Pav.

latin növénynevek után Pavon József spanyol botanikus nevének rövidítése. Ruik és a szerencsétlenül járt Dombey társaságában Peru és Chile flóráját kutatta (1779-88). L. Ruiz.

Páva

a déli félteke egyik csillagképe az Oktans, Paradicsommadár, Déli háromszög, Oltár, Csillagászati messzelátó és Indiánus közt, kilenc a 3. és 6. nagyság közt levő csillagból áll.

Páva

(Pavo L.), az óvilági tyúkok csoportjába, a fácánfélék családjába tartozó igazi tyúknem. Feje egészen a szem környékéig tollas, a fejtetőn felmereszthető tollbóbitával. Csőre aránylag vastag: szárnyai rövidek, lekerekítettek. A hatodik evezőtoll a leghosszabb. 18 kormánytollas farkát képes legyezőszerüen felmereszteni. A csüd a középső ujjnál hosszabb, táblás és a himnél sarkantyuval ellátott. Két ismert faja van, u. m. a közönséges páva (P. cristatus L.), fejdíszét aranyos zöld fémfényü tollak teszik, háta aranyos zöld, kék, hasa barnás-zöldes. Hosszu farktollainak végén pompás kékes zománcos szinü foltok, az u. n. pávaszemek vannak. A him hoszu tollait a 3-ik évben kapja. Csőre és lábai barnák. A nőstény egyszerübb szinü, egyszinü barna, melle és hasa fehér. Hossza 110-125 (a nőstényé 95), szárnyhossza 46 (40), farkhossza a kormánytollakkal 120-130 (a nőstényé 33) cm. Cejlon és Kelet-India erdeiben vadon él, az indusok vadásszák. Nagy Sándor hozta először Európába, ahol csakhamar elterjedt. Magyarországban gyakori a nagyobb udvarokban a szárnyasok közt. 30-40-enként csapatokban élnek, többnyire a földön tartózkodnak, magokból és rovarokból táplálkoznak. Bokor alatt fészkelnek, halványsárga, pettyes 4-9 tojást rak, melyet a nőstény csak a legnagyobb szükségben hagy el. Húsa élvezhető. Hangja kellemetlen, rikácsoló pao-paoszerü. Mint díszmadár a kevélység és a nagyravágyás jelképe, s még példabeszéddé is vált: «kényes, büszke, mint a páva». 15-20 évig is elél. A fehér páva csak szinváltozata, tollazata egészen fehér. A másik faj a P. muticus Hors L., hasonló nagyságu, csakhogy farktollai nem olyan hosszuak és pávaszem nélküliek. Hazája Birma, Jáva és Szumátra. A pávát az ókorban is igen jól ismerték. Salamon király hajói Iphirból hozták. A rómaiaknál a Juno istennő szent madara volt. Olaszországban főleg Karthagóból hozták. Cicero idejében nagyon sok volt már Rómában, farktollait legyezőül használták, húsát, főleg pedig agyvelejét és nyelvét csemege gyanánt ették. Mint ismeretes, Nagy Károly nagyon szerette e madarat, tollát a lovagok és hölgyek díszül használták, csak később kapott divatra Angolországban a pávatollas kalap. Khinai mandarinok rangfokozatának megállapítására és megkülönböztetésére P.-tollakat használnak.

Páva-árpa

l. Legyező árpa.

Pávafarkfű

(növ.), l. Salamonpecsét.

Pávagalamb

(Columba domestica laticauda), egyike a legismertebb galambfajtáknak, mely nevét onnan kapta, mert farkát páva módjára legyezőszerüen kiterjesztheti. Többnyire fehér szinü. Kelet-Indiából származik, ahonnan a hollandiaiak 1600 körül hozták Európába. (Képét l. a Galambfélék mellékletén.)

Pávai Vajna

1. Elek, erdélyi mineralogus és botanikus, szül. Nagy-Enyeden 1820., megh. Budapesten 1874 máj. 13. A gimnáziumot szülővárosában elvégezvén, Selmecen a bányaakadémia minden vizsgálatát kiállotta. Ezután Bécsben geologusnak készült, de Endlicher botanikájának is buzgó hallgatója volt. Majd Németországban, Párisban és Londonban tanult, É.-Amerikában és Braziliában is kutatott, még pedig mint a 2-ik Wilke-expedició geologusa s Ny.-Indián át tért haza. Mint a kémia és termékrajz doktora az erdélyi muzeumban a természetiek tárának őre, majd a földtani intézet geologusa lett. Munkái: Kolozsvár környékének földtani viszonyai (Pest 1871, magyarul és ném.); Kolozsvár és Bánffy-Hunyad közti vasútvonal ingatag talajának geologiai szerkezete (u. o. 1871); Új Echinolampas faj (u. o. 1874); A budai márga ásatag tüsköncei (u. o. 1874, magyarul és németül; Petrefakten aus Nordost-Siebenbürgen, Bécs, Geol. Reichsanstalt 1862), azonkivül több meglehetős ismeretlen botanikai mű.

2. P. Gábor, orvos, szakbeli iró, az országos közegészségügyi tanács tagja, szül. Debrecenben 1850., középiskoláit ott végezte, az orvosi tanfolyamot Budapesten hallgatta, doktori diplomát szerzett, s ennek bevégezte után, a Korányi vezetése alatt álló belgyógyászati klinikán mint tanársegéd 7 évig működött. 1882. kinevezték a pozsonyi országos kórház főorvosává, azonban mielőtt állását elfoglalta, nagyobb külföldi tanulmányutat tett Német-, Francia- és Olaszországban. Számos dolgozata és értekezése jelent meg magyar és német szaklapokban. 1890. Berlinben járt a Koch-féle gyógymódot tanulmányozni s erről A tuberculosis gyógyítása Koch szerint címen nagyobb dolgozatot irt; ez a munka volt az első, mely ki merte mondani azt, hogy a Koch-féle gyógyítómód a hozzáfűzött vérmes reményeknek ez idő szerint meg nem felel, s hogy az egész még csak kisérletezés. Nagyobb művei: A kolera, különös tekintettel Pozsony sz. kir. város egészségügyi viszonyaira, továbbá az 1892. kiadott műve: Hogyan kell desinficiálni? mely rövid idő latt 3 kiadást ért és németre is lefordíttatott, végül A difteriáról és a Behring-féle vérsavógyógymódról. Ezenkivül Pozsonyban számos népszerü és tudományos felolvasát tartott, az orvosi tudomány legújabb haladásáról. 1889. Vutkovich Sándor dr. kir. akadémiai jogtanárral a magyarság és magyar állameszme megszilárdítására nagy anyagi áldozattal alapította a Felvidék egyetlen politikai napi lapját, a Nyugatmagyarországi Hiradót. Mint a pozsonyi Toldy-kör első alelnöke, a magyarosodás érdekében már több mint egy évtized óta sokat és sikeresen küzd.

Pavane

elavult olasz tánc és zene, mely nevét az olasz pavone (páva) szótól nyerte, mivel az e táncot lejtők egymás után vagy egymással szemben oly lépéseket s taglejtéseket tettek, melyek a pávák járásához és testtartásához voltak hasonlók. Lejtése komoly, kimért volt s zenéje is - rendesen négy negyedes alla breve ütemben: [ÁBRA] - ünnepélyes hangulatu. A XVI-XVII. sz.-ban volt nagy divatban.

Pávaszemü lepke

megkülönböztetnek nappali és éjjeli P.-t. A nappali P. (Vanessa io. L.), a Nymphalidák családjába tartozik. Szárnyai vörösbarnák, mellső szélén szögletes fekete és sárga foltokkal; a hátsók szintén vörösesbarnák, csakhogy széleiken sötétebbek. Mind a négy szárnyon kékes szemfolttal. Magyarországban közönséges. Röpül tisztásokon, kertekben, utak szélén ápril, julius és szeptember hónapokban. Fekete-fehér pontos hernyója a csalánon és a komlón él. Az éjjeli pávaszem (l. o.).

Pável

1. János, entromologus és muzeumi gyüjtő, szül. Nagyváradon 1842 dec. 31. Tanulmányait Nagyváradon és Budapesten végezte, 1863-ban belépett a magyar nemzeti muzeumhoz gyüjtőnek. E minőségben 1870. Frivaldszky Imre társaságában Konstantinápoly s Brussza környékén gyüjtött. Későbben hazánk több különböző vidékén végzett gyüjtéseket, s ennek folytán a magyar nemzeti muzeum álattárát s a tudományt több új állatfajjal gazdagította. Horváth G. társaságában kiadta a magyarországi nagy lepkék névjegyzékét.

2. P. Mihály, görög kat. püspök, szül. Lénárdfalván (Szatmár) 1827 szept. 6. Elvégezvén középiskoláit, a munkácsi egyházmegyei növendékpapok közé lépett és a teologiát Ungvárt és Bécsben hallgatta. Pappá szentelték 1852. Kezdetben szentszéki jegyző Munkácson, azután Alsó-Apsán plébános. 1856. szentszéki jegyző az újonnan alapított szamosújvári görögkat. egyházmegyében. 1860. szlatinai plébános és esperes, 1870 máj. 14. a Ferenc József-lovagrend keresztese, 1871. mármaros-szigeti országgyülési képviselő, 1872 szept. 11. püspök Szamosújvárott. 1879 jan. 29. a nagyváradi püspöki székre helyeztetett át. 1893 aug. nagy port vert fel az u. n. Pavel-Pituk ügy. Pituk aradi görög kat. pap t. i. hazafiatlansággal vádolta P.-t, ki erre fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen. A miniszterelnök (Wekerle) Vaszary hercegprimást kérte föl a vizsgálat megejtésére, kinek jelentése alapján a püspököt Pituk vádjai alól teljesen fölmentették.


Kezdőlap

˙