Kutrun

l. Kudrun.

Kutschera

Hugó báró, szül. Bécsben 1847 márc. 16. Gimnáziumi tanulmányait Bécsben és Kalkburgban végezte. A keleti akadémia elvégzése után 1871. konzuli növendéknek nevezték ki s a rucsuki konzulátushoz osztották be, két év mulva alkonzul lett s mint ilyent beosztották a konstantinápolyi nagykövetség dragománi hivatalába. Itt csakhamar attaché s 1878. követségi titkár és nemsokára követségi tanácsos lett. 1882. Kállay Béni a sarajevói országos kormányhoz hívta s a belügyi osztály főnökévé neveztette ki, hol is - azon különbséggel, hogy 1877-ben az országos főnök polgári adlátusa lőn - a mai napig működik. 1886. megkapta a bárói címet s 1891. a belső titkos tanácsosi méltóságot. K.-nak az elfoglalt tartományok anyagi és szellemi felvirágoztatása terén nagy érdemei vannak, s kormányzata alatt az országban a béke és rend helyreállott. K. képzett orientalista, s a bosnyák mohamedánok közoktatásügyének fejlesztése, szakszerű vezetése alatt szintén az ő érdeméül tudandó be.

Kutschke-dal

hires katonadal az 1870-71. évi német-francia háborúból, melyet egy sohasem létezett Kutschke nevű katonának tulajdonítottak, de melynek szerzője valósággal Pistorius Elek basedowi (mecklenburgi) lelkész. A dal az 1814-iki jenai diákdal következő soraival kezdődött: «Was kraucht dort in dem Busch herum, Ich glaub' es ist napolium». Egyéb motivumai is ősrégiek.

Kutschker

János Rudolf, bíbornok, bécsi hercegérsek, szül. Weiseben (Osztrák-Szilézia) 1810 ápr. 11., megh. 1881 jan. 27. Középiskoláit Troppauban és az Augustineumban végezte. Pappá szenteltetett 1833 április 21. 1852 julius 13. bécsi udvari plébános, 1853 jan. 8. pagranyi címzetes apát, 1857 márc. 31. vallásügyi miniszteri tanácsos, 1859. pápai prelátus, 1862. carrhei püspök in part. infidelium és a bécsi egyházmegyének érsekhelynöke, 1875 jan. 12. bécsi hercegérsek, 1877 jan. 22. bibornok. Önálló művei: Die gemischten Ehen von dem katholischen Standpunkte aus betrachtet (Bécs 1838); Die heiligen Gebräuche der katholischen Kirche (2 rész, Bécs 1842-43); legnevezetesebb munkája: Das Eherecht der katholischen Kirche nach seiner Theorie und Praxis (5 kötet, Bécs 1856-57) stb.

Kuttenberg

az ugyanily nevü cseh kerületi kapitányság székhelye, vasút mellett, (1890) 13 563 nagyobbára cseh lak., vasöntéssel, sör-, bőr-, cukorgyártással és mezőgazdasági eszközök készítésével; közép- és népiskolákon kivül rajz-, mintázó és földmíves iskolával. A régies külsejü város legkiválóbb épületei: a gót Borbála-templom (1390-ből), a gót Jakab-templom (a XIV. sz.-ból) és az egykori pénzverő, amelyben 1300. az első ezüstgarasokat verték. Egykori virágzását ezüstbányáinak köszöni, amelyeket 1237. fedeztek föl; művelésükkel a XVIII. sz.-ban fölhagytak, de 1874. ismét megnyitották. V. ö. Rehak, K. und seine Umgebung (1879, cseh nyelven).

Kutter

különösen Európa északi részén igen kedvelt egyárbocu vizi jármű, melyet a partok menténi utazásokra, halászatra s mint «yacht» sportcélokra használnak. K.-nak hivják azonkivül egy hadihajónak oldalcsónakját is. L. még Hajó.

Kutter

Vilmos, német vizépítészeti mérnök, szül. Ravensburgban 1818 aug. 23., megh. Bernben 1888 máj. 6., hol a kantoni építészeti osztálynak 37 éven át titkára volt. Ganguillet-vel együtt a vizmozgás sebességének mérésére szolgáló formulát szerkesztett, mely a vizépítészetben sokfélekép hasznosnak bizonyult. Ugyancsak Ganguillet-vel tette közzé: Versuch zur Aufstellung einer neuen allg. Formel für die gleichförmige Bewegung des Wassers is Kanaläen und regelmässigen Flusstrecken (Bécs 1877, 2. kiad.).

Kutti

(Kutty), nagyközség Nyitra vármegye szakolcai j.-ban, (1891) 2883 tót lakossal; van vasúti állomása, posta- és táviróhivatal és postatakarékpénztára.

Kuturgurok

l. Hunok és Kazárok.

Kutuzov

Ilarionovics Mihály (Goleniscsev), szmolenszki herceg, orosz táborszernagy, szül 1745. szept. 16., megh. Bunzlauban 1813 ápr. 28. Tizenhat éves korában lépett a hadseregbe; részt vett a lengyelek ellen vezetett hadjáratokban (1764-69), majd 1770-től kezdve Romanzow alatt a törökök ellen küzdött. Krimben azonban veszélyesen megsebesült fején s egyik szemét elvesztette. Ekkor külföldre utazott és hosszabb ideig távol volt hazájától. Visszatérve, résztvett Odessza és Bender ostromában, a rimniki csatában (1790) is hősiesen viselkedett. Pál cár ekkor Konstantinápolyba küldte, majd Finnország kormányzójává és ismét berlini nagykövetté nevezte ki. Pál cár meggyilkoltatása után I. Sándor cár a franciák ellen küldött orosz hadak fővezérévé tette (1805). K. előrenyomult az Inn folyóig, de már csak az ulmi kapituláció után érkezett oda. Részt vett az austerlitzi csatában is és azután (1806-1811) Kijev kormányzója és a török ellen küldött hadak fővezére lett. A bukaresti békekötés (1812) után átvette az I. Napoleon ellen folytatott hadjárat főparancsnokságát, s előbb a francia császárt verte meg egy véres ütközetben Borodino mellett, majd Davou és Ney egyesült hadai fölött is győzelmet aratott Szmolenszk mellett. Ezért lett szmolenszki herceg. A franciákat Kalischig üldözte, honnan egész Európához kiáltványt intézett (1813 márc. 25.), hogy irtóháborut üzenjenek Napoleonnak. De megbetegedve, még a háború kezdete előtt meghalt. Élettörténetét megírta Mihajlovszkij-Danilevszkij (franciául; Szt. Péterváron jelent meg). Bunzlauban, hol meghalt, és Szent Pétervárt emlékszobrot állítottak neki.


Kezdőlap

˙