Kosár-ív

l. ív.

Kosárvonal

(ovális), körívekből összeállított, ellipszisszerü görbe vonal. Számos faja van, melyek egyike a következő módon nyerhető (l. ábrát).

[ÁBRA] Kosárvonal.

Válasszuk az egymást O-ban merőlegesen metsző AB és CD tengelyek közül a kisebbiknek OC felső felén az E pontot tetszésünk szerint, s rakjuk fel a nagyobbik tengelyen a CE-vel egyenlő AF és F'B távolságokat. Azután szerkesszük az EF-re merőleges és azt felező GH egyenest, mely CD-t K-ban metszi; továbbá legyen OK' = OK. Most már K. és K' pontokat egyenes vonalakkal összekötjük F és F'-vel, s ezen egyeneseket F és F'-en tul is meghosszabbítjuk. Végre rajzoljuk az AF = F'B körzőnyilással F és F' középpontok körül az MAL és M'BL' köríveket, valamint K és K' középpontok körül a KC = K'D körzőnyilással az LCL' és MCM' köríveket.

Kosbor

v. kosborfű, vitézfű, nőszőfű, agárfű, néhol kökörcsin (növ., Orchis Tourn.), a róla nevezett család füve, mintegy 80 faja (hazánkban 22) Ausztrália kivételével az egész földkerekségen terem. Többnyári gyökere közt két gömbölyded v. ujjas gumó van (l. Heregumó), szára leveles, levele hüvelyező, virágzata füzér, magrejtője külső és sodort, ajakszirma háromkaréju, sarkantyus termése háromfelé repedő tok. Szép piros virágával a rétet s erdőt díszíti, a jó televényt szereti, sőt az ingoványon s a Rákos homokján is nő. Az évi megújulás és kihajtás friss és ép gumó tetjén levő rügyből indul meg. Virágzáskor rendesen két gumója van, de a tavalyi nemsokára elvész, csak az idei telel ki. A K. meg a rokon kosborfélék gumójában sok növénynyálka és keményítő van, azért salep (radix salep) néven burkoló és tápláló orvosság. Salepnek sok K. gumóját (O. morio L., O. mascula L., O. militaris L., O. ustulata stb., továbbá az anacamptis pyramidalis L., Platanthera bifolia L.) gyüjtik. A nép hitében az ujjas K.-gumó nevezetes, némely vidéken üdvkacsó v. Krisztus keze (radix palmae Christi) néven Szent-Iván napján gyüjtik és elteszik, mert szerencsét hoz, a pénzt gyarapítja, a kincset pedig a földből kiemelhetni vele.

Kosborfélék

(növ., anyahimesek nagyrészt, a gynostemiummá egyesülő himről és anyáról igy nevezve; orchisfélék, orchidaceae), az egysziküek családja. Többnyári füvek, a földben tenyészők szára egyenes, ágatlan, levele váltakozó, ritkábban átellenes, inkább a növény töve felé csoportosodik, hasítatlan, gyakran lándsás, egyközes erü, hüvelyező v. szárölelő, ritkán pikkelynemü. A földben bojtos gyökerük v. terjedő tőkéjük, gyakrabban pedig páros gyökérgumójuk van (l. Heregumó), mely a szárnak alsó, földbeli részéből ered. V. ö. Orchideák és Kosborvirág.

Kosbor-virág

(növ., flos orchideus, l. az Aceras ábráját), v. maga az egész kosborfű v. csak a virágja, mely az egysziküek között morfologiailag és biologiailag nagyon nevezetes. A K. ritkán magános, többnyire füzéres, fürtös v. ágasbogas helyzetü. A három külső és két belső lepellevél meglehetős egyforma s boltozatosan összeborulva a K. sisakját (galea) alkotja. A 6. szirom hosszabb, másforma, többnyire háromkaréju, csinosan festett és sarkantyus. Ez az ajakszirom v. mézajak (labellum). Az ajakszirom eredetileg a legfelső, a magrejtő v. a virágnyél csavarodása folytán kerül a virág alsó részére, azért alsó ajaknak is hivjuk. A nyeletlen himek a bibeszállal húsos oszloppá (bibeoszlop bibeták Brassainál, gynostemium, androstylium vagy androstylum, anyahimes virág) nőnek össze. A himsejt csak ritkán teljesen szabad, rendesen négyenként összetapad (polen quaternarium), a porfejtő egy-egy felének szemcséit enyvanyag mintegy pornemü v. viasznemü aprósággá (himgöröngy, pollinarium v. pollinium) foglalja össze. A K.-ból ezt tűvel könnyen kivehetjük, a kertész a mesterséges termékenyítést igy végzi vele. Az Orchis morio himgöröngyében 120,000 porszemet számítottak össze. Ez a két himgöröngy lefelé a kiszáradt nyálkából alakult nyéllel végződik, s lent ragadós mirigy (kapocs, retinaculum) köti össze (a Himantoglossum), v. egészen szabad (az Orchis). E mirigy néha a bibe egyik redőjében (bursicula) van.

Koschat

Tamás, német zeneszerző, szül. Viktringben, Klagenfurt mellett 1845 aug. 8. Udvari karénekes és a bécsi udvari opera tagja. 50-ik születésévét jun. ülték meg Bécsben, aug. 3. pedig szűkebb hazájában, Klagenfurtban. Számos dalt és férfikórust szerzett karintiai dialektusban. Nevezetesebbek: Am Wörthersee (1880) és Aus den Kärntner Bergen (1890). Költeményeket is adott ki: Hadrich- Gedichte (1877); Dorfbilder aus Kärnthen (1878); Erinnerungsbilder (1889).

Koschmin

(Kozmin), az ugyanily nevü járás székhelye Posen porosz kerületben a felső Orla és vasút mellett, (1890) 4358 lak., kertésziskolával.

Kosciol-Koscielski

József Tivadar Sztaniszló, lengyel politikus, szül. Szluzevo várában (Lengyelország) 1845 november 9. Berlinben és Heidelbergában jogot tanult, aztán nagy utazásokat tett Ázsiában és Afrikában. 1881. a porosz urak házába került, 1884. a birodalmi tanácsba választották be, ahol a lengyel párt vezérférfia lett. A kormánnyal szemben barátságos álláspontra helyezkedett és ezért választói közt már ellenzék keletkezett, mely az «udvari lengyelek» ellen állást foglalt. 1894 márc. 10. K. lemondott mandátumáról. Mint lengyel költő és politikus röpiratiró is kitünt.

Kosciuszko

(ejtsd: koscsusko), 1. az ausztráliai kontinens legmagasabb (2189 m.) hegycsúcsa az ausztráliai havasokban. Csúcsa körül a hegyszakadékokban még nyáron át is van hó. - 2. K., county Indiana É.-amerikai államban, 1425 km2 területtel, 26,495 lak., Warsand székhellyel.

Kościuszko

(ejtsd: koscsusko) Tadeus, a lengyel köztársaság egyik legnayobb hőse, ki a legelső fölkelést szervezte a felosztott Lengyelország felszabadítására, szül. Siechnowicében (Litvánia) 1746 febr. 12., megh. Solothurnban (Svájc) 1817 okt. 15. Katonának nevelődött a varsói kadétiskolában, majd államköltségen a versaillesi, párisi, bresti katonai akadémián, azután mint kapitány lépett a lengyel hadseregbe. Egy szerencsétlen szerelmi viszony folytán elhagyta Lengyelországot s 1777. mint Washington hadsegéde Észak-Amerika szolgálatába lépett. 1786. tért vissza hazájába, hol a lengyel hadsereg szervezésénél 1789-ben vezérőrnaggyá nevezték ki. Elfogadta az 1791 május 3-iki konstituciót és Poniatovszki alatt mint hadosztályparancsnok szolgált. 1792 jun. 18. Cielenice mellett harcolt s julius 17-én 4000 lengyel katonával és 8 ágyuval öt napon át védelmezte a körülsáncolt Dubienkát 18,000 főből és 40 ágyuból álló orosz haderő ellenében. Lengyelország második felosztása után visszavonultak élt Lipcsében, de mikor a lengyel forradalom kitört, az élére állt, hogy kivívja hazája szabadságát. A nemzetgyülés diktátorrá proklamálta s K. 1794 márc. 23. Krakóba érkezvén, felszólította a lengyeleket az 1791-iki konstitució helyreállítására. Toborzott seregével 1794 április 4-én Raclavice mellett megverte az orosz sereget, mire Varsóban is fölkelt a nép. K. ideiglenes kormányt alakított, azután az egyesült porosz-orosz sereg ellen indult, de Szczekoczny mellett megveretvén, visszavonult Varsóba, ahol véget vetett a kitört néplázadásnak. A porosz-orosz sereg körülzárta a várost, melyből K. ismételten kitört s minden támadást visszavert; végre a porosz király megszüntette az ostromot. Ekkor K. rendezte a pénzügyeket, az igazságszolgáltatást, megszüntette a jobbágyságot s visszaadta a nemzeti gyülésnek a legfőbb hatalmat. Mikor az oroszok ismét támadásra készültek, szembeszállt velük s 1794 okt. 10. Maciejovice mellett összeütközött velük. Háromszor visszaverte az oroszokat, a negyedik összeütközésnél K. megsebesülvén, leesett lováról s az ellenség kezébe került. De nem igaz, hogy ekkor azt mondotta volna: Finis Poloniae! K. ezt utóbb a leghatározottabban tagadta. Mikor kikerült az orosz fogságból, Angliába, Amerikába, utóbb Franciaországba költözött. Midőn Napoleon 1806. vissza akarta szerezni Lengyelország önállóságát, K.-t nem birhatta rá, hogy segédkezzék tervében, mert I. Pál cárnak megigérte, hogy nem fog többé harcolni Oroszország ellen. 1814-ben meglátogatta őt I. Sándor cár, akit azután két ízben is felkért, hogy adja vissza a lengyelek szabadságát. 1816. Solothurnban telepedett le K., ahol leesvén lováról, 1817 okt. 17. meghalt. Holttetemét I. Sándor rendeletére Krakóba szállították s a régi királyok sírboltjába, Szobieszki és Poniatovszki mellé temették. 1823-ban a Krakó melletti K.-dombon szobrot emeltek hősüknek a lengyelek.


Kezdőlap

˙