Pelengér

(lat., palus infamansi), oszlop, melyhez hajdan közszemlére kiállítás végett a büntetést kötötték. A büntetésnek ez a neme ma megszünt, de megmaradt a kifejezés: P.-re állítani, a. m. valakit nyilvánosan megszégyeníteni. L. Inquizició.

Peles

a román király festői fekvésü kastélya, a Prahova-völgyben, a Bucsecs-hegység D-i lábánál, meredek sziklán. 1878-84-ig épült és 6 millió frankba került. V. ö. Falke, Das rumänische Königsschloss P. (1894).

Peleske

(Nagy-), kisközség Szatmár vármegye szatmári j.-ban, (1891) 899 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. E községhez fűződik a Gaál és Gvadányi műveiből ismeretes «nótárius» tipikus alakja, melynek tősgyökeres humorja a magyar nemzeti komikum legháladatosabb tárgyai közé tartozik.

Peleskei nótárius

a magyar humor egyik hagyományossá vált tipikus alakja, melyet Gvadányi József gróf (l. o.) teremtett meg ily címmel 1790. megjelent szatirikus verses elbeszélésével. A P. az ősi erkölcsökhöz ragaszkodó, szűk látókörü, a világtól kissé elmaradt, de egészséges észjárásu és romlatlan falusi magyar intelligens ember képviselője, aki a fővárosi élet modern viszonyai közé jutva, szembeszáll az ő világnézetével ellenkező viszonyokkal, s ósdiságával egyrészt kissé komikussá lesz, de másrészt rokonszenvessé is, midőn a művelődéssel könnyen velejáró idegenszerüséget és léhaságot korholja. Gvadányi alakja oly népszerü lett, hogy már két év mulva új elbeszélés jelent meg A P. pokolba menetele címmel. Gvadányi műve után készült Gaál József ugyanily c. bohózata 1838-ban, mely mindeddig legjobb és legnépszerübb bohózatunk.

Peleus

a görög mitoszban Aeakos eginai királynak fia, Telamon fitestvére, kivel közösen meggyilkolták féltestvérüket Phokost és ezért büntetésül Eginából el kellett bujdosniok. P. Ftiába ment, melynek királya nemcsak feloldozta a véres tett alól, de még leányát Antigonét is neki adta. P. apósával elment a kalidoni vadászatra, ahol apósát megölte, ugy hogy Jolkoszba kellett menekülnie. Jolkosz királya Akastos e gyilkosság alól is feloldotta, de akkor P. Akastos Sterope által került bajba, ki előbb szerelmével üldözte, utóbb pedig első feleségénél Antigonénál bevádolta, ki búbánatában öngyilkos lett. Ekkor P. a Pelion hegyén elvette Nereus egyik leányát, az «ezüstlábu» Thetist. Nászukon az istenek vetélkedtek az ajándékok osztogatásában, de Eris is ekkor dobta az ismeretes almát közéjük, amely a trójai háborut és igy P. fiának Achillesnek vesztét okozta. Achilles születése után Thetis visszatért atyjához, P. pedig kalandokra adta magát, a dioszkurokkal feldúlta Jolkoszt, részt vett a kentaurok és lapitok küzdelmében és az Argo útjában.

Pelew-szigetek

l. Palau-szigetek.

Pelham

(ejtsd: pellem), angol nemesi család, melyből különösen P. Tamás (l. Newcastle) és P. Henrik vált nevezetessé. Utóbbi 1719. lépett az alsóházba, Walpole hive volt és 1743. a kormány vezetésével bizták meg. Carteret kiválása után koaliciós minisztériumot alakított, az 1746. évi krizis, valamint az 1747. évi választások alkalmából a többség mellette volt. Meghalt 1754 márc. 6.

Pelias

a görög mitologiában Kretheusnak, Jokosz királyának fia, Neleus és Aeson testvére; atyja halála után az uralmat kezére kerítette, Aesont elűzte, ennek fiát Jasont (l. o.) pedig az arany gyapjuért küldötte, ama reményben, hogy a kalandos úton el fog veszni. Mikor aztán Jason Medeával visszatért, az utóbbi elhitette P. leányaival (a Peliádokkal), hogy megifjítja atyjukat, ha darabokra aprítják és testét fazékban főzik, ami meg is történt. P. halála után leányai Arkádiába menekültek, fia Akastos pedig elűzte Medeát is, Jasont is.

Pelias

Merr. (állat), l. Kurtakigyó.

Pelide

Peleus fia, vagyis Achilleus.


Kezdőlap

˙