Kőfaragó iskolák

olyan ipariskolák, amelyek kőfaragók képzésével foglalkoznak. A legkitünőb szakiskola e nemben Horic, csehországi községben van, négy évfolyammal. Nálunk vannak K. Székely-Udvarhelyen és Zalatnán, mindkettő szintén négy évfolyammal; előbbinek címe: állami kő- és agyagipari szakiskola, utóbbié állami kőfaragó és kőcsiszoló ipari szakiskola. A félvétel feltétele ezen iskolákban két középiskolai osztály sikeres elvégzése.

Kőfaragó jegy

ismertető jel, bélyeg, mellyel az épület valamely részéhez szánt és ahhoz mérten kifaragott minden követ ellátnak, hogy ekként annak elhelyezését és szabatos összeillesztését megkönnyítsék. Az ácsok és épületasztalosok az illesztéken át vonalakat vagy barázdákat húznak s ha ezek pontosan összevágnak, akkor helyes az egyes darabok összeillesztése. A kőfaragóknak régi időtől fogva az a szokásuk, hogy e célból bizonyos jegyeket, geometriai alakokat, betüket, s eféléket vésnek a kőbe, miután azt kifaragták. A csúcsíves építészet idejében e jelekből keletkeztek a K.-ek, azaz bélyegek, amelyek közül minden kőfaragó egyet-egyet választott, vagy a mester mindegyiknek egyet-egyet kiosztott, hogy azzal mintegy saját monogrammjával megjelölje azt a darabot, melyet kifaragott. A kőfaragó legény a saját jegyét egyenesen és pusztán a kőre véste, mig a mester jegye pajzson állott.

Kőfaragó munka

egy épületen a megfaragott kövekből áll. Tömör falakat kövekből az épületeken manapság alig készítünk, legfölebb egyes igen nagy nyomásnak ellentállni hivatott pilléreket. Kockakövekből készült egész homlokzatok szintén ritkaság számba mennek, mert szerfelett drágák. A kőfaragó munkája tehát a háznak leginkább csak azon részére vonatkozik, melyek nagyobb nyomásnak, kopásnak v. viszontagságnak vannak alávetve. Ilyenek az oszloptörzsek, a lábazati burkoló lemezek, az erkélyes kéményfedő lemezek, a lépcsőfalak, aknafedő kövek stb., néha a főpárkányban a csepegő, a szemöldpárkányokbn a sarkok stb.

Kőfejtés

(bány.), a meddő kőzet kivájása építő vagy más célokra.

Kőfészek

kőjáratoknál azon szerkezet, melybe az alsó nyugvó malomkő ágyalva van, s melynek három álló csavarával ezt a követ vizszintesen beállítani lehet. A kőnek a felső forgókőtengelyéhez való központos beállítására három vizszintes állító-csavar szolgál, melyek a K. oldalaiból a kőnek hengeres oldalfelületéhez nyulnak.

Köflach

község Graz (ettől 26 km.-nyire) stiriai kerületi kapitányságban, a Sallabach és vasút mellett, (1890) 2927 lak., bőr- és üveggyártással, környékén több vasművel. K. középpontja a stiriai barnaszékbányáknak, amelyekből 1891-ben 3599 munkás 659,800 tonna szenet bányászott.

Kőforgató

(állat, Strepsilas interpres L.), a gázlók rendjébe, a szalonka- vagy lile-idomuak csoportjába és a Haematopidák családjába tartozó madárfaj. Háta rozsda feketebarna, foltokkal; hasa, a kormánytollak töve és a szárnyán levő harántsáv fehér; farktöve, csőre fekete; lábai sárgák. Csőre különben alig olyan hosszu, mint a feje. Hátsó ujja ki van fejlődve, ujjai pedig szabadok. Hossza 24, szárnyhossza 15, farkhossza 6 cm. Az óvilágrészek északibb vidékeinek lakója. Ősszel és telen melegebb vidékekre vonul, amidőn mint vendégfaj hazánkat is felfelkeresi. Nevét onnan vette, mert a tengerpartok vagy a vizek mentén levő köveken ugrál, azokat esetleg fölemelve, keresi bogarakból, kisebb állatokból álló táplálékát.

Kőfúró

(bány.), bányász-szerszám, mellyel repesztés céljából lyukat fúrnak, vagyis inkább vésnek a kőzetbe. A véső-fúró éle mindig acélból készül, a nyele kovácsvasból is lehet. A nyél keresztszelvénye rendesen négyszögü, letompított szögletekkel, vastagsága 2-21/2 cm., hosszasága különböző, az él hosszusága 3-4 cm. L. Bánya.

Kőfúró gép

(bány.). A kemény kőzetben dolgozó bányász munkaidejének legnagyobb részét a repesztő lyuk kifúrására kénytelen fordítani. Hogy ezt a munkát gyorsabban lehessen végezni, újabb időkben gépeket alkalmaznak, melyeket vagy kézzel, vagy vizzel, sűrített levegővel, v. elektromos erővel hajtanak.

[ÁBRA] 1. ábra. Broszmann Jenő kőfúró-gépe.

[ÁBRA] 2. ábra. Richter Gusztáv kőfúró-gépe.

A kézzel hajtott gépek csak arra valók, hogy a munkás ereje folytonosabban és célszerübb módon használtassék fel. Szerkesztettek e végre ütve működő és forogva működő gépeket; az előbbieket keményebb, az utóbbiakat lágyabb kőzetben alkalmazzák. A géperővel hajtott fúrógépek is v. forogva, v. ütve működők; a forogva működőknél rendesen vizet alkalmaznak hajtóerőül, mely egy csőnek acélfogakkal ellátott végét nagy erővel nyomja a kőzethez, és gyorsan forgatja; ezek a gépek azonban csak egyenletes szövezetü és nem nagyon kemény kőzetben működnek jó eredménnyel. Sokkal általánosabban vannak elterjedve az ütve működő K.-ek, melyeknél rendesen sűrített levegőt alkalmaznak hajtóerőül, minek az a jó eredménye is van, hogy a gépek működése közben nagymennyiségü tiszta levegő jut a munka helyére. Legújabb időben az elektromos erőt is alkalmazzák a fúrógépek hajtására. Az ütve működő gépek ugy dolgoznak, mint a kézzel fúró bányász, csakhogy az ütést, forgatást, előretolást és visszahúzást a gép maga végezi. E fúrógépekkel igen jó eredményt lehet elérni; olyan kőzetben, melyben kézi munkával alig lehet 24 óra alatt egy méterre előre haladni, jól szerkesztett gépekkel és az eltakarításra és biztonosításra szolgáló munkák kellő berendezése mellett 24 óra alatt 4-5, sőt 7 méter előhaladást is értek el, és az egy méternyi előhaladásra számított költség kisebb volt, mint a kézi munkánál. Ez okból most már rendesen alkalmazzák az ilyen gépeket a vasúti alagutak építésénél és minden olyan bányamunkánál, melyet gyorsan kell végezni.

Az egész világ gépészmérnökei versenyeztek a K.-ek szerkesztésében, és hazai gépészeink is kitünő, s a külföldiekkel egyenlő hatásu fúrógépeket állítottak elő. A külföldiek közül csak a Burleigh, Dubois-François, Ingersoll, Mac-Kean és Sachs-féle gépeket említjük meg, egyszersmind bemutatjuk Broszmann és Richter fúrógépeit, mint hazai találmányokat, melyeket Kachelmann Károly gépgyára Vihnyén igen csinosan és jól állított elő. Broszmann Jenő selmeci gépészeti felügyelő fúrógépének hosszanti és keresztszelvényét mutatja az 1. ábra, melyből kitetszik, hogy Broszmann a sűrített levegő szétosztására külön szekrényt alkalmaz, melyben r ramács mozgatja az osztó tolókákat a, a sűrített levegő, mely e mozgatáshoz szükséges, a hajtó hengerből lép a kir r ramács hengerébe, és hatását végezvén, ismét a hajtó hengerbe tér vissza. A hajtó ramácsot R az i nyiláson beömlő sűrített levegő a rajzban kitüntetett állásig visszalöki, mialatt a ramács másik vége a d nyiláson kiszorítja a szabadba a már működött levegőt, ekkor az osztó ramács r elzárja a baloldalon levő kifúvó nyilást és megnyitja a jobboldalit, minek következtében R ramács a vele összekapcsolt fúróval együtt gyorsan előre löketik. A visszahúzás alatt (a keresztszelvényben jól kivehető) k k zárókerekek segítségével R ramács és vele együtt a fúró is egy csekély szögü forgást végez. A gépet a kézzel hajtott m csavarorsó tolja előre. Ez a fúrógép kitünően működik, valamint Richter Gusztáv bányagondnok fúrógépe is; e magyar gépek szerkezete egyszerü, egyes részei könnyen szétszedhetők és összerakhatók, és minden törés vagy elgörbülés ellen biztosítva vannak. A 2. ábra mutatja a Richter-féle gép hosszanti szelvényét. A sűrített levegő a nyiláson tódul be a gép osztó-szekrényébe és ha r tolóka a rajzolt helyzetben áll, x csatornán át a hajtó hengerbe lép és R ramácsot előre löki a vele összekapcsolt fúróval együtt; eközben az osztó tolókát balfelé szorítja a sűrített levegő, x csatornát elzárja és megnyitja z csatornát, minek következtében R ramács a fúróval együtt visszavonatik. A fúrót p és k zárókerekek forgatják minden visszahúzás alkalmával; a fúrók előtolása kézzel történik.

Az ütve működő fúrógépek igen erős rázkódásoknak, a forogva működők pedig nagy nyomásnak vannak kitéve; szükséges tehát, hogy erős szerkezetü állványokkal legyenek összekapcsolhatók. A fúró-állvány szerkesztése nem kevésbbé fontos, mint a fúrógépé; egy jó állványnak kevés helyet kell elfoglalnia, nem szabad fúrás közben a helyéből elmozdulni és ugy kell szerkesztve lennie, hogy a fúrógépet minden irányban meg lehessen rajta erősíteni. Igen célszerü Richter Gusztáv állványa, melyen egyszerre 3 fúrógép dolgozhatik.

Kögel

Rudolf, német protest. teologus, szül. Birnbaumban (Posen) 1829 febr. 18. Egyetemi tanuló korában kisérő társa volt a nagyhirü teologus tanárnak Tholucknak (l. o.) és Kleist-Retzow bárónak Dél-Németországban tett utazásuk alatt; 1852 után Drezdában és Berlinben mint vallástanár működött; 1854-57. Bromberg közelében Nakelben, 1857-63. Haagban lelkészkedett, amikor az udvari s a dom-templom lelkészéül hivatott meg; csakhamar a brandenburgi főegyháztanácsnak is tagja, a vallásügyi minisztériumban előadó tanácsos lett, 1878 óta tagja a legfőbb egyháztanácsnak, 1880 óta főszuperintendens. Ismeretes mint kiváló egyházi szónok. Egyházi beszédeiből több gyüjtemény jelent meg, ilyenek: Der erste Brief Petri (2. kiad. Berlin 1872); Aus dem Vorhof ins Heiligtum (2 kiad. Bréma 1878-80); Das Vaterunser (2. kiad. 1881); Der Brief Pauli an die Römer (2. kiad. 1883); Wach auf, du Stadt Jerusalem (1882); Die Seligpreisungen der Bergpredigt (1887). Ezeken kivül több kisebb irat jelent meg tőle az újabbkori társadalmi kérdések felől s kiadja 1880 óta Baur V. és Frommellel együtt a Neue Christoterpe c. almanachszerü folyóiratot.


Kezdőlap

˙