Manducatio

(lat.) a. m. rágás, megrágás; manducatores, a rágáshoz szükséges izmok.

Mandula

l. Mandola.

Manduria

város Lecce olasz tartományban, 35 km.-nyire Tarentótól, (1881) 9373 lak. Régiségéről ciklopszi építményei tanuskodnak, amelyek legalább 5 m. szélesek. Az ókorban görög gyarmat volt. Állandóan egyenlő vizmennyiséget tartalmazó kútjáról már Plinius is tesz említést.

Mándy

1. István (mándi), magyar történetiró, a Szatmár vármegyében birtokos Mándy-családból. 1792. Csengerben élt s Szatmár vmegye sküdtje volt. Lefordította s jegyzetekkel kisérve 1799. Debrecenben kiadta Béla Király Névtelen jegyzőjének művét a következő címen: Magyar Sunád, avagy I. Béla királynak névtlen iródeákja. Műve bevezetésében Anonymust I. Béla jegyzőjének (Sunád, Cenad, Canád, nótárius) tartja ama okon, mert a mű kezdetén az iró nem mondja meg, hányadik Béla jegyzője; és mert csak az I. Béla idejéig történt eseményeket irja le. Nagy Iván (M.-család, 7. köt., 285) tévesen nevezi e mű fordítóját Jánosnak, s a megjelenés idejét tévesen teszi 1803-ra.

2. M. Péter id., Szatmár vármegye volt alispánja, szül. Mikolán 1784 nov. 7., megh. Szatmárban 1873 febr. 2. Középiskoláit Sárospatakon és Pozsonyban végezte, hol később országgyülési irnok is volt; jogot pedig az akkor hires Kövy tanárnál Sárospatakon hallgatott. Tanulmányai befejeztével megyei szolgálatba lépett, s másod alispán lett Szatmár vmegyében. Fiatalabb éveiben Kazinczyval, Kölcseyvel és Fáy Andrással közelebbi viszonyban állott, s buzgón vett részt az irodalmi kérdésekben; magyarra fordította Kleistnek Tavasz c. nagy költeményét; foglakozott a nyelvészettel is: A magyar nyelv eredete és előnyei (Szatmár 1858); a hatvanas években pedig irta: A magyar nemzet eredete és miként lehetne a magyar irást egyszerüsíteni, továbbá az akadémia Nagy Szótárából kimaradt szavak jegyzékét az akadémiának beküldötte. Lefordította továbbá Kant Immánuel pedagogiáját (Pest 1868) is; végrendeletében több alapítványt tett hazafias és irodalmi célokra.

Manége

(franc., - nezs), 1. az a gyakorlat, amelyet a lóval idomítás céljából végeznek; 2. az a hely, ahol a lovakat idomítják, s az embert lovagolni tanítják (l. Lovarda); 3. készülék, amelyet állat hoz mozgásba s rendeltetése valamely gépet hajtani; 4. nem egyenes úton való eljárás, fondorlat. Parti du M. (lovagló társaság), l. Jakobinusok.

Manes

(lat.) a. m. jók; a római mitologiában és vallásban a meghaltak lelkei, akiknek bizonyos hatalmat tulajdonítottak, hogy árthatnak és kárt okozhatnak az élőknek; ezért áldozatokkal, s a halottak tiszteletére rendezett ünnepekkel szokták őket megengszteni.

Manes

v. Mani, l. Manicheusok.

Manet

(ejtsd: mané) Eduárd, francia festő, szül. Párisban 1832., megh. u. o. 1883 ápr. 30. Eleinte tengerész volt, azután 1851. Couture műtermébe lépett be, hol csaknem 6 éven át tanult. Beutazván Németországot, hosszabb időn át tartózkodván Firenzében, Rómában és Velencében, főleg a nagy németalföldi és velencei mesterek és a spanyol Goya képeit tanulmányozta és másolta nagy buzgalommal. A hatvanas évek kezdetén ismerkedett meg Velazquez műveivel és főleg az ő hatása alatt festette képeit, de nagy hatást gyakorolt rá az újonnan felfedezett japáni festészet is. Első képei, a Gyermek cseresznyével, szülőinek képmása, Fuvolázó fiu, Gitározó spanyol, Haldokló bikaviador, Faure énekes mint Hamlet, A söröcske, stb. nem nagy figyelmet, legfölebb gúnyt keltettek. A gúny megbotránkozásig fokozódott, midőn 1863. a visszautasítottak kiállításában a Reggeli a zöldben és 1865. Olimpia (Páris, Luxembourgmuzeum) c. képeit kiállította, melyekben minden befolytól menten, tisztán azt akarta visszaadni, amit lát. Csak kevesen ismerték föl tehetségét, az elsők közt Zola és néhány festő, akik hozzácsatlakozva, benne látták az új irány, az impresszionizmus fejét. Kevéssel 1870 előtt valósíthatta meg célját, amennyiben a szabadban, napfényben levő dolgokat ugy festette le, ahogy látta őket és evvel érvényre juttatta a plein air-t, melynek olyan korszakalkotó hatása lett a modern festészetre. A német-francia háboruban mint önkéntes vett részt; azután keletkeztek igénytelen tárgyu, világos napos képei, melyeknek tárgyát főleg a párisi életből merítette. A legismertebbek: A kardos fiu, Nana, Buffet a Folie-Bergéresben, A vitorlás hajón, Tavasszal, Zene a Tuileriák kertjében, Zola képmása, stb. Éppen már elkezdték ismerni jelentőségét, a legkiválóbb festők között emlegették, mikor vérmérgezés következtében meghalt. Mint úttörője egy új iránynak, melynek törekvése a világot egészen új, önálló módon ábrázolni, rendkivüli jelentősége van, ha festményei gyakran magukon is viselik a kezdet nehézségeinek a nyomát. V. ö. Catalogue de l'exposition des oeuvres de M.- avec préface d'Emile Zola (Páris 1884); Bazire, M. (u. o. 1884); Biez, M. (u. o. 1884).

Manetho

v. Manethos, egyiptomi eredetü görög iró; Sebennytosból származott és Ptolemaios Philadelphus alatt (Kr. e. 283-246) Heliopoliszban hierogrammata (főpap) volt. Több történeti, fizikai és asztronomiai művet irt, melyekből azonban reánk teljesen semmi sem jutott. Egyiptomi történetének, mely a Nagy Sándorig terjedő időt tárgyalta, töredékei Georgios Synkellos útján jutottak reánk (kiadta Dindorf, 1829). Tőle való továbbá az egyiptomi dinasztiáknak és királyaiknak időrendi felsorolása, melynek adatait a hieroglifek megerősítik, de a fizikával foglalkozó munka elveszett. Szokás szerint neki tulajdonítanak még egy asztrologiai tankölteményt a csillagzatoknak az ember sorsára gyakorolt szerepéről (6 könyvben), de ez későbbi korból (körülbelül kr. u. az V. sz.) és alighanem több szerzőtől is való. Régebbi kiadása Gronoviustól (1698), újabban Axt és Riglertől (1832) és Kőchlytől (1858).

Mánfa

kisközség Baranya vmegye hegyháti j.-ban, (1891) 687 magyar lak., közelében egy kis barlang szép alkotásu szájnyilással.


Kezdőlap

˙