Kölcsönszók

l. Jövevényszók.

Köldök

(umbilicus), a has elülső felszinén fekvő heges behúzódás, maradványa azon helynek, melytől a magzatban a köldökzsinór indul el. Igen fiatal embrióban az elemi bél teknő-alaku hosszukás bemélyedésből áll, ez közepetti sekély befűződésnél a köldökhólyaggal függ össze. A fűződési helyek szűkülése által a köldökhólyag a bélcsatornától befűződik és kurta nyél útján függ össze a hasfalakkal, a nyílból utóbb a bélköldökvezeték lesz. Ugyanabba a nyílba jut korán bele a bélcsatorna sarki végeiből egy tömlőalaku kitüremkedés: az allantois. A bélcsatorna mindkét kitüremkedésének, t. i. a bélköldökvezetéknek és allantoisnak megvannak a maga vérerei; emberben a bélköldökvezeték a vérereivel együtt elsorvad, ellenben annál jobban fejlődnek ki az allantois vérerei, belőlük utóbb a köldökzsinór és ébrényi méhlepény vérerei lesznek. 3-4 hónapos emberi ébrényben ugyanis az allantoisnak a méhfallal érintkező része a méhlepénnyé lesz (l. o.), az ébrény hasától hozzámentő nyíl pedig megnyulik, benne a bélköldökvezeték és allantois hámmenete elsorvad, csak a kötőszöveti alkotó részek maradnak meg a vérerekkel, kivül takarva hámmal; ezeknek összessége teszi a köldökzsinórt (funiculus umbiliculis). Kötőszöveti alkotó része kocsonyáz vázból áll (Wharton-féle kocsonya), ebben csavarodva halad a méhlepénytől az ébrényhez a köldökvivőér s körüle az ébrénytől a méhlepényhez a két köldökverőér. A vivőér a köldökön keresztül a máj elsó felszinéhez jut, ott a verőceérrel közlekedik, azután az alsó öblös vivőérbe nyilik, benne verőeres vér megy a méhlepényből az embrióhoz. A kölökveőerek az embrióban a belső csipő-verőereknek teszik a folytatásait, a húgyhólyag mellett konvergálva felhaladnak a köldökhöz és onnan a köldökzsinórba jutnak, bennök kevert vér (vivőeres is jut a magzatból a méhlepényhez. Szüléskor a köldökzsinór lekötése és elsorvadása után a magzati vérerek elsorvadnak, a köldökvivőérből lesz a máj görgetegszalagja és az Arantius-féle vivőeres szalag, a köldökverő erek elsorvadásából a húgyhólyag oldalsó szalagjai származnak.

K., az építészetben, fecskefark-alaku, rövidebb vasdarab, mellyel két faragott követ mekanikus úton kapcsolnak össze egymással, hogy egykönnyen szét ne válhassanak.

Köldökbetegségek

A köldökzsinór azon része, mely szülés után átmetszetvén, az újszülött altestén visszamarad, a 3-10-ik napon egyszerü beszáradás következtében a nélkül, hogy magán a köldökön nevezetesebb reakció idéztetnék elő, leválik, s a leválás helyén a köldökön felületes fekélyke marad vissza, mely néhány nap mulva beheged. Ez a normális köldökzsinórleválás és köldökgyógyulás. A gyógyulást azonban igen sok tényező zavarhatja, miből ismét többféle, s gyakran súlyos betegség származhatik, melyek esetleg általános fertőzés útján az újszülött halálát is idézhetik elő. Erőss Gyula (A köldök betegségei által közvetített infectio viszonyai, Gyógyászati 1891, 49. és 52. sz.) vizsgálatainál ugy találta, hogy 1000 általa megfigyelt újszülöttnél 220-nál a köldökgyógyulás rendellenes volt; 147 esetben a köldökzsinór nem száradt le, hanem rothadásba ment át; 126-nál a maga a köldök meggyuladt, kettőnél üszök fejlődött, sokaknál láz volt jelen, 3 elhalt. Nyilvánvaló tehát, hogy a köldökgyógyulás normális lefolyásának biztosítása az újszülötek egészségügye terén fontos feladat. A K. közül nevezetesebbek a következők: a köldök véredényeinek gyuladása (ezen bántalom legtöbbször genyvérüség útján halálra vezet), köldöklob, köldöküszög, köldökvérzés, a köldökedényekből azok elégtelen alákötése folytán vagy pedig magából a köldöksebből, mintegy szivacsból; a köldökvérzés ezen utóbbi alakja többnyire halálra vezet, mert ugyszólván alig csillapítható s mindig súlyos alkati bántalom tünete gyanánt lép fel. A köldökgomba nem más, mint vadhús (sarjadzás), mely könnyen gyógyíthaó. Köldöksérv csecsemőknél igen gyakori baj, de a későbbi korban a felnőtteknél sem ritka; a csecsemőkorban többnyire gyógyulni szokott.

Köldökcsap

hengeres rövid (50-80 mm. hosszu) csap, melyet hosszabbításnál és szélesbítésnél fakötés gyanánt használunk.

Köldökfolt

(növ., chalaza), a petének az a helye, ahol a burok és a bél között a határ elmosódik; petealapnak is nevezik.

Köldökfúró

l. Kádárság.

Köldökfű

(növ.), l. Gondoljrámfű és Köldökvirág.

Köldökgerenda

a. m. csapos gerenda (l. o.).

Köldökgomba

(növ., Omphalia Fr.), a galócától termőlemezeinek lefutása különbözteti meg. K. az orvostanban, l. Köldökbetegségek.

Köldöksérv

l. Köldökbetegségek.


Kezdőlap

˙