Krmann

Dániel, ág. ev. püspök, szül. Missénben (Trencsén) 1663 aug. 28., megh. Pozsonyban 1740 szept. 17. Iskoláit Szobotisten, Illaván, Trencsénben, Divék-Újfalun, majd a boroszlói gimnáziumban végezte, hol körülbelül négy évig tanult. 1681 őszén a lipcsei, fél év mulva a vittenbergai egyetem hallgatója lett. Hazájába 1683 őszén visszatérve, kevés ideig illavai tanító volt, de innen vallása miatt elűzetett. Félévi bujdosás után 1684 végén mosóci iskola-igazgató, 1687 nyarán turolukai lelkész, atyja utóda lett. Innen szintén elűzetett 1688 őszén, de az év végére megengedtetett visszatérése. 1690 őszén a miavai egyházba költözött, honnan 1699 nyarán rövid ideig fogság után hasonlóképen menekülni kellett. Külföldre ment, ahol aztán huzamosabb időt töltött. Visszatérte után eleinte újra Miaván működött, mig 1704. zsolnai lelkész volt. 1706 tavaszán a bittsei egyházkerületnek s a bajmóciból fenmaradt egyházaknak szuperintendenséül választatott s mint ilyen a következő évi rózsahegyi zsinaton, mely e két kerületet a bittsei neve alatt végleg egyesítette, a legjelentékenyebb szerepvivőknek egyike volt. A zsinat megbizásából 1708 máj. Podhorszky Sámuel birtokossal az eperjesi főiskola s általában a magyar protestáns egyház érdekében követségbe indult a svéd királyhoz. Sok viszontagság után nem teljes sikerrel ugyan, de mégis eredménnyel 1709 szept. érkeztek haza. Két év mulva zsolnai egyházából a katolikus főúr által elűzetvén, ismét Miavára vonult, hol hivatalos teendői mellett nagymérvü irodalmi munkásságot fejtett ki. Ellenségei hamis ürügyek alatt 1729. börtönbe vetették, honnan nem is szabadult ki többé. Hiába vetette közbe magát érdekében Frigyes Vilmos porosz király is, haláláig fogságban tartották. Püspöki és irói működése egyháza legkiválóbb alakjai közé emelte. Mint teologus, a szigor, sőt elfogult ortodoxia hive s ennélfogva a pietizmusnak nagy ellensége volt. Művei: Dissertatio theologica (Vittenberga 1703); Acta et conclusiones conventus seu synodi Solnensis, Szepes-Varallyiensis et nuper nostrae Rosenbergensis (u. o. 1707); Agenda ecclesiastica slavonica (tótul, h. n. 1734, kiadásáról gondoskodott s előszóval ellátta Ambróczy György); A keresztyén tan kettős kátéja (tótul, h. n. 1738). Bél Mátyással együtt kiadta a tót bibliát (Halle 1722), mely azután több ízben újra nyomatott. Kéziratai is nagy számmal maradtak, köztük legfontosabb a Hungaria evangellen című terjedelmes egyháztörténeti műve, ezenkivül a Historia ablegations Danielis Krmann et Samuelis Podhorszky ad regem Sveciae Carolum XII., melyet a bécsi udvari könyvtárban őrizett kéziratról a Magyar történelmi év könyvek és naplók II. kötetében Mencsik F. és Kluch J. közöltek (Budapest 1894).

Krndija

község Verőce vármegye dakovári j.-ban, 1059 német, magyar és horvát-szerb lak.

Krnjak

község Modrus-Fiume vármegye vojnici j.-ban, (1891) 898 horvát-szerb lakossal, járásbirósággal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. K. politikai községnek 4776 lakosa van.

Krnka-puska

azorosz hadseregnek Krnka prágai puskaműves szabadalma szerint hátultöltőkké átalakított régi előltöltő puskái (képét l. a Lőfegyverek mellékletén), melyekkel most már csak néhány kelet-ázsiai csapat van felfegyverezve.

Krodo

állítólag a régi szászok bálványa. Goslar városában ma is látható egy K.-oltár, amely azonban valószinüleg egy legfeljebb a XI. sz.-ban készült ereklyeszekrény.

Krohn

1. Gyula Lipót Frigyes, kiváló finn nyelvész és foklórista, szül. 1835. s 1853. került az egyetemre. 1862. lett a finn nyelv és irodalom docense, 1885. rendkivüli tanár, 1888. a vizbe halt a Finn-öbölben való kirándulás alkalmával. Jelesebb művei: A finn irodalom története, melynek egész első kötete a Kalevalát tárgyalja. A Kalevala változatai (Kalevalan toisinnot I. köt.) a Kalevala dalainak eredeti följegyzései alapján, melyeket a finn irodalmi társaság gyüjtetett össze. A finn-ugor népek pogány istentisztelete (számos képpel; halála után fia rendezte sajtó alá s egészített ki 1894). Észt nyelvtan (Viron kielioppi) stb. Különösen megemlítendő, hogy K. fejlesztette tovább a folklórt, vagyis a népköltés tudományát a földrajz-történelmi módszerrel, mely p. a meséknek jelenlegi földrajzi elterjedéséből von következtetést vándorlásukra és eredetükre.

2. K. Károly Lipót, az előbbinek fia, jeles finn folklórista, szül. 1863. és 1880. került a helsingforsi egyetemre; 1890. u. o. a filozofia doktora, 1888. már a finn és összehasonlító népköltéstan magántanára lett, s 1889-91-ig mint a finn nyelv és irodalom helyettes tanára működött. 1881-85. hat utazást tett a finn népköltési termékek gyüjtése végett. Munkái: Finn népmesék (állatmesék 1886; Lilius Lillivel 1891); Kutatások a finn népmesék terén (németül; Bär und Fuchs, 1888; Mann und Fuchs, 1890); Die geogr. Verbreitung einer nordischen Tiermärchenkette (1890); Die geogr. Verbreitung esthnischer Lieder epischen Inhalts (1893, ez a kettő a Fennia c. folyóiratban); Les collections de la Société de la littérature finnoise (1891). Sajtó alá rendezte s kiegészítette atyja munkáját a finn-ugor népek pogány istentiszteletéről (1894).

Kroisos

(Krőzus, Krézus), Lidia királya, Alyattes fia, kinek előbb az uralkodásban társa, 571-től utóda is lett. Sikerült neki az ázsiai görögöket adófizetőkké tenni, a szigetlakókkal szövetségre lépett, keletfelé országával a Halisz folyóig terjeszkedett. Midőn Kyros Astyagest (K. sógorát) trónjától megfosztotta. K. a delfi jósló helyre fordult és gazdag ajándékok árán felivlágosítást kért a háboru eredményére vonatkozólag. Delfiben azt mondták, hogy ha K. átlépi a Halisz-folyót, egy nagy birodalmat fog tönkre tenni. K. erre tényleg átkelt a Halisz folyón, de vesztére. Egy Sinope melletti ütközet eldöntetlenül maradt, de mielőtt K. új erőt gyüjthetett volna Kyros Szardeszig vonult, K.-t a városba szorította és 14 napi ostrom után elfogatta (564). A legyőzött fejedelem kedvező bánásmódban részesült ugy Kyros, mint Kambyses részéről; a körülményeket, melyek Kyrost engedékenységre birták, Herodotos Solon egy jóslatára, igazabban régibb nyilatkozatára vezeti vissza, melyet K. akkor hangoztatott, mikor már-már elvesztették (a forgandó szerencséről). Ktesias szerint a fogoly K. Apollon templomába menekült, ahol csodálatos módon a bilincsek négyszer lehullottak kezéről, mire azután a győztes király szabadnak nyilvánította. V. ö. Koepp F., Krösus auf dem Scheiterhaufen (Sybels Histor, Zeitschr., 1895, 74. köt.).

Kroja

török város, l. Akhisszár.

Krokidolit

az arfvedsonit v. riebeckit rostos, azbesztforma változata, indigókék, átlátszó vagy áttetsző, keménysége 4. Mágnesvaskővel Dél-Afrikában az Oranje folyó vidékén nagy mennysiégben terem, ugyszintén quarccal keverve, mely alakjában tigrisszem néven hozzák drágakőnek kereskedésbe (l. o.). A goillingi (Salzburg) zefirquarc kék szinét K. zárványok okozzák.

Krokna

kisközség Arad vármegye borossebesi j.-ban, (1891) 940 oláh lakossal. Határában Wenckheim gróf (előbb Waldstein-Wartenberg Ernő gr.), borossebesi uradalmához tartozó vasércbányák vannak.


Kezdőlap

˙