Marenco

(ejtsd:-ko), 1. Károly gróf, olasz szinműiró, szül. Cassolóban (Piemont) 1800 máj. 1., megh. Savonában (Liguria) 1843 szept. 20. Jogot tanult Torinóban, de csakhamar kizárólag a költészetre adta magát; első tragédiája: Buondelmonte, 1828. került szinre Torinóban, s ezóta egymásután irta tragédiáit, melyeknek egy részét (La famiglia Foscarl, Adelisa, Manfredi, Arrigo di Savoia, stb.) elő is adták, más része ellenben (Corso Donati, Ezzeliono III, Arnoldo di Brescia, Corradino, stb.) csak könyvalakban jelent meg. M. legnagyobb sikert a Pia de' Tolommei tragédiájával ért el, melynek tárgyát Dante ide vágó epizódjából vette; ezt még most is műsoron tartják. Irodalmi hagyatékából jelent meg: Tragedie inedite con l'aggiunta di alcune poesle (Firenze 1856).

2. M. Lipót, az előbbinek fia, drámairó, szül. Cevában (Plemont) 1831 nov. 8., az újabb olasz irodalom jelentős tagja. Már 20 éves korában sikerrel adták első tragédiáját (Isabella Orsini); ugyanekkor (1851) belépett a pénzügyminisztériumban is, de hivatalát pár év mulva letette, s miután 1860-64 Bolognában, majd 1864-71. Milánóban az olasz irodalom tanára volt, egészen visszavonult a nyilvános élettől, s azótacsak a költészetnek él Torinóban. Kezdetben inkább történelmi tárgyu drámákat (Picarda Donati, Saffo, Speronella, stb.) irt, később a nép (Celeste), a hegylakók (Il ghiacciaio del Monte Bianco) s a tengerészek (Giorgio Gandi) életéből vette drámai anyagát. Számos vigjátékai közül néhány (Letture ed esempi, Lo spiritismo, Gli amori del nonno, stb.) még most is állandóan a műsoron van. Összes műveinek kiadása Torinóban jelenik meg (1884 s köv.).

Marengo

1. község Alessandria olasz tartományban, a Fontanone mellett, 6 km.-nyire a Tanaróba való torkollásától, sik vidéken. Ismeretes azon ütközetekről, amelyekt itt vivtak 1799 máj. 16. Moreau francia vezér ütközött meg a Bagration vezérlete alatt álló oroszokkal és osztrákokkal. 1800 jun. 14. pedig Bonaparte megverte a Melas vezérelte osztrákokat. ez utóbbinak eleinte kedvezett a szerencse és már futárokat küldött Bécsbe a győzelem hirével, midőn Desaix és későbben Kellermann csapatainak megjelentése a dolgoknak más fordulatot és a győzelmet a francia csapatoknak biztosította. - 2. M. county Alabama É-amerikai államban, 2525 km2 területtel, 30890 lak., Linden székhellyel.

Marengo

Olaszországban a husz lirás pénzdarab népies neve.

Marennes

(ejtsd: marenn), az ugyanily nevü járás székhelye Charente-Inférieure francia départementban, 38 km.-nyire Rochelletől, a Seudre-Charentel-csatorna és vasút mellett (1891) 5415 lak., kémiai és szóda-gyárral sófőzéssel; nagyon jelentékeny osztrigatenyésztéssel, ami évenkint 2 millió frankot jövedelmez.

Marenzio

(ejtsd: - cio) Lukács, olasz zeneköltő, szül. a Brescia melletti Cocaglióban 1550-60 táján, megh. Rómában 1599 aug. 22., mint a pápai zenekar orgonása; előbb III. Zsigmond lengyel király szolgálatában állt. A bánat ölte meg, mert egy bibornok rokonát nem volt szabad nőül vennie. Számtalan motettje, madrigálja, egyházi és világi népies éneke jelent meg újabb kiadásban is. Proske, Musica divina, Choron, Principes de composition stb. szintén közlik az életében is dicsőített mester több művét.

Mareográf

l. Armérő

Mareotis

l. Mariut.

Marescallus

(középkori lat.) a. m. főlovászmester, l. Marsal.

Maret

(ejtsd: mare), 1. Hugo Bernát, Bassano hercege, francia diplomata, szül. Dijonban, 1763 máj. 1., megh. Párisban 1839 máj. 13. Tanulmányai végeztével ügyvéd lett és 1785. Párisban telepedett le, ahol Méjean barátjával megindította (1789) a Bulletin de l'Assemblée cimű lapot, melyből idővel a Moniteur universel nőtte ki magát. M. eleinte a jakobinusokkal tartott, de 1791. az alkotmányos monárkista párthoz csatlakozott s a Feuillantok klubjának egyik alapítója lett. A Lebrun-kabinetben (1792) elnyerte a külügyminiszteri tárcát. 1793. nápolyi követté nevezték ki, helyét azonban nem foglalhatta el, mert az osztrákok Graubündenben elfogták és Kufstein várába zárták, 1795. azonban kicserélték XVI. Lajos leányáért. 1796. az ötszázak tanácsának lett tagja. Bonaparte konzul, akivel már tiszt korában barátságot kötött, 1799 dec. főtitkárává, 1804. pedig államtitkárrá nevezte ki és számos fontos küldetéssel bizta meg. M. azonfölül a császárt valamennyi hadjáratában követte s rendszerint ő szerkesztette a hadi jelentéseket 1811. a császár szenátorrá, Bassano hercegévé s külügyminiszterré tette. Miután a szövetségesekkel folytatott alkudozásai 1813. célhoz nem vezettek,helyét Coulaincourtnak kellett átengednie, azonban a császár föltétlen bizalmát továbbra is megtartotta. 1814. jelen volt a Châtilloni kongresszuson. A száz nap alatt ismét átvette az államtitkári hivatalt, amiért a visszatérő Bourbonok számkivetésbe küldötték. Erre Svájcban telepedett le, de a bizalmatlankodó osztrákok ott 1816. egyidőre fogságra vetették. Ezidőtől fogva Linzben és Grazban tartózkodott, miglen 1819. ismét visszatérhetett hazájába. Lajos Fülöp pairré tette (1831 nov. 20.) s a középpárt soraiból kiszemelt minisztérium elnökévé (1834 nov. 10.) nevezte ki. Nyolc nappal rá azonban M. lemondott s az államügyektől visszavonult. A pair-kamarában a mérsékelt ellenzékhez tartozott. M. tudományosan képzett, finom műveltségü, ritka becsületességü ember volt, amiért közbecsülésben állott. V. ö. Ernouf, M. duc de Bassano (2. kiad. Páris 1884).

2. M. Napoleon József Hugo, Bassano hercege, l. Bassano (3).

Marey

(ejtsd: -ré) István Gyula, francia fiziologus, szül. Beauneban (Côte d'Or) 1830 márc. 5. Orvosi tanulmányait Párisban végezte, hol 1859. nyerte el oklevelét: Recherches sur la circulation du sang a l'état physiol. et dans les maladies c. értekezésével. 1862. az École pratiqueban tartott előadásokat a vérkeringésről, a sziv és véredények megbetegedéseiről, 1864. fiziologiai laboratorimot rendezett be magának, 1867. mint Flourens utóda a természetrajz tanára lett a College de France-on. Dolgozatai leginkább a kisérleti élettan köréből valók; legnevezetesebbek az állati bőről, az izmok és idegek működéséről irt munkái; több fontos orvosi készüléket szerkesztett, ilyenek a szfigmográf, a kardiográf stb. Nevezetesebb dolgozatai: Recherches sur le pouls au moyen d'un nouvel appareil enregistreur le sphygmographe (1860); Physiologie médicale de la circulation du sang, basée sur l'étude graphique des mouvements du coeur et du pouls artériel, avec application aux maladies de l'appareil circulatoire (1863); Tableau sommaire des appareils et expériences cardiographiques des MM. Chauveau et Marey (1863); Du mouvement dans les fonctions de la vie (1868); La machine animale. Locomotion terrestre et aérienne (1874., 4. kiad. 1886); Physiologie expérimentale (1875-1880); La méthode graphique dans les sciences experimentales (1878); La circulation du sang a l'état physiolog, et dans les maladies (1881).


Kezdőlap

˙