Maghrib

(arab) a. m. naplenyugta, ellentétben masrik-kal (napkelte), a mohamedán világ nyugati részének neve, azaz Spanyolország és (Egyiptom híján) Észak-Afrika, Marikkót a «legszélsőbb M.»-nek (M. al-akszá) nevezik. Szalát al-M. a. m. esti ima, egyike a mohammedánokra nézve kötelező öt imádságnak.

Maghullás

az erdei fák és cserjék magjának lehullása érés után. A legtöbb mag közvetlenül az érés után lehull a terméssel együtt, vagy abból kiperegve, míg mások még hosszabb-rövidebb ideig a fán maradnak s csak a légköri változások behatása alatt hullanak le vagy pereg ki termésükből a mag. Az ily módon keletkezett erdők M. által felújult erdőknek neveztetnek.

Mágia

az a csodás hatalom, melynél fogva rejtélyes módon, természetfölötti eszközök segítségével, a természet rendjétől eltérő csodás dolgokat vihetni véghez. A mágiába vetett hit ős időkben keletkezett, midőn az ember, a természet jelenségeinek mekanikus összefüggését nem ismervén, a természetet megszemélyesítette, jelenségeit, mintha élő valók volnának, vagy tőlük erednének, fogta föl, mindenben láthatatlan szellemi valók hatására, hozzá való jó vagy rossz akaratára ismert; igy keletkezett jó és rossz szellemekben való hit, de ezzel kapcsolatban az a vágy is, a jó szellemek jó akaratát megnyerni, a rosszak ellen védelmet találni, a mi az áldozati kultuszt s hasonló formáit a szellemekkel való közlekedésnek hozta létre; e kultusz őrzésére, közvetítésére, gyakorlására azonbannem mindenki egyaránt alkalmas; csakhamar támadt a külön papi osztály, melynek ez egyedüli foglalkozása, vagy mely erre a célra különösen alkalmas. (L. Mágusok.) A kultúra történetében, főleg a Babiliniából származó M. fontos; valószinüleg onnét származott át a médusokhoz, persákhoz, egyiptomiakhoz, görögökhöz s igy tovább. Mindenesetre a khaldeai, egyiptomi, persa M. a legrégibb. Khaldeában korán szövetkezett az asztrologiával; a persáknál egész nagy rendszerré fejlődött; innét van, hogy a persa pap (magus) neve ment át a görögbe a varázserejü egyén megnevezésére; ebből keletkezett a görög mageia. Az egyiptomiaknál még inkább fejlődött a M.; a persák csak a gonosz szellemek fölött keresik a hatalmat, az egyiptomiak általában uralkodnak a szekllemek fölött, kiknek segítségével varázsolnak, csodákat visznek véghez, rendesen természeti ismereteiket használván föl a köznép előtt csodásoknak látszó eredmények előidézéséhez. A régi zsidók is ismerik a mágiát; a monda szerint Salamon király nagyvarázsló. A M. majdnem mindenütt, de főleg Egyiptomban szoros kapcsolatban van akezdődő orvostannal; embereket az őket megszálló gonosz szellemtől megszabadítani, a betegségeket titkos mondásokkal, ceremoniákkal, varázsitalokkal meggyógyítani, a M. dolga. A görögöknél is van tere a M.-nak. Tesszália szentelt földje a varázslóknak; Circe Odysseust és társait disznókká változtatja; Medeának vannak italai, melyekkel a véneket megifjítja; a jóslók is rokonságban vannak a mágikusokkal; Pythagoras nemcsak nagy filozofus, de varázsló hire is él a hagyományban. Platon is tud démonokról, kik az embereknél felsőbb lények és hatnak a világban. Az újplatonizmusban (l. o.) efölfogás összefüggésben van az újplatonikusok egész világfelfogásával. Rómában a görög és egyiptomi M. elegyedve terjedt, de az utóbbinak már régiségénél fogva is nagyobb volt hitele; ugy látszik mégis, hogy a jövőt megjósolni volt a mágusoknak is egyik foglalkozásuk. Időnként üldözték őket, Tiberius alatt egyszerre négyezret szállítottak Szárdiniába M. vétsége miatt. Az arabok a zsidóktól tanulták a M.-t, s ebben a formában terjedt el a középkorban Eurüpában, és él még ma is a rossz szem (jettatura), vampirok s egyéb ilyféle babonákban, míg a törököknél és araboknál e hit ma is virágzik.

Mágikus

a. m. bűvös. - M. négyzet, l. Bűvös négyzet. laterna magica, l. Bűvös lámpa.

Magindanao

sziget, l. Mindanao.

Magister

(lat.), tulajdonképen a. m. mester, összefügg a latin magnus, magis és a gör. megasz szavakkal és elöljárót, felügyelőt, intézőt jelent. A római alkotmányos és állami életben mégis kétféle értelme alakult ki,még pedig: A) állami hivatalnok, milyen: M. admissionum, császári szertartásmester; M. acris vagy rationalis, pénztáros; M. census, adófelügyelő, főnöke ama tisztviselőknek, akik becsléssel és az adók kivetésével foglalkoztak; M. equitum, a diktátornak állandó segéde és helyettese, aki a lovasságnak főparancsnoka volt, azonban a diktátornak feltétlenül tartozott engedelmeskedni. Különben kiváló méltóságot viselt. M. militum, nagy Constantin által kreált állás olyan tábornokok részére, akik valamely kerületben vagy valamelyik fegyvernemnél a legfőbb parancsnoksággal és feltétlen hatalommal voltak felruházva, Constantin tulajdonképen ugy a gyalogságnál, mint lovasságnál nevezett ki egy-egy főparancsnokot (ma főfelügyelő), aki M. euqitum, illetve peditum nevet viselt, de háboru esetén egy főhadparancsnok állott az egész sereg élére, akinek akkor M. utriusque militae v. M. armorum volt a neve, M. morum a. m. cenzor. M. officiorum, udvari marsal v. az uralkodó személye körüli miniszter, szintén Nagy Constantin által kreált méltóság. Az ő ügykörébe tartozott a kihallgatások vezetése és az udvari emberek személyes, sőt peres ügyei is. M. populi a. m. diktátor, M. scriniorum, a császári kabinetiroda főnöke, egyúttal pedig az udvari kancellária főfelügyelője. M. vestis lineae, a császári fehérnemü ruhatárának felügyelője. B) M. volt számos egyházi és világi testületnek elöljárója; főbbek: M. collegiorum, p. a fabri signarii, fullones stb. testületében, tehát a. m. céhmester; M. municipiorum pagorum vicorum: községi tisztviselők; papi M.-ek: M. augurum, decemvirorum sacrorum, fratrorum Arvalium, salioru, sacerdotum. A magánéletben, kivált a jogi és gazdasági téren voltak: M. auctionis, tömeggondnok; M. convivii, remekivó, a régi magyar «kupakirály»; M. navis, hajóskapitány; M. operum singulorum officiorum, gazdasági munkafelügyelő; M. scripturae a. m. publicanus.

A pápai udvarban a M. sacri palatii, rendszerint egy domonkosrendü barát, arra ügyelt, hogy az apostoli kápolnában tartott beszédekben semmi elő ne forduljon, ami a vallást bármi módon is sérthetné. Ezért később tagja lett a könyveket biráló kongregációnak is. A laikus értelemben vett M., az egytemek feállítása előtt, egyenlő rangu cím volt a mai doktorral, s azt illette meg, aki valami tudományt tanított és tantványokat gyüjtött maga körül; e rangnakelső foka a baccalaureus (l. o.) volt s a M. címet csak a sikeresen kiállott nyilvános disputációk után adták meg (M. legens); később az akadémiai képzettség (Liberalium artium magister, röv. L. A. M. és A. M. is) megjelölésére használták a filozofiai szakot (facultas artium liberalium) végzett tudósoknál.

Magisterium

(lat.), a magiszter méltóság. - M. bismuthi, l. Bizmutnitrátok.

Magister janitorum

(lat.), főajtónálló, hazánk zászlós urainak egyike.

Magister mathescos

(lat.) a. m. a mennyiségtan mestere; igy nevezik Pythagoras tantételét, mely abban áll, hogy egy derékszögü háromszögben az átfogó (hypotenusa) négyzete egyenlő a két befogó (katheta) négyzetének összegével.

Magistratus

(lat.), a rómaiak igy nevezték a közhivatalt s annak hivatalnokait (l. Magister). M. néven nevezték nálunk régebben a városi hatóságot.


Kezdőlap

˙