Oltópamacs

3-4 m. hosszu nyélre erősített seprü, mely vászonnal van átvonva és vizbe mártva, a tűzeseteknél szerte szálló sziporkák lecsapására igen előnyösen használható.

Oltószelence

kemény papirból készült dobozban elhelyzett vegyi keverék, melybe kivülről egy gyujtókanóc nyulik. A keverék főleg kénből és salétromból áll; meggyujtva, fojtó gázokat és füstöt fejleszt, mely zárt térben az égést lehetetlenné teszi. A tűzoltók által kivált a Bucher-féle O.-k használtatnak pincékben pusztító tüzek elfojtására.

Oltott mész

l. Kalciumhidroxid.

Oltóvonat

fecskendőt, vizhordót, létrát magán szállító kocsi, melyet a tűzoltóságok azért kedvelnek, mert az oltáshoz szükséges teljes felszerelést egy pár ló szállitja a tűz szinhelyére.

Oltszem

csinos kisközség Háromszék v.megye sepsi j.-ban 661 magyar (székely) lakossal, mezőgazdasági szeszgyárral. A község végén van a Mikó Miklós gróf által a Herecvár falaiból 1827. emelt kastély.

Oltványi

Pál, prépost, egyházi iró, szül. Szegeden 1823 aug. 1. Tanulmányait Szegeden, a teologiát a bécsi Pázmáneumban végezte. Pappá szentelték 1846. Rövid idei káplánkodás után 1846. szept. l. püspöki iktató levéltáros, szentszéki jegyző, titkár, végül irodaigazgató lett. 1854 dec. 22. földeáki plébános. 1869. püspöki engedéllyel Szegedre ment, hol nagybátyja O. István nagyprépost végrendeletét végrehajtván, apácazárdát és iskolát emelt a hagyatékból. 1872. végleg elhagyta Földeákot és azóta a szegedi apácaiskolát igazgatja. 1863. pápai kamarás, 1882. a jeruzsálemi szt. sírról elnevezett lovagrendnek középkeresztes vitéze, 1877. a Ferenc József-rend lovagja, 1880 aug. 1. prépost. Aranymiséjét 1896. máj. 10. mondotta Mária-Zellben. O. vagyonát iskolai és humanisztikus célokra fordítja, igy: a földeáki kat. iskolánál (1869) 1000 forintos, az akadémiánál 1200 forintos, Földeák községben rózsakirály és királyné címen 1500 forintos, u. o. újabb 400 forintos alapítványt tett; Szegeden új 4 osztályu népiskolát épitett, újabban 120.000 koronás alapítványt tett, zárt és csak halála után fölnyitható levélben jelezvén annak rendeltetését. Irodalmi munkássága: Vegyes házasságok és az új polgári törvénykönyv (Temesvár 1851); Privilegium fori és az új polgári törvénykönyv (u. o. 1854); Acta synodalia; Vegyes házasságok (u. o. 1857); Salve Regina (Szeged 1859); A csanádi püspöki megye birtokviszonyainak rövid története (u. o. 1867); Népoktatásügy Magyarországban (u. o. 1884); A szegedi parochia és a piarista atyák krónikája (u. o. 1886) stb. A költészet terén is sikereket ért el, amennyiben 1880. ő nyerte meg a liszaboni akadémia által hirdetett nemzetközi Calderon-ódapályázatnak magyar költeményre szóló díját.

Ó-lutheránusok

igy neveztetnek Német-, de kivált Poroszországban azok a protestáns hittudósok, akik a III. Frigyes Vilmos porosz király által kezdeményezett egyesítését (l. Unio) a lutheri és reformált egyházaknak ellenezték, és akik, midőn a porosz király az egyesült protestáns egyház számára új egyházi szertartási könyvet, agendát adott ki (1822), ez ellen nyiltan síkra szállottak, s a régebbi lutheri egyházak ugy hitvallásait, mint templomi szertartásait teljes épségükben fentartani törekedtek, bűnös dolognak tartván a tiszta evangeliumi egyházak a szerintük eretnek kálvini egyházzal való egyesítését. Ezen iránynak kiválóbb előharcosai voltak: Guericke hallei, Hahn lipcsei, de különösen Scheibel dr. boroszlói tanárok: ez utóbbi Boroszlóban 1830. egy ó-lutheránus egyházat alapított s ez által tényleg rést ütött a két protestáns egyház egyesítésén. A porosz kormány előbb hivataltól való felfüggesztéssel, azután elmozdítással büntette Scheibelt, de szelleme fogékony talajra talált a sziléziai lutheránusoknál, akiket többféle zaklatásokkal, börtönnel, pénzbirsággal igyekezett a kormány az uniált egyház kebelébe áttéríteni, de siker nélkül, ezért midőn IV. Frigyes a trónra lépett 1840., megengedte, hogy ezen tartományban külön ó-lutheránus egyházakká szervezkedjenek az egyesüléstől idegenkedők.

Olvadás

és olvasztás. Ha valamely szilárd testet folytosan melegítünk, az folyékonnyá lesz. A szilárd halmazállapotnak ezen átmenetelét a cseppfolyósba O.-nak nevezzük, magát a műveletet olvasztásnak. Különböző testek más-más hőfoknál olvadnak, tehát más-más az O.-pontjuk. Ha az ilyen folyékony test viszont melegéből folyton veszít, végre szilárddá lesz, megdermed, megfagy s a hőfok, melynél ez bekövetkezik, a fagypont, megegyezik az O. pontjával. Ez a hőfok tehát jellemző a testekre és azon mérsékletet jelzi, melynél a test folyékony és szilárd is lehet. Az a melegmennyiség, mely az O.-pontra hevitett test 1 kg.-ját megolvasztani képes, az illető test O.-i melege. Ez megegyezik a testnek u. n. fagyásmelegével, t. i. azon melegmennyiséggel, melyet a fagypontra lehűtött folyadék 1 kg.-ja fagyás közben átad a környezetnek; ekkor tehát az olvasztáskor felhasznált meleg felszabadul. L. Halmazállapot és Kötött hő.

Maga az O.-pont ugyanazon teste nézve egészben véve állandó és jellemző, de némi ingadozást mutat a külső nyomás szerint, mely a testre nehezedik. A legtöbb testnek térfogata megolvasztott állapotban nagyobb, mint szilárd állapotban, de némelyé szilárd állapotban nagyobb, mint megolvasztottban. Ilyen p. az öntött vas, bizmut, jég. Ha a külső nyomás nagyobbodik, ez akadályozza a térfogatnagyobbodást és elősegíti a térfogatcsökkenést. A nyomás növekedése tehát emeli az O.-pontot és fokozza az O.-meleget az olyan testeknél, melyek O.-kor kiterjeszkednek, ellenben leszállítja az O.-pontot és csökkenti az O.-meleget azon testeknél, melyek O.-kor összehúzódnak. Igy p. a jég O.-pontja kb 0.0075 C°-kal sülyed, ha a nyomás egy atmoszférával nagyobbodik. 1000 atmoszférai nyomásnál a jég már -7 C°-nál olvad. A levegőnyomás közönséges változásai mellett az O.-pont:

[ÁBRA]

Öntvények O.-pontja gyakran alacsonyabb, mint a legkönnyebben olvadó alkotórészé. P. a Rose-féle fém (2 bizmut, 1 ólom, 1 ón) +95 C°-nál olvad, a Wood-féle fém pedig (4 bizmut, 2 ólom, l ón, 1 kadmium) már + 65,5 C°-nál; az alkatrészek közül a bizmut + 264 C°-nál, az ón 231,7 C°-nál, az ólom 328 C°-nál, a kadmium 315 C°-nál olvad. Folyadékokat a fagypont alá is hűthetünk a nélkül, hogy megszilárdulnának, ha tökéletes nyugalomban hagyjuk, külső levevegőtől elzárjuk, v. hajcsövekbe foglaljuk őket. Ezt a tüneményt tul-O.-nak nevezik. Ha az igy lehűtött folyadékot megrázzuk, vagy bele valami apró szilárd testet dobunk (főleg a folyadékkal egyenlő anyagu kristályocskát), a fagyás többnyire hirtelen következik be s a folyadék hőmérséklete a rendes fagypontra emelkedik. Az O.-hoz hasonlóan a szilárd testek oldása folyadékokban is meleget igényel és ha a folyadék kivülről nem kap meleget, jelentékenyen lehűlhet. P. só, salétrom, cukor oldásakor az oldószer lehül. L. Fagyasztó szerek.

Az O. az ásványtanban nagyon fontos, mivel az az ásványra nézve igen jellemző és igy annak pontos meghatározása ugy az ásvány tulajdonságainak megállapítására, mint az egyes ásványoknak egymástól való megkülönböztetésére nézve igen becses. Legáltalánosabb módszer az O. meghatározására az 1837-ből való Kobell-féle és 1873-ból a Szabó-féle. A Kobell-féle meghatározáshoz gyertyaláng, spirituszláng s forrasztócső elegendő. Skálája, melyben minden következő ásvány nehezebben olvad az előtte állónál, a következő: 1. antimonit; 2. nátrolit; 3. gránát (almandin); 4. zöld amfibol; 5.ortoklasz; 6. bronzit; 7. quarc. A mellett, hogy a skálát alkotó és az összehasonlítás anyagául szolgáló ásványoknak O.-i hőmérséklete ismeretlen, az O. lényegesen függ az ásványpróba nagyságától és vékonyságától. A Kobell skálájánál nem kevésbbé egyéni jellegü a Szabó-féle meghatározása az O.-nak. (Az ásványok O.-ának új meghatározási módja. Akad. Ért. a term.-t köréből 1873.) Noha a Bunsen-féle láng hőmérsékletén alapszik az O. pontjára való következtetés és a vizsgálandó ásvány nagysága is annyira amennyire állandó, valamint az egységes időtartammal is számol, mindazonáltal exakt meghatározásnak nem mondható, már csak azért sem, mert az eredmény minden körülmény között relativ értékü. Régebben gondoltak arra, hogy a relativ értékek helyett bizonyos abszolut, számokban kifejezhető O.-i érték meghatározására kell irányítani minden törekvést. Próbálkoztak is vele, de a kivitel sokáig nagyon nehéz volt. Újabb időben hozzá fogtak egyesek olyan skálák összeállításához, melyekben csakis ismert O.-u testek szerepeltek. Ezek közül a kivitel nehézsége és körülményessége, de meg a skáláknak nem tökéletes megbizhatósága miatt egy sem terjedt el általánosan. Még leginkább alkalmazzák ama skálát, melyet ismert O.-fémekből és még egynémely ásványból állítottak össze. Használatuk olyforma, hogy egyszerre olvasztják meg a kérdéses ásványt a skála egyik tagjának épp oly nagyságu darabkájával és azt észlelik, vajjon egy időben olvad-e mind a kettő. Egy ilyen skála: 1. ólom, O.-pontja 322° C.; 2. antimon 450°; 3. aluminium 600°; 4. kősó 776°; 5. ezüst 960°; 6. réz (kereskedésbeli) 1110°; 7. nikol 1450° C. De szerkesztettek külön O.-mérőket, u. n. meldometert is, mellyel direktre megállapítható valamely ásvány O-i foka. V. ö. Szterényi Hugó, Az ásványok O.-áról (Orv. és Term.-tud. Vándorgy Évk. 1894).

Olvasás

az az ügyesség, mellyel az ember a szóhangok látható jeleiből, a betükből, képes megsimerni magokat a szóhangokat s ezek nyomán más embernek irásban v. nyomtatásban kifejezett gondolatait. A különféle módszerek közt újabban az irva-olvasás jutott legáltalánosabb terjedésre. Jellemzi ezt a módszert l. az, amitől a nevét is vette, hogy ennek alapján egyszerre tanítják a gyermeknek az irást az olvasással. 2. Hogy a tanító előbb egy-egy szóhangot több szóban is mintegy exponál, hogy a gyermekkel érzékeltesse s csak azután mutatja be az illető szóhangnak a betüjét. 3. A betüket nem a nevök, hanem a hangjok szerint ismerteti: nem mondja például a b, f betüket bé-nak, hanem b'-nek 'f-nek, amely eljárásnál fogva nevezik az O. módszerét máskép hangoztató módszernek is. Jellemző 4. e módszerre nézve még az is, hogy a betüket nem abc-sorrendben ismerteti és iratja a tanító, hanem a fokozzatosság és a gyakorlati használhatóság elve szerint. A fokozatosság elvén értendő, hogy a leirhatásuk nehézségének foka szerint következnek a betük egymásután; a legkönnyebben leirható betü az első, a legnehezebben leirható a legutolsó. A gyakorlati használhatóság elve pedig azt követeli, hogy ugy kerítsük sorra a betüket, hogy a gyermek mennél előbb tudjon belőlük értelmes szókat összeállitani. Az O. módszerének az elébb divatban volt betüzendő vagy sillabizáló módszerrel szemben nagy az előnye. Mig a betüztető módszer hosszu ideig kínozta a gyermeket unalmas, lélekölő sillabizáló gyakorlataival s megutáltatta mindjárt a kezdő iskolásokkal a tanulást: addig az O. módszere mellett aránytalanul rövidebb időn megtanul a gyermek irni és olvasni s mivel már egynéhány betü ismerete után képes értelmes szókat, sőt mondatokat irni és olvasni, ez a gyermek tanulási kedvét nagy mértékben éleszti. - A hangoztató módszert, mely az irva-olvasásnak alapja, már ajánlja és alkalmazza nálunk a XVII. sz. végén Szőnyi Nagy István Magyar Oskola cimü ábácéjében. De utánzója nem akadván, a dolog abban maradt. 1719. az irva-olvasás módszeréhez igen közel járt de Launay a következő címü munkájában: «Méthode du sieur Pierre Py-Poulain de Launay ou l'art d'apprendre a lire le francais et le latin». A németeknél Stephanit tekintik a hangoztató, Grasert pedig a teljes O.-i módszer megalapítójának. Mgyarországon legelőször Simon Antal buzgólkodik az irva-olvasás terjesztése körül az 1808. megjelent következő c. könyvében: «Igaz Mester, aki tanítványait igen rövid idő alatt, minden unalom nélkül egyszerre irni is olvasni is megtanítja. Irta a magyarok hasznára Simon Antal győri megyebeli világi pap és a m. k. siketnéma intézetnek igazgatója (Budán 1808).» De általános elterjedést nálunk az irva-olvasás módszere leginkább Gönczy Pál munkálkodása folytán nyert, aki ezen az alapon az abécét és tanitók számára vezérkönyvet is irt.

Olvasó

vagy rózsafüzér (rosairum), zsinór, amelyre apró gyöngyök vannak felfűzve s az olvasó imádkozásánál elmondható miatyánkok és üdvözletek megolvasárára valók. Eredete a kereszténység első századaiból, miután a remeték s utánuk a hivők sokszor elmondották az imákat s azok számát a lepörgetett gyöngyökön olvasták. Az O. kétféle, nagyobb és kisebb, amaz a zsoltárok száma szerint 150 üdvözletből, tehát 10 tizedből áll, amelyek mindegyike egy miatyánkkal kezdődik s a dicsőítéssel (doxologia, l. o.) végződik, minden üdvözlethez hozzáadatván valamely titok, amelyek Jézus születésére, halálára vagy feltámadására vonatkoznak. Az O. imádkozása a hiszekegy elmondásával keződik. Tekintettel az egyházi évszakokra s az ezeknek megfelelő titkokra, az O. örvendetes, fájdalmas és dicsőséges. A kis O. öt tizedből áll. Az O.-t jelenlegi formájában szt. Domonkos hozta be 1208. - Az O. ünnepe v. Mária győzelme v. segítségének ünnepe, annak emlékére tartatik, hogy a keresztények a törökökön Lepantónál 1571 okt. 7-én fényes győzelmet arattak. Ezt az ünnepet V. Pius alapította, XIII. Gergely október első vasárnapjára tette, XI. Kelemen pedig a zentai csata emlékére az egyházra kiterjesztette.


Kezdőlap

˙