Postassium

a. m. kálium (l. o.).

Potatio

(lat.) a. m. ivás, dorbézolás.

Pot-au-feu

(franc., ejtsd: potofő), a franciák nemzeti levese; erős húslé, melyet a benne főtt hússal és zöldséggel, pirított kenyérrel készítenek el és találnak föl.

Pótbiró

a király itélőtábláknál alkalmazott alacsonyabb fizetési fokban levő biró, ki azonban minden tekintetben mint rendes biró működik. Az azelőtt szavazati jog nélkül alkalmazott segédelőadókból fejlődtek ki s segédelőadóknak szavazati joggal történt felruházása folytán P. nevet nyertek. Az 1870. XVI. t.-c. a P.-i intézményt fentartván, a P.-k számát a marosvásárhelyi királyi itélőtáblánál 4-ben, a pesti királyi itélőtáblánál 31-ben állapította meg; az utóbbiak számát az 1880. LXIV. t.-c. 37-re emelte. Az 1886. XXXIV. t.-c. az intézményt eltörölte s a helyett a birák két fizetési fokát állapította meg. P.-nak nevezik továbbá azt a birót, akit hosszabb tárgyalásoknál a tanácstagok rendes számán felül oly célból alkalmaznak, hogy a rendes tag akadályozása esetén annak helyébe lépjen.

Potchefstroom

város és járási székhely Transvaalban, 154 km.-nyire Pretoriától, a Mui jobb partján, 1317 m.-nyi magasban, 1500 lak., egyenes fákkal szegélyezett utcákkal és olyan éghajlattal, amely miatt a mellbetegek mindig nagyobb számmal keresik föl. Azelőtt Transvaalnak fővárosa volt és Rives-Dorp nevet viselt.

Pótcsapatok

háboru idején az újoncok kiképzésére rendelt csapatrészek. Ausztria-Magyarországon pótzászlóaljak, pótszázadok. A honvéd lovasságnál minden ezrednél van egy pótcsapatnak nevezett rész, amely mozgósításkor a pótszázadot állítja fel. A béke idején is fennálló pótzászlóajkeret mozgósításkor a pótzászlóaljat állítja fel, amely annyi századból áll, ahány zászlóalja van az ezrednek.

Pótdíjak

a kölcsönösség elvén nyugvó biztosító társaságoknál az üzleti év lefolytával a tagok által pótlólag fizetendő díjak. A P. fizetésének akkor van helye, midőn az előre kivetett és beszedett díjak elégteleneknek bizonyulnak.

Potemkin

Alfonz, magyar nyomdász, szül. Nagy-Szilván (Sáros) 1821 szept., megh. Budapesten 1891 jul. 10. Mint bölcsészethallgató lépett a nyomdászi pályára s Landerer és Heckenastnál dolgozott Pesten. Mint Jókai visszaemlékezéseiben olvasható, ő szedte 1848 márc. 15. Petőfi Talpra magyarját. A szabadságharcban fölváltva a harcmezőn s a független kormány debreceni nyomdájában szolgálta hazáját. Az ötvenes években megtanulta a fametszést s Bécsbe ment, hol az államnyomdában dolgozott, mignem 1860. Pestre visszatérve, hosszas hányattatások után metszőintézetet nyitott.

Potemkin

(ejtsd: patjemkin) Gergely Alexandrovics, Taurisz hercege (kynáz Tavricseszkij), orosz táborszernagy és II: Katalin cárnő legismertebb kegyence, P. Péter Ivanovics borovszki hegytartó (aki 1688. Alexej Mihajlovics cár nagykövete volt II. Károly spanyol és XIV. Lajos francia királynál, s aki a La Russie du XVII e siecle dans ses rapports avec l'Europe occidentale [Páris 1855] c. nevezetes nagykövetségi jelentést szerkesztette) utóda volt; szül. Csizhovóban (Szmolenszk kormányzóság) 1736 szept., megh. Szkuljani mellett (Besszarábia) 1791 okt. 5. (16). Korán Moszkvába került s az ottani szemináriumban tanult, majd zászlótartó lett a lovas testőrségben, s a cárnő csakhamar ezredessé tette. Lassankint egészen kiszorította az Orlovokat a cárnő kegyeiből, s nemcsak Oroszország belsejében, hanem a külföldön is mindenható volt, sőt a 1770-es évek vége óta az európai orosz politika legkiválóbb alakja lett. Bár hadvezéri képessége nem volt, mégis a seregek élén állott, a hadi tanács elnöke volt, s a legfontosabb tartományokat kormányozta. Az orosz szövetségre áhítozó II. József római birodalmi herceggé tette P.-t, Nagy Frigyes pedig fölajánlta neki a kurlandi hercegséget. P. törülte el a copfot a hadseregben, a katonaság ruházatát a klimának megfelelően átalakította, egyesítette Krimet Oroszországgal, alapította Herzon, Kercs, Nikolajev, Szebasztopol stb. városokat, szervezte a feket-tengeri flottát. 1836-ban Herzonben szobrot emeltek neki, 1891. pedig a 10-ik orosz dragonyosezredet róla nevezték el. Életrajzát oroszul megirták Levsin (Szt.-Pétervár 1808) és Brückner (u. o. 1892). V. ö. Cérenville, Vie du prince P. (Páris 1808).

Potemkin falvai

e néven a magasabb szélhámosság szemfényvesztéseit szokás emlegetni s a kifejezést ugy magyarázzák, hogy Potemkin Gergely Alexandrovics herceg midőn Krimet Oroszországhoz csatolta, 1787. Katalin cárnő társaságában beutazta Oroszország déli vidékeit s hogy a nép jólétét biztosítsa, a romokba dőlt falvakat távolról feldíszítette s a cárnőnek ugy mutatta volna be, mintha virágzó falvak volnának. E magyarázatnak nincs semmi történetei alapja.


Kezdőlap

˙