Lukianos

(lat. Lucianus), görög iró, született Samosatában, valószinüleg Kr. u. 120-130. Kezdetben Jóniában retorikát tanított, azután Ázsiában, Itáliában s Galliában utazott, mindenütt nyilvános előadásokat tartva, végre pedig állandóan Athénben telepedett le. Aggkorában állami szolgálatba lépett s bíró volt Egyiptomban, majd ismét utazgatott és közben előadásokat tartott. Számos irataiban, melyek nagy része mesteri dialóg, kiváló humorral és finom gúnnyal ostorozza kora erkölcstelenségét; különösen a lábra kapott vallástalanságot, hizelkedést és babonát teszi nevetségessé. Műveinek nevezetesebb kiadásai: Jakobitz, Lipcse 1871-74; Dindorf, Páris 1858; válogatott műveinek egy kiadása (Luciani Samosatensis colloquia selecta) Kolozsváron jelent meg 1780. V. ö. Hartmann, Studia critica in Lucianum (Lejda 1877); Bernays. L. u. die Kyniker (Berlin 1879); Croiset, Essai sur la vie et les oeuvres de L. (Páris 1882).

Lukmanier

1917 m. magas hágó a Lepontini-Alpokban, a Szt. Gotthardtól K-re Graubünden és Tessin svájci kantonok közt. A rajta átvezető út Dissentisből indul ki, fölvezet a Medelsthalon vagyis a Közép-Rajna felső völgyén és átmegy a Val Blenióba vagyis Breno-völgybe és Biascánál végződik, egész hossza 65 km. A Santa Maria nevü menedékház 2 km.-nyire van a legmagasabb pontjától a Medelsthalban.

Luk-nimit

l. Építési áldozat.

Lukov

a magyar-morva határhegység egy kisebb csoportja, mely Trencsén vármegye határán a Hrosinkaui- és Vlára-szoros közt emelkedik; a hegycsoport nyulványai egészen a Vág folyóig ágaznak szét s végső emelkedésök azon erdős hegy (Trencséntől északra), melyen a szkalkai templom és kolostor romjai vannak. A L. két legnagyobb csúcsa 685 és 700 m.

Lukov

(Lukow, az ugyanily nevü járás székhelye Szjedlec orosz-lengyel kormányzóságban, a Krzna és vasút mellett (1893) 7558 lak., bőrcserzőkkel, gyertyakészítéssel és olajprésekkel.

Lukrativ

(a hasznot jelentő lat. Lucrum szóból) a. m. hasznos, hasznot hozó, gyümölcsöző; L. vállalat, oly vállalat, melynél a vállalkozónak (kereskedőnek, könyvkiadónak) biztos nyereségre, dús haszonra van kilátása.

Lukszor

(Luqsor), falu Egyiptomban, félórányira Karnaktól, a Nilus keleti partján, a régi Téba helyén. Jelenleg a mellette látható romok kedvéért számos turista látogatja. Legérdekesebb rom a III. Amenofisztól épített és II. Ramszesz királytól befejezett 255 m. hosszu Ammon-templomé, amelyet hosszu kőkos-sor csatolt össze a karnaki templommal. Ramszesz az általa épített tornyos bejáratok (pylones) elé két obeliszket állíttatott, amelyek közül a kisebbet (21 m. magas) 1831. a franciák Párisba vittek és ott a Place de la Concorde-on fölállítottak. V. ö. Gayet, Le temple de Louxor (1894).

Lukuga

a Tanganyika afrikai tó lefolyása a Lualabába. A tó mellett 2 km. széles, de homokbuckák és a buja növényzet oly keskennyé és eltakarttá teszik, hogy csak nagy vizállás esetén vehető benne észre a viz folyása Ny-felé. Cameron fedezte föl 1874. Thomson irányát és medrét 1880. Makalumbiig és Delcommune 1892. egészen a Lualabába való betorkolásáig követte.

Lukullusi lakoma

l. Lucullus.

Lulázás

lulájozás, hajós kifejezés, melyen azt a műveletet értik, midőn ladikkal jeget törnek. Ez ugy történik, hogy a ladikkal a jég közé hatolnak, vagy a jégre felcsúsznak s azután a ladikot himbálódzó mozgással majd egyik, majd másik oldalára billentik s ez által a jeget összetörik és helyéből kinyomják.


Kezdőlap

˙