Majoritás

(lat.) a. m. többség; majorizál a. m. leszavaz.

Major Kocsi

István, szőnyi ref. lelkész, a tatai egyházmegye esperese, a felsődunamelléki vagy mátyusföldi egyházkerület fjegyzője volt a XVIII. század első évtizedében, majd ezen kerület püspökévé választott s 1722 jul. mint ilyen Naszályon felavattatott. A Karolina-rezolució vagy III. Károly rendelete következtében a hazai protestánsok négy-négy egyházkerületté szervezkedvén, a felsődunamelléki ref. egyházkerület egybeolvadt a dunántuli kerülettel s ekkor az egyesített két kerület, főként Kenessey István dunántuli kerületi főgondnok indítványára, M. kormányzására bizatott, s igy a mai kiterjedésében vett dunántuli ref. egyházkerültnek ő volt az első püspöke.

Majoros

v. majoros gazda, a majorbeli cselédekre felügyelő gazda, egyúttal a birtokkezelő gazda rendelkezéseinek végrehajtója. A jobbágyság idejében a M. volt a jobbágyok felügyelője. Majorosné a baromfiak gondozója, aki kisebb gazdaságokban a tehenek fejésével és a tej értékesítésével is meg szokott bizatni.

Majoros

Béla, szinész, l. Földényi.

Majorosy

János, kat. püspök, szül. Al-Debrőn (Heves) 1831. Hittudományi tanulmányainak befejeztével 1855. pappá szenteltetett, s papi működését mint sztanisicsi segédlelkész kezdette meg; később u. o. ideiglenes adminisztrátor. 1858. kalocsai szentszéki ülnök, majd érseki levéltáros és szertartó. Több évig működött ezen minőségben, mig 1865. érseki titkár, később pedig irodaigazgató s egyben címzetes kanonok. 1875. kanonoki javadalmat nyervén, Haynald érsek oldalkanonokjává lett, kinek oldalán sok évig működött, nagyban előmozdítván az egyházmegye javát; különösen a vidéki papság helyzetén igyekezett segíteni. Még mint oldalkanonok nyerte el a kurrui vagy kereki címzetes apátságot s a pápai prelátusi címet. 1881. a bácsi kerület élére állíttatott, 1885. tinnini fölszentelt püspök és főszékesegyházi főesperes. Két évvel utóbb a szt. Pálról nevezett bácsi apátságot nyerte el, 1892. pedig érseki általános helynökké lett. Mint tinnini fölszentelt püspök 1885 óta a főrendiház tagja.

Majorsági földek

(allodiatura), falusi községekben a földesuraknak földei, ellentétben a paraszti birtokkal.

Majos

nagyközség Tolna vmegye völgységi j.-ban (1891) 1271 német lak.

Majos

v. Majs, 1209. vasvármegyei főispán, 1228-32. nádor, ugy látszik, haláláig. Felesége Vénusz, Monoszlai Makariás leánya. Fiuk M. 1244. országbiró 1251-54. fölovászmester és Győr vármegye főispánja, 1258-67. főtárnokmester, Orbász, Somogy, Varasd és Sopron főispánja, 1270. Szlavonia bánja s már azon évben nádor, a kunok birája s esztergomi főispán. Utóbb (1275-ig) mint tárnokot, somogyi és szepesi főispánt, országbirót, sőt erdélyivajdát is emlitik az oklevelek, ugy hogy felváltva az ország legnagyobb méltóságait viselte. 1280 szept. 26. mint a királyné tárnokmestere tett végrendeletet s még ez év végén meghalt. Felesége egy Erzsébet nevü előkelő nő volt s nem IV. Bélának Szabina néven emlegetett valamelyik leánya (Pauler, II. 681. és Nyelvemléktár, VII. 65.), kit 1230 táján vett nőül. Nejét különben IV. László 1281. a maga nővérének (soror nostra carissima), 1287. rokonának s 1296. III. András saját nővérének mondja, amiből mindenesetre kitünik, hogy rokonságban állt az Árpádok családjával.

Majovszky

Antal, pápai prelátus, besztercebányai kanonok, szül. Breznóbányán 1819 febr. 9-én. Középiskoláinak elvégzése után a bécsi Pázmáneumban hallgatta teologiát. Pappá szentelték 1842 márc. 29. Rövid idei káplánkodás után 1844. az egyházmegyei hivatal tollnoka, 1845. püspöki szertartó, 1846. titkár, 1850. felsőhámori, 1857. breznóbányai plébános, 1858. kereszteskomlósi címzetes prépost; 1866. besztercebányai plébános; 1868. a Ferenc József-rend lovagja, 1872. besztercebányai kanonok, 1889. pápai házi főpap,

Majs

l. Majos.


Kezdőlap

˙