Mannacukor

l. Mannit.

Mannadara

(növ.) l. Mannakása és Mannaköles.

Mannafenyő

(növ., Pinus Lambertiana Dougl., kaliforniai cukorfenyő, óriás fenyő), öttűs fenyőfaj, tűje 10-13 cm. hosszu, kékesszürke, a széle finoman fogacskás. Kalifornia É-i részén homokos mezőn nő, óriásra (80-96 m.) megnő, átmérője majd 5 m. Európában 1827 óta terjed. Kiégetett törzséből cukornemü anyag szivárog, ez a kaliforniai manna v. pinti; az indus cukor helyett ételébe teszi.

Mannafű

(növ.), l. Mannakása.

Mannakabóca

(Cicada orni L.), az egyféle szárnyu félfedeles szárnyu rovarok közé tartozó állatfaj, a cirpelők (Stridulantia) családjából; szine sárgás, hasa világos, háta feketésen tarkázott, potrohja vörhenyesen szegett; hossza 28 mm. Hazája Dél-Európa. L. még Mannakőris.

Mannakása

v. mannafű (növ., boszorkánykása, harmatkása, harmatcsenkesz, édpázsit Gönczynél, Glyceria R. Brown), nedves helyet kedvelő pázsitfű 31 (közte 15 Atropis Rupr.) faja (hazánkban 8) D.-Amerika s Afrika kivételével más világrészben nő. Többnyári fű v. mazgas pázsitkóró, kalászkája szálkátlan, sokvirágu, pelyvája a hátán hengerded, nem gerincelt, virágzáskor ága-boga szétterpeszkedik. A G. fluitans L. (mennyei harmat, l. az ábrát), árok és viz körül nő, a heyekre magasan felhat. Levele, ahol lehető, a viz szintén úszik, ága-boga féloldalu, gyakran 3 dm. nagy, kalászkája 1,3-2 cm. hosszu, vékony, alig vonalnyi széles, 7-11 virágu. Maga a fű egész méternyire megnő, tőkéje terjedő; ahol bőven nő, jó takarmány, a vizparti növények leghasznosabbika, jobb és gazdagabb széna más társából alig lesz. Halavány sárga, fénylő, mákszemnél is alig nagyobb ledarált magvából Európa ÉK-i részének népe a mannadarát (lengyel, porosz v. frankfurti manna), mint a szágót levesbe főzi v. tésztának készíti. A M. főzéskor nagyon megdagad, kellemes ízü, s ha jó van elkészítve, nagyon tápláló. Magvát a madár is szereti. Mivel azonban a magva nem egyszerre érik meg, a gyüjtése fáradságos. Különben elég szapora, mert az ága-boga is nagyobbodhatik, ezenkivül a már nagyobb részén új szárat bocsát, mely újra magvazik. Reggel, mig a harmat fel nem száradt, a M. szárát megveregetik, s a magva az alája tartott rostába hull v. az ágát-bogát lenvászon-zacskóba gyüjtik. A Gl. aquaticát L. v. Gl. spectabilist M. et Koch (csíksás), l. Fodorsás. A szikperjét (Gl. distans L.) és rokonságát, mely mint a szikes mezők takarmányfüve érdemel említést, külön is választják, l. Atropis Rupr.

[ÁBRA] Mannakása, mellette külön egy virág, lent jobbra a szikperje.

Mannaköles

(növ., Digitaria Scop.), zöldséges helyen termő pázsitfű, hazánkban 3 fajjal, kalászai ujjasan egyesülnek. Homokos mezőre ajánlatos egynyári fű, zöld takarmánynak alkalmas; a mavát ugy lehet használni, mint a kölesét (mannadara). Legismeretesebb a D. sanguinalis L., melynek füve gyakran megpirosodik.

Mannakőris

(növ., Ornus Pers.), az olajfafélék génusza, gyakrabban a kőrisfa algénusza, amelytől kivált a belombosodás után való virágzása, pároséltü, kelyhes, szirmos virága, mely az ágak végét nagy thyrtussal tetőzi és mélyen két vagy négy felé hasadt szirma különbözteti meg. 8 faja (hazánkban 1) az É-i földgömbön mind a két világrészben terem. Az Ornus Europaea Pers. (Fraxinus Ornus L., virágos kőrisfa) csinos, 6-9 m. magas fa v. cserje hazánkban, Európa D-i részén és K-en. Virága szép fehér, jóillatu, négy metszete keskeny és hosszura megnyulik. Levele 3-4 párjával szárnyalt, a visszáján a főere szőrös, termése zászlós. M.-nek azért mondjuk, mert némely fajtái kérgéből magától, a mannakabóca (Cicada Orni) szúrása v. naponként ismtelt kerszthasítás következtében édes nedv folyik, s a kevegőn megkeményedik. Ez a gyógyszertári manna. Legjobb fajta a csöves manna (manna electa v. cannellata). A vastag vagy kövér manna nem igen tiszta, a vénebb törzsről gyüjtik, de a csöves manna utolját is hozzászámitják. Fő része 30-60% mannacukor, vagyis a mannit (l. o.). Mannát leginkább Calabriában és Szicilián külön ültetvényesben juliustól októberig gyüjtik (Manna Calabrina et Siciliana), még pedig a magas kőrisfáról is. Hazai kőrisfáinkban is van manna, de nem sok, gyüjteni nem érdemes. A M.-t Németországban díszfául ültetik. Van kerekded levélkéjü fajtája (Ornus rotundifolia Ait.), a hazaiak közül pedig az Orn. diversifolia Roch. és P. stenoptera Borb. fajtája említésre méltó. Emennek a zászlója csak 2-3 mm. széles és hegyes (Fonyód).

Mannalevél

(növ.,) l. Laminaria.

Manna-pajzstetű

l. Pajzstetvek.


Kezdőlap

˙