Kovasavak és sóik

A kovasavak a sziliciumdioxid LiO2 vizzel való vegyületei. Magukat a savakat alig ismerjük; sóik a szilikátok, a természetben előforduló ásványok között a leggyakoriabbak. A kovasavak közül megemlítjük a következőket:

Ortokovasav, H4SiO4. E sav csak oldatban ösmeretes, sói közül több a természetben előfordul. Híg sósavat és híg nátriumszilikát-oldatot elegyítve csapadék nem képződik; az oldatban e sav jelenlétét kell feltételeznünk. Az egyidejüleg képződött nátriumklorid dializisszel eltávolítható. Ez oldat bizonyos fokig besűríthető, de azután az ortokovasav elbomlik és a folyadék kocsonyaszerüen megmered. Sói közül megemlítjük az olivint (Mg2SiO4), a cirkont (ZrSiO4).

Metakovasav, H2SiO3. Az oldható kovasavsók oldatából savak hozzáadására kocsonyás csapadék alakjában leválik. Sói közül, melyeket metaszilikátoknak neveznek, megemlítjük a Wollosztonitot (CaSi.O3), az eusztatit (MgSiO3).

Polikovasavak. E savak szabad állapotban egyáltalán nem ösmeretesek, de sóit jól ösmerjük. Ugyanis a természetes szilikátok legnagyobb része nem az orto- vagy metakovasavból vezethető le, hanem olyan savakból, melyek 2, 3, 4 atom sziliciumot tartalmaznak. E savakat ennek megfelelően polikovasavaknak, az egyeseket pedig di-, tri-, tetrakovasavnak nevezik. Az üveg szintén szilikát és pedig lényegében v. nátrium-kalcium-(nátronüveg) v. kálium-kalcium-(káliüveg) szilikátból áll. Ugy az említett üvegféleségek, mint más üvegek pontosabb összetételét l. e címszó alatt. A vizben oldható lényegében nátriummetaszilikátból vagy kaliummetaszilikátból álló vizüveget, ugyszintén a porcellánt, mely szintén szilikát, l. e címszók alatt.

Kovásodás

valamely ásványnak v. kőzetnek átváltozása tömött quarccá, avagy valamely szerves anyagnak kövesítési folyamata kovasav által. Az ásvány v. kőzet rendesen ugy kovásodik, hogy azt kovasav járja át, mely idővel egészen kiszorítja az eredeti anyagot és annak helyét maga foglalja el. - K. a botanikában, l. Elkovásodás.

Kovás puskák

a XVII. sz. végén Franciaországban feltalált, kovás gyujtókészülékkel ellátott puskák; a cső oldalába fúrt gyujtólyuk előtt kis vasserpenyő volt, melybe elsütés előtt finom szemü lőport öntöttek; a serpenyőt tengely körül forgatható fedél födte, melynek szélén a céllap állt felfelé; az utóbbival szemközt volt a «kakas», mely «kovát» (tüzkövet) tartott; a ravasz hátraszorítás által egy a kakasra ható rugó működésbe hozatott, a kakas előre csattant, és e közben a kova az acéllaphoz ütődött; ez által a serpenyőfedél hátraszoríttatott s az összeütközés közben keletkezett szikrák (izzó acélrészecskék) a serpenyőbe repültek s az ott levő lőport fellobbantották. A K. katonai célokra való alkalmazásakor már az azokkal egyidejüleg feltalált szuronyokat (l. o.) alkalmazták.

Kovás vas

a piritnek egyik neve Zay Mineralogiájában.

Kovász

a kenyérdagasztás és szakasztás után a tálban visszamaradt nyers tészta, melyet kis lágy cipó-alakban meghagynak s a következő sütésnél mint erjesztő anyagot használnak.

Kovaszinc

nagyközség Arad vmegye világosi j.-ban, (1891) 3198 oláh lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. K. az aradi Hegyalja tövében fekszik s azelőtt a ménesihez hasonló kitünő bort termelt; szőllőtermelése a filloxera pusztításai folytán tönkrement.

Kovaszivacsok

(állat), általában mindazok a szivacsok, amelyeknek állományában kovatűk vagy kovaállományból álló más testecskék vannak. Valódi K. a Hexactinellidák, melyeknek egyik faja az Euplextella aspergillum Qw. a Philippini-szigetek partjairól mintegy 100 fonál mélységből. De a K.-hoz lehet sorolni némileg a Lithistidákat, Tetrachinellidákat és Monactinellidákat is, amely utóbbiba tartoznak a mi vizeinkben tenyésző Spongilla-fajok is.

Kovaszivag

a. m. kovatufa (l. o.).

Kovászna

nagyközség Háromszék vmegye orbai j.-ban, (1891) 3873 magyar és oláh lakossal, a járási szolgabirói hivatal székhelye, van járásbirósága, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára, gyujtószálkagyára. K. nevezetes sokféle és ritka ásványos forrásairól; legnevezetesebb a község közepén fakadó Pokolsár, egy nagy fedett vizmedence, melynek 10 foku égvényes konyhasós savanyuvizét a fenéken levő iszappal együtt az óriás mennyiségben folytonos morajjal feltörő szénsav örökös forrásban tartja. A gázfejlődés néha annyira fokozódik, hogy felszakgatja a medence deszkapadozatát s súlyos köveket dobál fel; a kitörés 3-4 napig tart s utána tátongó tölcsér marad a medence helyén, melyet több száz szekér kő is alig bir betölteni. Ily nagyobbszerü kitörések 1837., 1856. és 1885. voltak. A csúzos és köszvényes bajok ellen használt Pokolsáron kivül van itt a Mikesfürdő, Cifrakút (vasas savanyuviz), Horgáckút (égvényes konyhasós savanyuviz), sósfürdő s gázfürdő (gőzlő), melyeket vérhiány, gyomor-, bél- és tüdőhurutok ellen használnak. A fürdővendégek elhelyezésére 300 szoba van a községben; újabban nyaralók is épülnek. Az említetteken kivül számos magántelken van savanyuvizforrás és gázkiömlés.

Kovásznai

1. Péter, ev. ref. püspök, született 1616. vagy 1617., megh. Kolozsvárt 1673 julius 21-én. Honi tanulásának befejezte után külföldre rándult s 1643 jul. 12. a lejdai, 1644 máj. 24. a franekeri egyetemre iratkozott be. Hazatérte után, még mielőtt lelkészi állomást kapott volna, presbiterianus elvei miatt a szatmárnémetii nemzeti zsinat 1646 jun. már csak szigoru feltételek mellett engedte meg, hogy lelkésszé legyen. Először Fonyon, majd Ecseden, azután Nagyváradon lelkészkedett. Minthogy azonban meggyőződése később is ellentétbe hozta egyházi felsőségével, 1655 máj. az elmozdította és csak 1656 szept., miután közben háromheti fogságot is szenvedett s magáról reverzálist adott, adta vissza hivatalát. Váradnak 1660. török kézre jutása után hiveinek egy részével Kolozsvárra vonult, ahol szintén megválasztatott lelkésznek. Itt aztán kolozskalotai esperes, 1668. pedig az erdélyi egyház püspöke lett. A temetéskor Porcsalmi András által magyarul, Pataki István által latinul tartott beszédek Kolozsvárt, 1673. megjelentek.

2. K. Sándor (Tóth), iró és fordító, szül. Fintaházán, a Nyárád folyó mellett, Erdélyben 1730 febr. 12., megh. Marosvásárhelyt 1792 márc. 8. Atyja ref. lelkész volt. K. a marosvásárhelyi kollégiumban tanult, 1760. a lejdai egyetemre ment, 1761. a marosvásárhelyi kollégium meghivta a história és a klasszikus irodalom tanszékére. Állását 1764 jan. 23. foglalta el s haláláig folytatta, mint a humanisztikus és reális tudományokban és számos nyelvben jártas tudós. Sok latin alkalmi verset és beszédet adott ki. Halotti búcsuztatói összegyüjtve Carmina exequialia c. alatt Utrechtben jelentek meg (1782). Fordításai: M. T. Cicero nagyobbik Catója, Laeliusa, paradoxumai és a Scipio álma (Kolozsvár 1782); M. T. Cicero az emberek tisztéről és kötelességeiről (Pozsony 1795); Két komédia (Kolozsvár 1782); ennek újabb kiadása: Plautus Mortellariája és Terentius Andriája (u. o. 1836).


Kezdőlap

˙