Kosztolányi

1. László (nemes-kosztolányi) báró, tábornok, szül. Kosztolányban 1739 jun. 30., megh. u. o. 1806 jun. 30. Már mint 15 éves ifju a 2-ik magyar gyalogezredbe lépett és részt vett a hét éves háboru három első hadjáratában, később a török elleni háborukban tünt ki, s 1788 máj. 29. mint előőrs, Vasziley helység mellett egy 2000 főnyi török dandárt megszalasztott. A következő évben (1789 aug. 28.), midőn Clerfayt osztrák tábornokot 25,000 főnyi török had Mehádia mellett megtámadta, K. lovas rohama döntötte el az ütközet sorsát. A csata után K. a Cerna folyó tulsó partján is üldözte a futó mozlimeket, s vitézségeért a lovag-keresztet, majd később a bárói rangot kapta. Utóljára (1793) a lauterburgi vonal bevételénél tüntette ki magát; a rá következő évben tábornoki ranggal nyugalomba vonult.

2. K. Mór (nemes-kosztolányi, alsó és felsőkemenci) százados, szül. 1806 november 27., megh. Nemes-Kosztolányban 1884 máj. 16. Serdülő korában a korneuburgi katonai intézetbe vétetett fel, honnét mint hadapród került a 33-ik gyalogezredbe. A honvédség felállításakor átlépett a magyar hadseregbe századosi ranggal. Móga és Görgey alatt végigküzdötte a szabadságharcot s az utóbbinak Komárom alól történt elvonulásakor Klapkával maradt a várban. A Kapitulációt mindvégig ellenezte s testtel s lélekkel forradalmi ember volt. Komárom átadása után visszament birtokaira. Közügyekben többé nem vett részt.

3. K. Sándor, ferencrendi szerzetes, XVIII. sz.-beli iró. Lelkész volt Kősörladányban. Művei: Egyházi beszédek (2 köt., Pozsony 1794); Bőjti napokra rendeltetett beszédek (4 köt., u. o. 1798); Három szakaszokra osztott szent beszédek (Pest és Pozsony 1800).

Kosztolna

kisközség Nyitra vmegye miavai j.-ban, (1891) 2063 tót lak.

Kosztomarov

Miklós, orosz történetbuvár, született Osztrogosban (voronezsi kormányzóság) 1817., megh. Szt. Pétervárt mint nyugalmazott tanár 1885 ápr. 19. Tanult a harkovi egyetemen és több évig kis-orosz népköltészeti adalékok gyüjtésével foglalkozott, azután 1846-ban tanár lett a harkovi egyetemen, de már a rákövetkező évben elbocsáttatott, mert a kis-orosz irodalom előmozdítására célzó törekvései felköltötték a kormány gyanuját. Irodalmi föllépésének első éveiben kis-orosz nyelven irt, de 1847 óta kizárólag a nagy-orosz nyelvet használta. Nevezetesebb művei: Russzkája Isztorijé v zsiznje opiszanijah jeja glavnjejsih djejatjelej (számtalan kiadás, ugyszólván minden évben); Poszljednyje gody pjecsi Poszpolitoj; Bogdan Hmelnickij (Szt. Pétervár 1884); Isztoricseszkaja monográfii i izszljedovanija (u. o. 1881); Mazepa i Mazepincy (Mazepa és a Mazepisták, u. o. 1885); Szjeveroruszkija narodopavsztva vo vremja udijnovjecsevavo uklada (Az északi orosz népbiróság, u. o. 1886); Ocserk demasnjej zsiznji i mravov velikorusszkavo naroda v XVI-XVII. szt. (A nagyorosz nép házi élete és szokásai a XVI-XVII. sz.-ban, u. o. 1887); Ocserk torgovlji moszkovszkavo goszudarsztva v XVI. i. XVII. szt. (A moszkvai birodalom kereskedelme a XVI-XVII. sz.-ban, u. o. 1889).

Kosztos csapat

(ném. Backsmannschaft; ol. rancio; ang. mess), a hadihajó legénységének 10-12 főből álló csoportja, mely a szerepkönyv beosztás szerint egy tálból eszik, illetve egy evőcsoportot képez.

Kosztos horgászat

a halfogásnak az a neme, midőn a horog inánál fogva vesszőre van kötve. L. Halászat.

Kosztroma

1. kormányzóság Oroszország középső részében Vologda, Vjatka, Nizsegorod, Vladimir és Jaroszlavl között, 84,695 km2 területtel, 1.281,722, 1 km2-re 16 lakossal. Az egész kormányzóság a Volga vizkörnyékéhez tartozik; ennek hajózható mellékfolyói: a K. és mellékvize a Vioxa, az Unzsa és Vetluga. Nagyobb tavai a Galics (57 km2) és a Csukloma (43 km2). Majdnem egész K. a permi képződményekből áll. Az időjárás meglehetősen zord és nedves. K.-ban az évi középhőmérséklet 2,5°, a juniusi 25,7° és a januáriusi -23,7°. A megművelt föld alig teszi az egész területnek 1/5-ét. A legjobban megterem a len, kender és burgonya; sok kezet foglalkoztat a nagy kiterjedésü erdőkben az erdőgazdaság. Az állattenyésztés nem jelentékeny, csakis a méhtenyésztés. Bányászatot csak az Unzsa mentén találni. Az ipar újabban fejlődésnek indult. A kereskedelmet a Volga hajózható mellékvizeivel és 56 km. hosszu vasúthálózat élénkíti. Az oktatás szolgálatában áll 5 közép-, 2 szak- és 485 népiskola. K. föl van osztva a következő 12 járásra: K., Buj, Galics, Jurjevec, Kinesma, Kologriv, Makarjev, Nerekhta, Szoligalics, Csaukhloma, Varnavin és Vetluga. - 2. K., az ugyanily nevü kormányzóságnak és püspöknek székhelye a Volga és a 398 km. hosszu K. összefolyásánál, az előbbinek balpartján, vasút mellett, (1892) 30,935 lak., pamut- és lenszövőkkel, bőrgyártással, hajókészítéssel, gépgyárakkal, vászon-, len-, bőr-, termény- és sókereskedéssel, nyilvános könyvtárral és középiskolákkal. A nagyobbára újabb házakból álló város legszebb épülete a halmon épült székesegyháza.

Kosztüm

(olasz costume), a különböző korszakokban a népek és nemzetek viselete, ruházata s ezzel kapcsolatos szokások. Ide tartozik nemcsak a ruházat szine, szabása és formája, hanem a haj- és szakálviselet, a bőr kezelése stb. A K.-t minden időben az éghajlati viszonyok, a népek jellege határozta meg. A K. eredetileg nemzeti viselet is volt, mely az osztályok, fajok és nemzetiségek között különbséget is feltüntette. A római viselettel együtt kezdődott a divat a szó mai értelmében; Róma után Bizanc következett, a viseletbe több szin, több keleti élénkség vegyült; a keresztes hadjáratok után a népek és nemzetiségek közötti nagy különbségek a K.-ban szünni kezdtek s a XI. században bizonyos egységesebb divat indult ki hol Franciaországból, hol Spanyolországból. A németek azt állítják, hogy ők a németalföldiekkel együtt nem vetették magukat alá a divatnak, de komoly adatok erre nézve nem bizonyítanak a németek mellett. Néha az olasz befolyás érvényesült az általános divatban, a XIV-XV. században a flandriai és burgundi viselet volt az irányadó, ekkor kezdődtek a divat tulzásai és kinövései. A XVI. század közepén a spanyol viselet dominált, mig végre a XIV. Lajos korabeli viseletek és szokások új korszakot teremtettek. A nemzeti viselet mindenütt első sorban a pórnép viseletére, a földmívelők, halászok, bányászok, vadászok stb. viseletére van alapítva, a magyaroknál azonban a magyar nemzeti díszruha különös specialitást képez s a K.-történelem legérdekesebb lapjait tölti ki. A katonai viselet szintén minden nemzetnek különböző s egészben igen érdekes része a K.-fejlődés történetének. Élénk bizonyítékát látjuk ennek történeti festményekben és az elsőrendü szinpadok történeti darabjainak előadásakor. A különböző jelesebb szinpadok vezetői s egyes hiresebb szinészek általában igen sokat tettek a K. történetének kutatása és a régi viseletek korhű bemutatása érdekében; ha bizonyos jellemző viseletek még emlékezetben vannak s akár szinpadon, akár festményeken megörökítve lettek, ez nagyrészt e kutatásoknak köszönhető, mely természetesen megteremté a maga kiterjedt irodalmát, sőt a speciális K.-festészetet is. L. még Magyar viselet.

Kóta

nagy gyékénynyaláb, mely kötélhez erősítve s a viz felszinén úszva, mutatja azt a pontot, mely felé a halászok a halóval keríteni akarnak. - K., építészi és mérnöki rajzokba (különösen alaprajzokba és metszetekbe) beirt számjegyek, melyek az egyes alkatrészek méreteit, azoknak egymástóli távolságát stb. jelzik. - K., zenészeti szempontból, l. Hangjegy.

Kótai

Lajos, pedagogus, szül. Kunhegyesen 1846. Tanult Debrecenben, azután nevelősködött s több helyt tanítóságot viselt. 1870. Szatmárra választották tanítónak, ahol a ref. gimnáziumban is működött mint rajztanár. 1884. ugyancsak Szatmárt ipariskolai igazgató lett. 1885 óta szerkesztője a Szamosnak. 1879. Szatmárt egy kötet költemény jelent meg tőle. Több iskolakönyvet is irt.

Kótaj

nagyközség Szabolcs vármegye bogdányi j.-ban, (1891) 2944 magyar és tót lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral; két szeszgyárral.


Kezdőlap

˙