Kosd

nagyközség, Nógrád vármegye nógrádi j.-ban, (1891) 1626 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Lakói jó bort termelnek.

Kosegarten

1. Lajos Theobul, német költő, szül. Grevismühlenben (Mecklenburg-Schwerin) 1758 febr. 1., megh. Greifswaldban 1818 okt. 26. 1785. a wolgasti iskola igazgatója, 1792. Altkirchenben plébános; 1808. a greifswaldi egyetem magántanára, 1816. rendes tanára lett. Legsikerültebb művei: Legendái (Berlin 1816, 2 köt.) és az epikus idillikus képek: Die Inselfahrt (u. o. 1804). Regényeit és szinműveit hamar elfelejtették. V. ö. Franek, K. (Halle 1887).

2. K. János Gottfried Lajos, német orientalista és nyelvbuvár, az előbbinek fia, szül. Altkirchenben 1792 szept. 10., megh. Greifswaldban 1860 aug. 18. Eleintén történelemmel, majd a keleti nyelvekkel foglalkozott. A greifswaldi egyetem filozofiai fakultásának tanára lett és orientalista munkáival európai hirnévre tett szert. Kiválóbb művei a Kantzow-féle krónika (Greifswald 1816-17, 2 kiad.); Pommerische u. rügensche Geschichtsdenkmäler (u. o. 1831) és Codex Pmeraniae diplomaticus (u. o. 1843); Moalakka (arab költők kiadása, Jena 1819); Arab dalgyüjtemény (Greifswald 1846); a Pantschantantra (Bonn 1848), amelyet azonban már nem fejezhetett be.

Kosenil

l. Kaktuszfélék, Bibortetü.

Koser

Reinhold, német történetiró, született Schmarsowban 1852 febr. 7. Berlinben, Bécsben és Halleban végezte tanulmányait és azután annak a berlini akadémia által kezdeményezett vállalatnak lett munkatársa, mely Nagy Frigyes összes munkáinak, levelezésének, rendeleteinek és hivatalos iratainak hiteles és teljes kiadását fogja majd felölelni. Ő adta ki a preussische Staatsschriften aus der Regierungszeit Friedrichs II. (Berlin 1877-85, 2 köt.) és a Politische Korrespondenz K. Friedrich des Grossen c. sorozatnak I-X. kötetét, valamint az Unterhaltungen K. Friedr. des Grossen mit H. de Catt c. naplófeljegyzéseket. Szerkesztette azonfelül a Forschungen zur brandenburg. u. preussischen Geschichte folyóiratnak első évfolyamait és jelenleg is e vállalatnak munkatársa, melyben számos dolgozatot és birálatot közölt. Irt ő azonfelül elbeszélő műveket is, ilyen: Friedrich der Grosse als Kronprinz (1886). Megkezdé végül König Friedrich der Grosse címen a nagy királynak a fentebb idézett hivatalos jellegü források alapján készült és a tudomány mai szinvonalát teljesen megütő életrajzát. E nagyszabásu műből eddig csak 1 kötet jelent meg.

Kóser

(héb.) a. m. alkalmas, tetsző, a bibliautáni héberben az, amit a zsidónak vallásos szabványai értelmében ennie, innia vagy egyáltalán használnia szabad. A zsidó közéletben minden rendben levő, helyes dologról is szokták használni.

Kosfej

a ló azon fejalakja, midőn az egész arcél domboru, ellenben félkosfej az, midőn csak az arcél alsó fele fajlik lefelé. Mindkét fejalak a spanyol és nápolyi lovaktól eredőkön látható. Nem kedvelt, de egy időben szépnek tartották.

Kosfű

kosfő (növ.), l. Bagolyborsó.

Koshajó

l. Páncélhajók.

Kosinj dolnji

község Horvát-Szlavonországban, Lika-Krbava vármegye perusići j.-ban, (1891) 2412 horvát-szerb lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Mint politikai községnek 7561 lakosa van. Környékén számos őstelep nyomait találták; közelében vannak Bocaj vár romjai.

Kosjek

Gusztváv báró, diplomata, az osztrák-magyar monárkiának Athénben székelő követe s meghatalmazott miniszter. Szül. 1838 aug. 17. A bécsi keleti akadémián bevégzett tanulmányai után 1859. Galacba lett konzuli növendékké kinevezve, s még ugyanazon évben Konstantinápolyba helyeztetett át, hol akkor segédtolmáccsá neveztetett ki, 1864. lett ugyanott tolmács, 1869. kapta a III. oszt. vaskoronarendet s lett követségi titkár, 1872. lett ugyanott követségi tanácsos, 1875-ben kapta a Ferenc József-rend csillagos középkeresztjét, 1878. a berlini kongresszus munkálataihoz volt beosztva, mely évben a konstantinápolyi nagykövetségnél I. osztályu követségi tanácsossá lett előléptetve. A következő évben a vaskoronarend II. osztályával lett kitüntetve s 1880. nyerte az örökös bárói címet. 1881. Egyiptomba főkonzullá s diplomáciai ügyvivővé neveztetett ki, 1883. Teheránba lett kiküldve mint rendkivüli követ s meghatalmazott miniszter, Athénben pedig 1887 közepe óta működik kiváló sikerrel, melynek elismeréséül 1891-ben kapta a Ferenc József-rend nagykeresztjét. Korábbi alkalmazásában is számos fontos diplomáciai tárgyalásnál és munkálatokban volt nagy része; kiváló nyelvismereteiről s mint orientalista is nevezetes; igen számos külföldi rendjel birtokosa.


Kezdőlap

˙