Leyden

város, l. Lejda.

Leyden

1. Lukács van. tulajdonkép Jakobsz Lukács, németalföldi festő és rézmetsző, szül. Lejdában 1494., megh. u. o. 1533. Már gyermekkorában elárulta rendkivüli tehetségét. Eleinte atyjának, Huig Jakobsz festőnek volt tanítványa, de csakhamar Engelbrechtsen Cornelis iskolájába lépett be. 1515. megnősült, 1520. Mabus-szal Antwerpenbe utazott, hol Dürerrel találkozott és ahol 1522. a festőcéh tagja lett. Életének utolsó éveit betegen, de folytonos munkásság közben töltötte. Festményeinek erőteljesek az alakjai, eredeti a kompoziciója, ragyogó a szinezése, de a későbbiekben már kora olaszos ízlésének hatása alatt készültek. Hagyomány szerint már 12 éves korában föltünést keltett Szt. Hubertus legendájának vizfestékkel vászonra festett ábrázolásával. Fönmaradt hiteles festményei: a Lejda városának birtokában levő nagy háromszárnyu oltár, melynek közepe az utolsó itéletet, szárnyai beoül a poklot és a paradicsomot, kivül a Péter és Pál apostolokat ábrázolják; a Sakkjáték (Wiltonhouse és Berlinbe, valóságos genrekép); Szt. Jeromos vezeklése (Berlin); Madonna a gyermek Jézussal (müncheni képtár); Mózes vizet fakaszt a sziklából (1527, Borghese-villa Rómában); A királyok imádása (Buckingham Palace, London); Krisztus beteget gyógyít (Szt. Pétervár, Eremitage) és valószinüleg nAugustus és a Tibusi Szibilla a bécsi akadémia gyüjteményében. Festményeinél fontosabbak rézmetszetei (mintegy 177), melyek előállításánál a vésésen kivül a rézmaratást is alkalmazta. A kivitel gondosságára, az alakok elevenségére, kifejezésére nézve Dürerrel vetekedhetik, anélkül azonban, hogy fölfogása amazénak méységét megközelítené. Már 1508., 14 éves korában készítette első metszetét, mely Sergius barát meggyilkolását ábrázolja. Gyermekkori metszetei közül a legkitünőbbek: Lázár föltámasztása (1508); a hires Szt. Antal kisértése és Pál megtérése (1509); A Krisztus kitételét ábrázoló nagy metszet és a Tejes leány (1510). Java korábl valók, művészetének tetőpontján állanak: A királyok imádása (1513); Szt. Jeromos (1516); a hires nagy Kálvária (1517); Eszter Ahasverus király előtt (1518); Mária Magdolna (1519); a bolondos öreg és a leány, Miksa császár gyönyörü arcképe (1520); a Passió (1521); Madonna (1523); a Sebész, a Fogorvos, a Két muzsikus, eredeti, igazán németalföldi fölfogásu genreképek; a mester saját arcképe (1525). Olaszos jellegüek, gyöngébbek L. utolsó metszetei, p. Mars és Venus (1530); A bűnbeesés, Kain és Ábel, Ádám és Éva Ábel holttesténél (1529). Fametszetek számra is készített (körülbelül 32) rajzot. Metszetei után készült XVI. sz.-beli másolatok a négy evangelistának a budapesti orsz. képtárbanlevő képei (157. sz.). V. o. Rosenberg, a Dohme-féle Kunst u. Künster-ben; Evrard, L. de Leyde et Alb. Dürer (Brüsszel 1883).

2. L. Jan van l. János (IX. köt., 830 old.).

3. L. Viktor Ernő, német orvostanár, szül. Danzigban 1832 ápr. 20. Tanulmányait Berlinben végezte, azután a königsbergi és strassburgi egyetemen működött mint tanár, jelenleg 1876 óta a berlini egyetemnek egyik csillaga. Számos értekezést irt, melyek a szerkesztése alatt megjelenő Archiv für klinische Medizin-ben jelentek meg. Önálló nagyobb művei: Die Graue Degeneration der hintern Rückenmarksstränge (Berlin 1863); Beiträge zur Pathologie des Ikterus (1866); Über Reflexlähmungen (1870); ober Lungenbrand (1871); Klinik der Rückenmarkskrankheiten (2 köt., 1874-76).

Leydeni palack

l. Lejdai palack.

Leydig

Ferenc, német zoologus, szül. Rothenburgban 1821 máj. 21. 1840 óta Würzburgban és Münchenben tanulta az orvositudományokat; 1849. Würzburgban magántanár lett; 1855. u. o. rendkivül tanári tanszéket nyert; 1857. Tübingába ment át rendes tanárnak és 1875 óta a bonni egyetem orvosi karának tagja. Számos anatomiai és hisztologiai munkát irt. Főleg a csigákkal, Rotatoriákkal, nadályokkal, alsóbb rákokkal és halakkal foglalkozott. Nagyobb munkái: Lehrbuch der Histologie des Menschen und der Thiere (1857); Naturgeschichte der Daphniden (1860); Das Auge der Gliederthiere (1864); Deré Eierstock und die Samentasche der Insekten (1866); Die anuren Batrachier der deutschen Fauna (1877); Zelle und Gewebe (1885) stb.

Leyen

von der, ősrégi német nemesi család, melyet III. Ferdinánd császár 1653. bárói méltóságra emelt. L. Károly Gáspár báró 1705. Hohen-Geroldseck birodalmi grófságot kapta e méltósággal együtt. Dédunokája, Fülöp Ferenc, 1806. belépett a rajnai szövetségbe, miáltal szuverén jogot nyert és fölvette a hercegi címet; az elsőtől az 1814-iki bécsi kongresszus megfosztotta s alávetette Ausztria fönhatóságának, mely alól 1819. Badené alá került. A család jelenlegi feje Erwein herceg, szül. 1863 márc. 31.

L. Alfréd, von der, vasúti szakiró, szül. Goldschmiedingben 1844 jun. 28. Tübingában, Heidelbergában és Berlinben tanult s 1872-76. a brémai kereskedelmi kamara szindikusa volt; ekkor vasúti szolgálatba lépett, s a minisztérium által kiadott Archiv für Eisenbahnwesen szerkesztője lett. Főleg a német és a nemzetközi vasúti politika és forgalom terén működött; fontosabb iratai: Zehn Jahre preuss.-deutscher Eisenbahnpolitik (Lipcse 1870); Die nordam. Eisenbahnen in ihren wirtschaftlichen und polit. Beziehungen (u. ol 1885); Die Finanz- u. Verkehrspolitik der nord-amerik. Eisenbahnen (Berlin 1894).

Leygues

(ejtsd: leg) János Kolozs Gyögy, francia iró és politikus, szül. Villeneuveben 1857. Jogot végzett, azután köztársasági lapot szerkesztett szülőföldjén, és 1885. a képviselőházba választatott, melynek azóta állandóan tagja. 1894 máj. 29. a Dupuy-kabinetben a közoktatásiügyi tárcát vállalta el. Munkái közül a Lyre d'airin és a Rhapsodies, rondels, marines et paysages címü versgyüjtemények említendők. 1895. A Ribot-kabinetben belügyminiszter volt, de a kabinettel együtt okt. 28. lemondott.

Leyland

(ejtsd: lilend), város Lancaster (ettől 42 km.-nyire) angol grófságban, vasúg mellett, (1891) 5972 lak., pamutiparral, régi érdekes emlékeket magában foglaló templommal.

Leys

Henrik báró, belga festő, szül. Antwerpenben 1815 febr. 18., megh. u. o. 1869 aug. 26. Eleinte papnak szánták, de már 1829. belépett Brackeleer műtermébe és a harmincas évek elején néhány történeti képpel lépett föl. 1835. Párisba ment és főleg Callot hatása alatt festette meg a löveni tanácsosok lemészárlását 1339-ben ábrázoló képét. 1839. Amsterdamban járt, hol a régi hollandi mesterek, főleg Rembrandt és Picter de Hoogh, döntő befolyással voltak fejlődésére. A belga festészetet amazoknak követése által akarta föleleveníteni. Ezen az úton haladva, igazi festő, elsőrangu kolorista, az egységes képhatás és világítás nagy mestere lett. 1852., mikor dicsősége tetőpontján állott, Németországba utazott, föllelkesült a reformáció nagy alakjain, megismerkedett Dürer és Cranach műveivel, megemlékezett a Van Eyck testvérekről és Quentin Massysról és ódon, ó-német jellegü képekkel lépett föl. Az 1855-iki párisi világkiállításon kiállított három képe: Barthe de Haze antwerpeni polgármester tiszteletére tartott mise, Séta a kapu előtt (Goethe Faust-ja nyomán) és Újév Flandriában rendkivül sikert akartott és L. elnyerte a nagy arany érmet. Ezekhez hasonlók: Ünnep Venius Atónál; Luther vittenbergai lakásában; Dürer lerajzolja Erasmust; Erasmus misét mond V. Károly előtt; A Plantin-család; Margit a templomból jön; Burgundi Mária alamizsnát osztogat; A gyermek Luther Eisenach utcáin énekel; Az aranygyapjas-rend alapítása; Osztrák Margit fogadja a tanácsosok esküjét; V. Károly inquizició kiáltványa és egy lakodalmi menetet ábrázoló 6 freskókép, melyeket saját antwerpeni ebédlőjében festett. 1859. és 1863. ismét Németországban járt, azután az antwerpeni városháza nagytermét négy freskóképpel díszítette, melyek az 1514-67-iki antwerpeni történetből vett jelenetek képében a polgárjogot, az önvédelmet, az önállóságot és az önkormányzatot dicsőítik. Kitünő rézkarcokat is készített a Rembrandt modorában. 1862. elnyerte az örökös bárói méltóságot. V. o Sulzberger, Henrik L. (Brüsszel 1885).

Leyss.

latin növénynevek mellett Leysser Frigyes Vilmos (1731-1815) német botanikus nevének rövidítése.

Leyte

(Leite), a Filippi-szigetek egyike a Visayas-csoportban, Szamar tőszomszédságában, 8920 km2 területtel, (1887) 270 491 lak. D-en keskenyebb mint É-on. Egészen alacsony hegyek, különösen vulkánok (Pico de Astum, Manakajan stb.) takarják. A nagy meleg és sok eső miatt földje igen termékeny; termékei közül legkiválóbb a manilla-kender. Fővárosa: Takloban. Magelhaes fedezte föl.


Kezdőlap

˙