemü, s a törzsecskéjét sűrüen ellepi. Sporangiuma az ágak tetején, a levelek tövében hengerded füzérré csoportosodik. Némelyik fajnak sarjrügye van, azaz kevéslevelü, kurta ágacskája, mely az anyáról lehull és új K. lesz belőle. Apró gumóforma, csak kissé zöld előtelepjét csak legújabban ismerték fel. Mintegy 107 (hazánkban 6) faja ismeretes. A L. clavatum L. (farkaskörmü moha és kuptos moha Baumgartennál, kapcsos moha, földön folyó fenyő, földön folyó moha Benkőnél) szára a füvön messzire szétmászik, levele szétálló, sertevégü, ága végén 2-8 termésfüzére van. Spórája, valamint a L. annotinum L. és Selago L. (serkefű vagy részeggyörgy füve Benkőnél) fajé is, officinális és mint villámpor, korpafűmag, pulsis v. semen lycopodii v. boszorkányliszt különböző célra használatos. A K.-mag nagyon könnyü, finom, halaványsárga, szagtalan és csaknem ízetlen por, a vizet nem szíja magába, száraz marad, a hatása is ilyen. Ebbe teszi a patikás a pilulát, a kis gyermek kipállott testrészét szórják be vele, a szinpadon hirtelen fellobbanó és tüstént eltünő tüzet vagy villámlást rögtönöznek vele, sőt a Lichtenberg-féle elektromos figurákat, valamint a Chladni-féle hangábrákat is vele állítják elő. Régen a füvét a boszorkány ellen az istálló ajtajára is szögezték, koszoruba kötve pedig az alvószobában is függött v. babonaságból a testen körülkötve viselték. A K.-magot hamisítják: 1. kénnel, de ezt égetve a szaga elárulja; 2. mésszel, gipsszel, zsírkővel és efélékkel, de iszapolás v. elégetve az égetlen maradékból ismerjük fel; 3. keményítővel, de ezt a jódtól megkékül; 4. mogyoró, gyékény, diófa v. fenyő v. más virágzó növények himporával. A L. clavatum füve a bort is javítaná, midőn romlani akar, azért néhol borfűnek (Weinkraut) nevezik. A L. Selago L. forrázata heves hányást okoz, meghajt, rángatódzást, sőt elvetélést is okoz, az északi nép erre a célra használja is. A házi állatok férgét is pusztítják vele, a legtöbb fajjal a gyapjut meg lehet sárgítani, a L. clavatum-ból a svéd nép cipőtörlő pokrócot sző.

Korpafűfélék

(növény, Lycopodiaceae, Dichotomeae), a korpafűrendüek családja, vagyis az egyféle-spórás lycopodinák, a korpafű, Tmesipteris Bernh., tarfű (Psilotum Sw.) és Phylloglossum Kze élő, s a Lycopodites Brongn., Lepidodendron Brongn., Sphenophyllum Brong. és Sigillaria Brongn. kihalt ősgénuszokkal.

Korpafűrendüek

két-kétáguak v. mohalevelüek (Lycopodinae, Dichotomeae, Muscifoliae), az edényes virágtalanok osztálya. Többnyire két-két águ, kitelelő s mint a mohák, aprólevelü, kuszó növénykék, csak a vizi Isoëtes L. (l. o.) eltérő termetü; sporangiumjok a levél tövében, vagy a levél aljához közel keletkezik s a hajtás tetjén gyakran különös termésfüzért alkot. Spórájok mind egyféle, ezek a korpafűfélék (Lycopodiaceae) v. nagyobb és apróbb spórájuk van (makrospora, mikrospora), ez a Selaginella-félék, meg az Isoëtes családja. Kis előtelepjük a spóra falából nem bujik ki. Megfogyatkozott, más korszakbeli növényosztály, a kőszén korszakában volt virágzó, akkor faalaku génuszai is voltak.


Kezdőlap

˙