Madárbirs

(növ., molyhonya Brassainál, kőnaspolya Hazslinszkynál, Cotoneaster Med.), az almafafélék cserjéje, 18 (hazánkban 3)faja az É-i földgömb mérsékelt vidékein, K.-Indiában és Mexikóban terem. Gyakran tövistelen cserje, levele hasítatlan és épszélü, némelykor csipkés, a visszája molyhos, virága fehér v. piros, ritkán magános, inkább sátorforma. Gyümölcse bogyóféle almácska, 3-5 maggal, a teteje nyitott (l. Almafafélék). A C. integerrima Med. (C. vulgaris Lindl.) vadon törpe, ültetve egész 2 m. magas bokor, verőfényes hegyeken nő Európa közép és D-i tájain s Keleten. A C. tomentosa Lindl. hazánkban és Európa D-i részén nő. A C. nigra Wahlenb. (C. orientalis Kern.) É-i faj, de hazánkban is terem. Alacsony cserje, gyümölcse fekete. A C. Pyracantha L. v. Crataegus Pyr. Pers. Európa D-i részén és Keleten terem. A C. rotundifolia Walt. levele apró, kerek örökzöld, gyümölcse kopasz, piros.

Madárcsalán

(növ., Galeobdolon Huds., macskamamó, mamó), ajakas erdei fű, hazánkban 2 fajjal (sárga holtcsalán, erdei csalán). Régen orvosságnak használták.

Madárenyv

l. Madárfogólép.

Madárfészek

az ásványtanban M.-nek nevezik az aragonit olyforma előfordulását, midőn valamely fészekalaku üreget tölt ki és az aragonitszemek, darabok ugy ülnek az üregben, akár a tojások a madárfészekben. M. állattani értelemben l. Madarak és Ehető madárfészkek.

Madárfogólép

v. madárenyv, a fagyöngyből főzés által nyert ragadós anyag, mellyel a kisebb madarakat ugy fogják, hogy az enyvbe mártott vékony vesszőcskéket leszállási helyükre teszik v. hosszu, vékony rudakra kötve a fákon ültökben vele tollukat megérintik. A nagyon ragadós M. az apró pelyhekhez érve, a repülést gátolja.

Madárhúr

(növ., Cerastium L.), a lúdhúrfélék fehérvirágu füve, 115 faja (hazánkban 19) majd az egész föld kerekségén terem. Másodrangu takarmány a C. tomentosum L. a mediterrán vidékről meg a krimi C. Biedersteinii DC. fehérmolyhos, s virágszőnyegbe az ezüstszin kifejezésére ültetik. Erre való a hazai C. grandiflorum W. et Kit is.

Madárijesztő

botra, karóra akasztott ruhadarab, ringy-rongy, néha rongyos kalappal tetézve, melyet a szél lenget s élő emberhez tesz hasonlóvá, a kártékony állatoknak, különösen a madaraknak a vetéstől és gyümölcstől való elijesztésére.

Madárjóslás

madárnézés, l. Augurok.

Madárköles

(növ.), l. Gyöngyköles.

Madárkörömfű

v. madárlábfű (növ., tehénvidító Benkő szerint, körbecő Diószegiéknél, madártroppfű, Ornithopus L.), vitorlás virágu fű, 7 fajjal kivált a mediterrán vidéken és D.-Amerikában. Gyenge, puhaszőrü, ritkánmeztelen fű, levele páratlanul szárnyalt, sokpáru, virága apró, ernyős v. csaknem gömbforma, cikkes hüvelye görbült, ugy terpeszkedik szét mint a madár ujja. Az O. sativus L. (szerradella v. szaratella). Az O. perpusillus L. homokos helyen terem. Horvátországból említik. V. ö. König, Die Serradella (Berlin 1877).


Kezdőlap

˙