Pamir

(Bam-i-Dumah, Csung-ling), átlag 4000 m. magas fensík K.-Ázsia magas hegységeinek Ny-i végében, az É. sz. 37 és 39°, a K. h. 70 és 76° közt. É-on az Alai- és Transzalai-hegység határolja, D-i részéből DK-felé a Tiensan, Karakorum és Himálaja és DNy-felé a Hindukus ágazik ki. K-i lejtője K-i Turkesztánba, a Ny-i pedig az Amu-darja völgyébe vezet le. A P. felülete nagyobbára kopár síkság, csak Ny-on szakadozott hegyes vidék; a hágók aránylag alacsonyak; a hóhatár 3900-5200 m. D-i részében nyáron át a kirgizek állataik számára jó legelőket találnak; egyébként szegényes alpi flóra takarja. A tél zord és borzasztó hózivatarok dúlnak. Legmagasabb pontja a Jasil-Kultól É-ra van, 5240 m. A P. vizválasztó az Amu-darja és Jarkand között. É-i része orosz birtok, Ny-i része Oroszországtól függ; K-i részét a khinaiak, a D-ire pedig afghánok és angolok táplálnak jogot. A legrégibb út Elő-Ázsiából Khinába a P.-on vezetett keresztül. Az első újabbkori utazó, aki a P.-ra feljutott, 1837. Wood John volt. Nagy jelentőségü e vidék ismeretére nézve a Forsyth Douglas vezérlete alatti, kasgari angol expedició (1873-74). Vele csaknem egyidejüleg jártak a P.-on Fedstendo (1868-1871), későbben Musketov (1877) és 1878-81. Subhan pundit. A karakirgizek leigázását célzó Szkobelev-féle expediciót 1876. Kosztenko és Lebedev, akik az Alai-fensíkot és a Mukszu felső völgyéb kutatták át és az első európaiak voltak, akik a Karakulnál, a khinaiak Sárkány-tavánál megfordultak. 1877 óta Regal több ízben megfordult a Ny-i részében. 1883. pedig egy orosz expedició a K-i rész orográfiáját hozta tisztába. 1878-1881. M. S. pundit Gilgit felől nyomult be az Amudarja felső völgyébe. 1891. nagy orosz katonai expedició nyomult föl a P.-ra, amely 1892. Janov ezredes vezérleta alatt ez útját újból megtette. V. ö. Geiger, Die Pamirgebiete (1887); Gresits M., A világ teteje (Losonci főgimn. progr. 1893-94).

Pamizosz

folyó a Peloponnezusban, átfolyik a két messzéniai síkságon; Görögországnak egyetlen hajózható folyama, habár csak 5 km. távolságon; ez idő szerinti neve Pirnica.

Pamlico-sound

l. Albemarle-sound.

Pampa

a guechua nyelvben a. m. síkság, általában csak fátlan területekre használják, noha az őserdővel benőtt síkságot is néha is nevezik; a fogalom egyébként megfelel a D.-amerikai Llanok (l. o.) értelmének. Általában leginkább azt a sík területet értik P. néven, mely a Rio Saladótól és a cordobai hegységtől É.-on, a Rio Negróig (Patagonia) D-en, s az Atlanti-oceántól K-en egész az Andesek lábáig Ny-on terjed; geologiai alkotása Roth szerint a felső rétegben humus, az alsóban agyag s területét 4 185 000 km2-re becsülik. A P. földjét nem mivelik, magas kóros növények és buja fű födik, ami az egésznek nagyon egyforma kinézést kölcsönöz. A talaj maga sós, s a folyók (Salado, Dolce, Rio Primero, Rio Secondo stb.) csak felső futásukban ihatók, mert alább sósak és ihatatlanok; klimája forró, de egészséges és a pázsitos helyeken számos szarvasmarha-, vadló- s juh-csorda legel, azonkivül vannak macska- és kutyafajta ragadozói, továbbá nandu, pampasz-nyul, pampasz-szarvas stb. Van rajt anéhány tanya (estancias), melyek baromtenyésztést űznek s lakóit (spanyolok és indusok keresztezéséből) gauchosnak hivják, eredeti indus lakossága (guechuák, araukánok, abiponok stb.) kivesző félben van. A P.-kat d'Orbigny, Darwin és Roth tudományosan átkutatták.

Pampa

(Gobernacion de la), argentinai territorium Buenos-Ayres tartománytól Ny-ra, a Coloradótól É-ra, 145 000 km2 területtel, mintegy 40 000 lak. Felülete egészen fűvel takart síkság, csak itt-ott vannak rajta egyes dombsorok, amelyek a Sierra de Lihuel-Galelben érik el a legnagyobb magasságukat, 480 métert. A Colorado mellékfolyója a Khadi-Leuvu (alsó folyásában Curaco) folyik rajta keresztül. Kisebb tavakban és sós mocsarakban bővelkedik; legnagyobb a Lago Urre-Lauguen. Földjét nagyobbára csak állattenyésztésre használják. Nagyobb helységek nincsenek is rajta. A közigazgatás székhelye Sta Rosa de Toay.

Pampa Aullagas

1786 km2 területü, édes vizü tó Bolivia Oruro nevü tartományában, 3700 méternyi magasban. A Titikákából jövő Desaguadero folyik belé. Közepén van a Panza-sziget.

Pampasfű

v. selyemnád (növ.), l. Gynerium.

Pampas-macska

(Felis pajeros Desm.), a ragadozó emlősök párducmacskafélék csoportjának egyik faja. Hosszu, kócos bundája világos sárgásszürke vagy ezüstszürke és számos szabálytalan sárga v. barna hosszsávokkal tarkázott. Hossza 0,65-1 m., farka 30 cm., vállmagassága 30-35 cm. D.-Amerika térségein tanyázik Patagoniától a Magalhăes-szorosig. Főleg apróbb rágcsáló emlősökkel táplálkozik.

Pampas-nyúl

(Lagostomus trichodactylus Brook), a rágcsáló emlősök rendjének egyik faja. Feje vastag, fölül lapított, két oldalt duzzadt. Pofája rövid, tompa. Törzse zömök, rövid nyaku. Első lábai 4, a hátulsók 3 ujjasok. Bajuszszálai hosszuak és merevek. Fülei közepesek, szélesek, tompán hegyezettek. Farka 1/3-szor oly hosszu, mint teste és lombos. Bundája meglehetős tömött. Háta szürke, feketés keverékkel; oldalain szürke, hasa fehér; arcorrán és pofáin széles, fehér harántsáv vonul végig. Hossza 50 cm., farka 18 cm. Buenos-Ayres és Paraguay pampasaiban él; húsát megeszik; bundája nem nagyon értékes.

Pampas-strucc

l. Nandu-félék.


Kezdőlap

˙