Müller von Steinla

l. Steinla.

Müllheim

az ugyanily nevü járás székhelye Lörrach badeni kerületben, a Klemmbach és vasút mellett, (1890) 3187 lak., bortermeléssel.

Müllner

Adolf, német drámaköltő és kritikus, szül. Langendorfban (Weissenfels mellett) 1774 okt. 18. (anyja Bürger Ágost német költő nővére volt), megh. Weissenfelsban 1829 jun. 11., hol 1798 óta mint ügyvéd működött. A maga idejében (nálunk is) igen kedvelt iró, kinek szinművei nagy hatással voltak a közönségre. Ma darabjai értéktelenek, bár szinszerüségük kétségtelen és M. hangulatkeltő ereje elismerést érdemel. Első műve regény volt: Incest oder der Schutzgeist von Avignon (1779). Vígjátékai: Die Vertrauten (magyarra fordította Kazinczy Gábor: A meghittek, Nagy Ignác Sziműtéra, 45. sz.), Die grossen Kinder, Die Onkelei stb. ügyesek és szinszerüek, néha jó humorral és igaz élccel; de minden költőiség nélküliek és nem is igen eredetiek, mert nagyrészt francia műveknek (eshetőleg igen szabad) átdolgozásai. Leghiresebb művei tragédiái: Der 29. Februar (1812); Die Schuld (1816); König Yngurd (1817); Die Albanserin (1820). Mind e darabok igen jól vannak szerkesztve és szép, virágos nyelven, csengő versekben irva. De M. inkább rabulista prókátor, aki a leghatásosabb helyzeteket és viszonyokat ügyesen kiszámítja, mint igazi költő; személyei pedig érdektelen bábok, melyekkel egészen tetszése szerint bánik el. Három kritikai folyóiratot szerkesztett: Literaturblatt (1820-25), Hekate (1823) és Mitternachtblatt (1826 óta), amelyekben kiméletlen támadásokat intézet azok ellen, akik nagyságát nem akarták elismerni, vagy darabjainak (ha nem akarva is) útját állták. Összegyűjtött művei: Vermischte Schriften (1824-26, 2 köt.) és Dramatische Werke (1828, 8 köt). Életét megirták Schütz (1830) és Höhne (1875). V. ö. Minor, Die Schicksalstragödie in ihren hauptvertretern (1883) és e könyv bírálatát Heinrich Gusztávtól (Philolog. Közlöny, VIII., 510. old.).

Műlovas

a cirkuszokban a lovaglási ügyességüket mutogató lovasokat nevezik igy. Azonban a M. nemcsak lovagolja a nagy gonddal betanított u. n. iskolalovakat, hanem ezeknek hátán állva, ugrálva vakmerő, kecses, sokszor nevettető mutatványokat csinál.

Műméz

l. Méz.

Münch-Bellinghausen

Eligius Ferenc József báró, osztrák-német költő, irói nevén Halm Frigyes, szül. Krakkóban 1806 ápr. megh. Bécsben 1871 máj. 22. A bécsi egyetemen jogi tanulmányokat végzett, már 1826. államhivatalba lépett és 1840. alsó-ausztriai kormánytanácsos lett, 1845. pedig az udvari könyvtár őre, utóbb igazgatója, 1861. az urakházának tagja; 1869-71. az udvari szinházak intendánsa volt. Költői fejlődésére egykori tanítójával, Enk von Burg Mihállyal, a nagy műveltségű, de szerencsétlen bencés tanárral (megh. 1843.), való szoros barátsága volt legmélyebb hatással; a pesszimitikus világnézlet és a spanyol dráma, különösen Lope de Vega szellemének Halm műveiben való ujjászületése Enk öröksége. Első tragédiája a Boccaccio novelláján felépülő Griseldis (1834, magyarra fordította Fáncsy Lajos, Budapest 1843), melynek burgszinházi nagy sikere megalapította irójának hirnevét. Második nagy sikerét Der Sohn der Wildniss c. drámájával (1842) aratta. Der Fechter von Ravanne c drámája (1854) a retorikus tehetségének nagyon megfelelő római imperatori korszakban mozog. E drámája névtelenül jelent meg a szinpadon; szerzőségét, illetőleg a dráma alapeszméjét egy Bacherl Ferenc (l. o.) nevü bajor néptanító magának vindikálta, mire M. inkognitójából kilépett. Érdekes pszichologiai problémát tartalmaz még Wildfeuer című vígjátéka (1846), melyben a fiunak nevelt leányban ébredő nőiesség rajzát adja. a szinpadon kevésbbé tetszett, de mélyen megrázó konfliktusánál és a hős érdekes jellemének kitünő festésénél fogva a többit talán felülmulja Sampiero c. tragédiája (1847). Egyéb drámai művei: Der Adept (1836); Camoens (1837); Imelda Lambertazzi (1838); Ein mildes Urtheil (1840); Maria da Molina (1847); Ein Königin (1857); Iphigenie in Delphi (1857), folytatásul Goethe Iphigeniájához); Begom Somru (1860); továbbá alkalmi ünnepi szinjátékok Shakspere és Schiller emlékezetére. Novelláiban M. szintén szereti a rendkivülit, a lélektani különösségeket és furcsaságokat. Költeményeiben (1850) sok a retorika, kevés a közvetlenség. Műveinek teljes kiadása 1857-64. jelent meg 8 kötetben, költők hagytékát Kuh és Pacher adták ki művei összkiadásának 9-12. köteteként. V. ö. Schachinger, Briefwechsel zwischen Enk von der Burg und M. (1890).

Münchberg

az ugyanily nevü járás székhelye a bajorországi Felső-Frank-kerületben, a Pulschnitznak, a Saale mellékvizének partján, vasút mellett, (1890) 4451 lak., mekanikai szövőszékekkel és kelmefestéssel; szövőiskolával. 15 km.-nyire van a Nagy-Waldstein (890 m.), a Fichtel-hegység egy érdekes gránitcsoportja.

München

Bajorország és a felső bajor közigazgatási kerület fővárosa az Isar mindkét partján, termékeny síkon az É. sz. 48° 9´ és a K. h. 11° 35´ alatt, szeszélyes időjárással, amely inkább zord mint enyhe (évi középhőmérséklet 7,6°, évi csapadékmennyiség 788 milliméter), (1890) 350 594 (170 675 férfi, 179 919 nő), 1894. pedig számítás szerint 390 000 lak., akik közt 84% katolikus, 14% evangelikus, a többi ókatolikus és izraelita. A levirágzóbb iparág a sörgyártás; 42 sörgyárban évenként mintegy 3 millió hl. sört gyártanak, mint nagyobbára magában M.-ben fogyasztanak el; ezenkivül jelentékenyebb iparágak: a fémöntés, továbbá a bőr-, kesztyű-, gép-, virág-, gummiáru-, maláta-, papir-, vagyon-, kocsi-, szeszgyártás, az üvegfestés, a litográfia, optikai készülékek készítése, a fényképezés, az arany- és ezüsthimzés, a mekanikai műhelyek. A kereskedelem fő cikkei: gabona, liszt, komló, gyarmatáruk, szén, fa, szőrmeáruk, művészeti és műipari tárgyak.

M. nagyobb részében az Isar balpartján fekszik, amelyen 7 híd vezet át, köztük a szép Maximiliansbrücke Zenettitól és a Luitpold-híd Sieberttől. A város nagyobb része széles utcákból áll, amelyeket számos szép tér szakít meg; csupán az Isar közelében vannak még alacsony kis házak és szűk utcák. A legjentékenyebb terek: a Mária-tér, amelyet a város közepének tartanak, vörös márványból készített 6 m. magas Mária-szoborral, amelyet 1638. I. Miksa választó a fehérhegyi csata emlékére alapított, továbbá egy bronzkúttal; a Max Josephsplatz I. Miksa Józsefnek Rauch mintája szerint készített óriási szobrával. E térhez csatlakozik K-féle a Maximiliansstrasse (1664 m. hosszu és 22 m. széles) számos pompás épülettel, Schelling, Fraunhofer, Rumford gróf, Deroy generális emlékével és a híd közelében II. Miksa szobrával Zumbuschtól, amely a királyt koronázási ornatusban ábrázolja. További terek: az Odeon-tér I. Lajos szobrával Widmanntól; a Wittelsbach-tér I. Miksa választófejedelem lovasszobrával, amelyet Thorwaldsen mintája szerint Schwanthaler készített. A Maximilian-tér a Liebig-emlékkel és Hildebrand tervei szerint készített monumentális kúttal, a Karolinen-tér elfoglalt ágyukból öntött obeliszkkel; a Királytér a Propylaeummal, egy pompás kapuval, amelyet kivül dór, belül jóni oszlopok ékesítenek s amelyet 1862. Klenze tervei szerint készítettek el; a séta-tér Miksa Emánuel, Westenrieder, Gluck, Kreittmayr és Orlando di Lasso emlékeivel; a Károly-tér Goethe szobrával. A városon kivül van a hatalmas Bavaria-szobor s a Ruhmeshalle, Klenze tervei szerint épített dór oszlopcsarnok (1843-50) 90 hires bajor ember mellszobrával. Jelentékenyebb templomai: a Mi Asszonyunk temploma (101 m. hosszu, 39 m. széles és 58 m. magas) 1821 óta a M.-freisingi érsekség székesegyháza; 1468-88. Ganghofer Jörg késői gót ízlésben építette; 1858. restaurálták; két befejezetlen tornyát nehézkes körtealaku sisak födi; hajójában van Bajor Lajos síremléke Krumper Hanstól. A Szt. Lélekről elnevezett templom a XIV. sz.-ból való; a Szt. Mihály-templomban, egykoron jezsuita-templom (1597-ből), Leuchtenberg Jenő herceg síremléke (márványszobor) látható; a theatinok magas kupoláju, olasz barokk ízlésben épült temploma a királyi család több tagjának kriptáját rejti magában. Újabb időkből való templomok: a Mindszentek temploma (1826-37), amelyet Klenze bizánci és román ízlésben épített és arannyal meg márvánnyal pompásan fölékesített; a Lajos-templom olasz román ízlésben (1824-44), Gärtnertől, két toronnyal és a főoltárnál az utolsó ítéletet ábrázoló óriási, Cornelis Legnagyobb freskóképével; a korai gót ízlésü Mária-templom Schraudolph, Fischer és mások pompás üvegfestményeivel; a Szt. Bonifacius-bazilika 5 hajóval s 66 márványoszloppal; a zsinagoga egyike Németország legnagyobb zsidó templomainak. A profán épületek közt kiválók: a királyi palota, amely 3 részből áll; ezek a Königsbau, a Festsaalbau és a régi rezidencia. Ez utóbbit I. Miksa korában (1602-19) Reiffenstuel, Schön és Candid építették; négy nyilt udvart fog körül a Perseus- és Wittelsbach-kutakkal; benne van a kincsesház és a kápolna. A Festsallbau (1832-42) Klenze tervei szerint olasz renaissance ízlésben épült; benne hat teremben az Odiesszeiát ábrázoló enkausztikus falfestmények láthatók; első emeletén van a bál-, bankett-, a Barbarossa-, a Habsburgi-, a trónterem és a Nagy Károlyról elnevezett terem. A Königsbau szintén Klenze tervei szerint a firenzei palazzo Pitti mintájára 1826-35-ig készült; a földszinten vannak Nibelung-freskók Schnorrtól. A bajor hercegek legrégibb lakóhelye, az alter Hof a XIII. sz.-ból és a Maxburg (a XVI. sz.-ból) jelenleg hatóságok székhelye. Az Odeon, 1828-ból Klenzétől, hangversenyeknek és a zeneiskoláknak van szánva. Luitpold kormányzó hercegnek, Miksa hercegnek, Langer-, Kaulbach- és Zimmermann-féle freskókkal díszített palotája meg a hadügyminisztérium Klenzétől valók; a Wittelsbachi-palota angol középkori csúcsíves ízlésben épült. Az udvari és nemzeti szinházat 8 korintusi oszlopon nyugvó portikusszal Klenze építette. A Maximilianeum II. Miksa idejében Bürklein tervei szerint készült arkadsorokkal, szép lépcsőházzal és freskóktól díszített termekkel. A régi városházában egy szép terem ünnepi bankettek szinhelye; a gót ízlésü új városházán vannak az üléstermek Piloty és Lindenschmit falfestményeivel. A régi Pinakothekát (152 m. hosszu) 1826-1836., renaissance-ízlésben Klenze építette; az attikán Schwanthaler vázlatai szerint készített és hires festőket ábrázoló 24 szobor, a D-i oldalán pedig loggiák láthatók Cornelius tervei szerint készített freskókkal. Az Pinakotheka (107 m. hosszu, 28 m. széles, 26 m. magas) Voit tervei szerint 1846-53. épült; külsejét Nilson freskói díszitik. A glyptotheka Klenze műve (1816-30); külseje jón ízlésre vall, belseje római boltív-konstrukciókat mutat; a 8 oszlopos portikus fölött Schwanthalertől egy márványcsoport látható. Az üvegpalota Voit tervei szerint 1854-ből műkiállításoknak és ünnepélyeknek szinhelye. Jelentősebb épületek még: az egyetem, a papnevelő (Georgianum), a Siegesthor, a képzőművészetek akadémiája, az udvari szinház, a műkiállítási épület, a Schack-féle képgyüjtemény háza, a központi pályaudvar, az igazságügyi palota stb. A M. déli oldalán fekvő temető művész síremlékeinél fogva Németország minden más temetőjét felülmulja.

Tudományos és kulturális intézmények. Ezek közt első helyen állanak a bajor kir. tudományos akadémia és a kir. képzőművészeti akadémia. A Miksa Lajosról elnevezett egyetemet 1472. Gazdag Lajos bajor herceg Ingolstadtban alapította; 1800. Landshutba és 1826. M.-be tették át. 5 fakultásból áll. 1894. a tanárok száma volt 98, a privát docenseké 73 és a tanulóké 3744. Az egyetemmel vannak összekapcsolva: az egyetemi könyvtár (370 000 kötet, 50 000 füzet, köztük 2101 inkunabulum, 2022 kézirat, 700 térkép és 3200 érem); a Collegium Georgianum, vagyis kat. papnevelő, a Maximilianeum, államtudományi intézet, továbbá többféle szeminárium, gyüjtemény, intézet, klinika, csillagvizsgáló és egy botanikus kert. A technikai főiskola 1868. nyilt meg; egyéb iskolák az állatorvosi akadémia, hadi akadémia, tüzér-, kadet-, katonai mérnökiskola, többféle közép- és népiskola. Műgyüjteményei teszik M.-t Németország egyik első városává; ezek értékesek és számosak; az elsők közül valók: a régi Pinakotheka, amelynek alapját I. Miksa választó a Dürer számos munkájának megszerzésével vetette meg és amelyet 1805. a düsseldorfi képtárral, 1827. a Boisserée-féle gyüjteménnyel szaporítottak. Földszintjén van a részmetszet-gyütemény (300 000 lap), a kézirajz-kabinet (22000 db.) és a vázagyüjtemény (1500 váza) 5 teremben; az első emeleten 12 teremben és 23 kabinetben több mint 1400 kép van elhelyezve. Az új Pinakotheka földszintjét 2 szobában porcellánképek, továbbá a régiséggyüjtemény, az első emelet 11 termét és 14 kabinetjét 600-nál több kép foglalja el. Ez utóbbinak értékes kiegészítője a Schack-féle képgyüjtemény, amely szintén újabb meseterek képeit és régiek utánzatait tartalmazza. A Glyptothekában antik művek vannak, amelyeket I. Lajos 1805-16. mint trónörökös gyüjtött. A bajor nemzeti muzeumban művészeti, főképen bajor művészeti tárgyak, a Schwanthaler-muzeumban a művésznek csaknem összes művei gipsz-öntvényben, a fémöntő muzeumban az itt öntött emlékművek eredeti modelljei, a kaulbach-muzeumban e mester öröksége, a művész-egyesület helyiségében élő művészek képei és faragványai, a Lotzbeck-féle gyüjteményben faragványok és képek láthatók. Egyéb gyüjtemények még: a királyi és udvari könyvtár (900 000 köt., közte 13 000 inkunabulum és 40 000 kézirat), a tudományos akadémia gyüjteményei (paleontologiai, ásványországi, kőzettani stb.), az etnográfiai muzeum, a Maillinger-féle művészi és műtörténelmi gyüjtemény stb. A tudományos és jótékonysági egyesületek számai is igen nagy; a kiválóbbak: az antropológiai, földrajzi, jogi, meteorologiai, orvosi társulatok, mérnöki, iró-, művész-egyesületek. A zene művelésére szolgál a zeneakadémia, amely az Odeonban rendez hangversenyeket. Az újságok közül a kiválóbbak: az Allgemeine Zeitung, a Fliegende Blätter, Münchener Neueste Nachrichten.

M. környéke számos kirándulásra nyujt alkalmat: a bajor tavakhoz és csak 40 km.-nyi távolságban fekvő bajor Alpok közé. Közvetetlen a városnál az Isar mindkét partján szintén pompás sétahelyek vannak; D-en az Isar-ligetek; a Maximilianeum mindkét oldalán a II. Miksa idejében alapított ültetvények a Miksa herceg-parkkal; vele szemben az angol kert 237 ha.-nyi park mesterséges vizeséssel; a Klenzétől épített Monopteros-templommal és egy mesterséges tóval; a Teréz-rét, amelyen évenként októberben nagy népünnepeket tartanak és végül Nymphanburg (l. o.). Különös érdekességei a városnak nagy sörházai, köztük a királyi Hofbräzhaus és annak a nyáron megnyitott sörös pincéi.

Történelem. A város történelme 1158. Oroszlán Henrik uralma alatt kezdődik, aki a freisingi püspökkel folytatott viszálykodásában a mai város helyére építette a másutt szétdúlt pénzverőt és sóraktárt. A Wittelbachok uralma alatt a város gyors virágzásnak indult. Fenséges Ottó ide tette át székhelyét; fia Lajos építtette az Alter Hofot. Albert herceg vetette meg alapját a művészi gyüjteményeknek és meghivta udvarához Orlando di Lassót és más több művészt. 1632 máj. 17. Gusztáv Adolf a várost megsarcolta. Miksa Emánuel háborus vállalkozásai közben M.-nek szintén sokat kellett szenvednie. 1806., midőn Bajorország királysággá emeltetett, a város fejlődése újabb lendületet nyert. 1821. ide tették át az érseki székhelyet. Legnagyobb átalakuláson ment át M. I. Lajos uralma alatt (1825-48), aki M.-t a német művészet központjává alakította és az egyetemet is ide helyezte át. II. Miksa ugyanazzá akarta tenni a várost a tudomány szempontjából, amivé alakította I. Lajos művészeti szempontból.

München-Gladbach

l. Gladbach.

Münchengrätz

(Mnichovo Hradistě), az ugyan ily nevü csehországi kerületi kapitányság székhelye, az Iser és vasút mellett, (1890) 3601 lak., szőnyegszövéssel, cipő-, cukor- és sörgyártással, a Waldstein-Wartenberg grófi család szép kastélyával, szt. Annáról elnevezett templommal, amelyben 1785 óta Wallenstein porai nyugosznak. 1866 jun. 28. a Clam-Gallas vezérlete alatt álló osztrák csapatokat itt a poroszok megverték.


Kezdőlap

˙