Obsecratio

(lat.) a. m. könyörgés, esdeklés. O. a szónoki beszédben fohászkodásszerü fordulat.

Obsequium

(lat.) a. m. engedelmesség, szolgálatkészség, a katolikus egyházban egyrészről a föltétlen engedelmesség, melyre a szerzeteseket és apácákat a kolostori fogadalom kötelezi, másrészről a fogság, melybe engedetleneket zárnak, hogy itt az engedelmességet megtanulják.

Observantes

l. Ferencrendiek s Karmeliták.

Observatio

(lat.) a. m. szemmeltartás, megfigyelés. - Observatorium, l. Csillagvizsgáló.

Obsessio

obsidio v. obsidium (lat.) a. m. megszállás, körülzárás, ostormzár.

Obsignatio

(lat.), a hagyaték hatósági lepecsételése.

Obsitos

(a német Abschied szótól), a 12 évi szolgálatkötelezettség letelte után elbocsátott - a tiszti állományhoz nem tartozó - katona, aki elbocsátó levelet kapott. Az elbocsátás mindig azon év december 31-én történik, amelyben az illető szolgálati kötelezettségének eleget tett. Elbocsátásnak a szolgálati idő eltelte előtt is van helye, és pedig: ha a besorozás törvényellenes volt, ha az illető bárminemü testi fogyatkozás miatt szolgálni képtelen és végre kivándorlás esetén. Ha azonbana kivándorlás elmarad, az illető szolgálati kötelezettsége a törvényes ideig továbbra is fennáll.

Obsoletus

(lat.) a. m. elavult, használatból kiment, elpusztult.

Obstaculum

(lat.) a. m. ellenállás, akadály.

Obstagium

(lat.) a. m. beszállásolás, a katonaság elhelyezése.


Kezdőlap

˙